A város

Balla D. Károly

A város

szeret

nem szeret

akácok levele hullik a porba

szeretem gyűlölöm

fordul az idő is derűsről komorra

szeretem

gyűlölöm

százados köveken kopog a léptem

valahol félrevert Európa-harangok

riadva kondulnak értem

szeret

nem szeret

tétova ujjával tűnődve rám mutat

sziszegve

suttogva

titokban kiszámol

tátongó értelem

skizofrén öntudat

mi vonhat hozzá

mi tarthat távol

hogy is lett idegen

az ami közel volt

élőből

halottból

egyaránt hogyan lett

eleven félholt

szeretem

gyűlölöm

szemembe füstje csap

iszapos medrében szennyezett víz apad

patkányok falkája

szeméten megterem

mégis a vegytiszta hajlamok szava zeng

s harsogó megafon lobogós ünnepen

szeret

nem szeret

városom levelet tépeget

miközben panelbe szorít lelket az átok

itt is csak vak lehet

az aki jósol

szemedet behunyjad

eposzi látnok

szeretem

gyűlölöm

enyém és mégsem

szándékom elfolyik

fejekbe likacsolt résen

szeretem

gyűlölöm

utcája ringat

felborzolt hársain megpihen álmom

hitemet ébreszti

esküvő torony

s múlt idők csorbuló tégelye

százados várrom

szeret

nem szeret

tenyerem térkép

varázsos jelekkel erezve

szeretem

gyűlölöm

sorsomhoz szegezve

(1989)