Arabella Dolýk: Advent a Verhovinán

Arabella Dolýk

Advent a Verhovinán

          Valahogy úgy van az,

          bár látszatra irtózol tőlük,

          lelked mélyén mégis elfogadod

          a karácsonyi közhelyeket.

          Advent első hetében

          Londonban felnézel

          a Canada Square magasába

          és úgy érzed, hogy felhőket karcolsz.

          Advent második hetében

          a sikló felvisz Prágában

          a Petřin-hegyre, és azt hiszed,

          közelebb kerültél Teremtődhöz.

          Advent harmadik hetében

          Eperjesre utazol a szüleidhez, a kinőtt házba.

          Kedvedért már felöltöztették a fenyőt

          és szívük szakad, hogy nem maradsz velük.

          Advent negyedik hetében

          a Verhovinára érkezel, a télbe, szeretődhöz.

          Szamovár ragyog a félhomályos szobában,

          mint kecsketőgy a holdfényben.

          Este mézes bort isztok a foszlós kalácsra,

          reggel pásztorod egy marék havat szór

          arcodba, kitörli álmodból

          Londont, Prágát, Eperjest.

          Ágyad mellett bárány béget panaszkodva,

          nyakába kötve az ajándékod,

          egy saját faragású hajpánt, pedig

          szeretőd tudja, hogy nem hordasz soha ilyet.

          Haszontalan, öncélú ajándék, csak hogy

          rá emlékeztessen, meggyágat faragó

          göcsörtös kezére, amellyel most

          fejedre illeszti az ünnep szentségét.

Balla D. Károly fordítása

Megjelent: BárkaOnline, 2007. dec. 23.