Hamis zavarban

Balla D. Károly

Hamis zavarban

Mi felmagasztalt, így ér olcsó véget:

sok fennkölt arcon zsírpapír a gőg,

a felvert porban elgurul a lényeg,

sarokban sorsok tépett hite nyög.

Babérra tör egy kunkori kis féreg,

a hős bikának bárgyú borja bőg,

hamis zavarban oszlik fel az ének,

már nincs ige, csak önhitt hirdetők.

Silány lektűrré így válik a végzet.

Ne szegd magasra hát a hetyke főd:

a szürke porba fúrt cipődet nézzed –

s vihogj kicsit a meghalás előtt.