"Hever egymáson a világ"

Balla D. Károly

József Attila: Eszmélet

A forgástengelyek helyzetváltozásából ered-e

vagy a gömbfelületek belapult torzulásai adják

a nehézségi erő folyton újraéledő rohamait?

A számítógépek memóriaegységeiben éldegélő lények

meztelen matematikában érzékelik a külvilágot,

az orgonasíp-lakóknak megadatott a szűz zene,

és mi csak ábrándozunk a vegytiszta érzelmekről.

Míg a gépek nőstény gondolata felneveli a kék kristályokat,

kidomborodó sakktábláinkról lecsorog a higany

és beszivárog a feltörő közöny üresen hagyott üregeibe.

Fuvolánk sterilizált hangja fel-felkúszik a gitárhúrokra

és a cseppfolyósított eszmélésben lebegő hiány-buborékok

lassan felszállnak a törvények látható felszínére,

ezért tűnik kráteresen likacsosnak minden felismerésünk.

Halszemű ablakainkra kívülről kicsapódnak a kérdőjelek pontjai

és a réseken kidugdosott tekintetünk hiába keres támpontot,

csak a plasztikus semmi formál kedvünkre néhány kényszerképzetet.

Kedvenc függvényünkről kiderül, hogy kiszámíthatatlan,

ismeretlenünk mindig több van mint egyenletünk,

de még megszenvedett kudarcaink után sem

törődünk bele anyagi determináltságunkba.

(1979)