Visszatérés

Balla D. Károly

Visszatérés

Indulnék újra, meztelen akár,

és bőröm vetkezném a néma fákra,

nem bánnám, hogyha kígyó mar halálra:

nem rémít már a mérgezett magány.

Hazát találnék, lenne bár kopár,

és büszkén rúgnék fel erényt, akárha

hintót borít a húzni fáradt pára,

ha szállni hívja röppenő madár.

És lennék elhagyott, kopott szavak

karámja lenne felnevelő fészkem,

elégedett lehetnék már egészen,

– de törne újra rám a sors, a vak,

indulnék vissza: hív a végzetem,

s látnák a fák, hogy csontom vetkezem.