Kettő a magyar igaz-szó

Balla D. Károly

Kettő a magyar igaz-szó

Kárpátalja legnagyobb múltra visszatekintő sajtóorgánuma ez év elején ünnepelte fennállásának 85. évfordulóját. A hosszú jogfolytonosság ma már nem vitatott, holott voltak kisebb-nagyobb szakadások a lap történetében. 1920-ban Munkás Újság címen jelent meg első száma Ungváron, aztán betiltották, majd 1945-ben újraindították, de még az évben újra megszűnt. Ezután a Zakarpatszka Pravda ukrán pártlap tükörfordítását, a Kárpáti Igaz Szó címen kiadott „magyar duplikátumot” tekintették jogutódjának. Ez vált 1965-től részben, majd 1967-től teljesen önállóvá mint a megyei párt- és tanácsi szervek magyar napilapja. A 90-es évek elején a kommunista párt betiltása után a lapot újraregisztrálták, és alapítója (tulajdonosa, „részvényese”) a megyei vezetés két szerve (38-38 százalék) és a nem sokkal korábban alakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (24 százalék) lett. Ez így volt mostanáig.

A KMKSZ mint kisebbségi tulajdonos tízegynéhány évig semmilyen alapítói jogban és felelősségben nem osztozott, ám idén tavasszal kezdeményezte a 2003-ban kinevezett főszerkesztő, Kőszeghy Elemér felmentését. Indoklásukban az szerepelt, hogy Kőszeghy kinevezése nem szabályosan történt; nem tett eleget az alapszabályban foglalt kötelezettségének, miszerint az alapítók tevékenységét megfelelő terjedelemben ismertetni köteles; a 2004-es elnökválasztás és az azt követően kialakult forradalmi helyzet idején irányítása alatt a lap egyoldalúan tájékoztatott. Mindezt az olvasók egy része hasonlóan gondolhatta. Valószínűnek látszott ugyanis, hogy Kőszeghy 2003-as kinevezése összefüggésben állt a 2002-es parlamenti választások idején kifejtett tevékenységével. Akkor újságíróként és főszerkesztő-helyettesként jelentős szerepet játszott abban, hogy az ukrán parlamentbe egyetlen magyarként Gajdos István, a szocdemek egyik kárpátaljai jelöltje kerüljön be Kovács Miklós KMKSZ-jelölttel szemben. Valósnak tűnt az a vád is, hogy a lap nem számolt be megfelelő terjedelemben a KMKSZ (mint alapító) tevékenységéről. Ha említették a szervezetet és vezetőit, akkor is leginkább negatív összefüggésben. Az ellenszervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség élvezett prioritást, ami nem is csoda, hiszen Kőszeghy Elemér ennek alelnöke volt. Az is nyilvánvaló, kinek a pártján állt a Kárpáti Igaz Szó az elnökválasztás idején (ám az igazság kedvéért tegyük hozzá: a helyi hatalom orgánumaként nem is igen tehetett mást).

A másik, az akkor ellenzéki oldalon elkötelezett KMKSZ a politikai fordulat után győztesnek érezhette magát és úgy vélte, pozícióba került szövetségeseinél kieszközölheti a főszerkesztő eltávolítását, saját emberének kineveztetését. Ám a dolog nem ment olyan simán.

Áprilisban megszületett ugyan a tulajdonosok egyhangú határozata Kőszeghy felmentéséről, de a végrehajtása hónapokig húzódott. Sokáig semmi nem történt, illetve csak annyi, hogy a főszerkesztő és a lap munkatársainak többsége erélyesen tiltakozott az intézkedés ellen, részleges sztrájkot hirdettek, teleháborogták a lapot, támogató olvasói leveleket adtak közre egyes civil szervezetek pártoló állásfoglalásaival együtt. Sikerült elhitetniük (utólag úgy fest, igazuk volt), hogy itt nem a főszerkesztő leváltásáról van szó, hanem arról, hogy a KMKSZ meg akarja kaparintani a lapot. (A megyei vezetés az újabban érvénybe lépett törvényi rendelkezések értelmében időközben részben már ki is vonult a tulajdonosi körből, így a KMKSZ többségi részvényes lett, rövidesen pedig nem is lesz rajta kívül más részvényes – csak a kollektíva.)

Július végén azután az alapítók képviselői megjelentek a szerkesztőségben, bemutatták a felmentő határozatot és megpróbálták a főszerkesztői székbe beültetni az általuk kinevezett Erdélyi Gábort (aki Kőszeghyt megelőzően egy évtizeden át töltötte be ezt a posztot). Botrányos jelenetek játszódtak le a szerkesztőségben, majd kialakult egyfajta ex lex állapot: a Kőszeghyhez hű munkatársak a fenyegetések ellenére sem vették fel a munkát (de sztrájkot sem hirdettek, bejártak munkahelyükre, épp csak cikket nem írtak), Erdélyi pedig néhány „renegáttal” és a Kőszeghy főnöksége idején távozott munkatárssal megpróbált a szokásos heti három helyett legalább egy számot összehozni – a szerkesztőségi épületen kívül. (A hírek szerint a KMKSZ székházában és a Szövetség hetilapjának, a Kárpátaljának az irodájában.) Kőszeghy a „lapfoglalás” idején épp rendes évi szabadságát töltötte (felmentése ezért nem is lehetett jogszerű), amikor pedig megjött, betegállományba vonult. De közben intézkedett, szervezett, dolgozott. És szeptemberre megjelent egy másik lap – ugyanazon a néven.

Bár fejlécén ez olvasható: „az igazi Kárpáti Igaz Szó”, ám az impresszum szerint az előtag nem tartozik a hivatalos névhez. Kisebb bonyodalmak után ma már mindkét lap megvásárolható, előfizethető, hetek óta mindkettő folyamatosan megjelenik: szombatonként az Erdélyi-féle fekete leaddel, kedden és szombaton a Kőszeghy-féle zölddel.[1]

És hogy miképpen lehet két különböző újságnak ugyanaz a neve? A magyarázat egészen egyedülálló.

Amikor 1993-ban a lapot újraalapították, a regisztrációs lapra az újság címét cirill betűkkel vezették rá, így: Карпаті Ігаз Со (Ekként szerepel az impresszumban is.) Ezzel szemben az újonnan indított, és nem is megyei, hanem országos (összukrajnai) bejegyzésű orgánumnak a hivatalos engedélyén a latin betűs, ékezetes verzió szerepel, vagyis: Kárpáti Igaz Szó.

A két fél kölcsönösen névbitorlással vádolja egymást, az egyik az évtizedes jogfolytonosságra hivatkozik, a másik szerint a magyar névhasználatra csak neki van joga, az ellenlap írja ukránul a nevét. Más vádak is megfogalmazódtak (eszközeltulajdonítás), jogi procedúrák vannak folyamatban és újabb keresetek várhatók. Kőszeghy megtámadta az őt felmentő határozatot, eljárás indul a munkamegtagadókkal szemben, Erdélyi perrel fenyegetőzik. Bíró legyen a talpán, aki majd igazságot tud tenni.

És hogy milyen a két újság? A „régi” eléggé halovány, a főszerkesztőnek láthatóan nincs elképzelése arról, miként kell egyszerre olvasmányos és színvonalas sajtóterméket készíteni, ráadásul úgy, hogy közben a feje fölött álló KMKSZ-funkcionáriusok elvárásainak is megfeleljen. Munkatársi gárdája is gyengébb, bár egy-egy jó cikk felbukkan nála is. Az „újat” láthatóan nagy lelkesedéssel készíti az összeszokott és új helyiségekbe költözött gárda, sokkal olvasmányosabb, változatosabb; Kőszeghy ambiciózus hozzáállása, ötletgazdagsága lendületet ad a vállalkozásnak, amely mögött az impresszum tanulsága szerint egy Kft áll. Októbertől teljes sebességre kapcsolnak újra hetente háromszor jelennek meg, (a szeptemberi ingyenesség után) a lap ára ugyannyi lesz, mint a régié volt, a példányszámot is 10 ezer fölött tartják (a másiké alá esett). Hogy milyen pénzből, az sejthető abból, hogy a cikkek kétséget kizáróan jelzik: a lap UMDSZ-közeli; tehát Gajdos-közeli.

A Kárpáti Igaz Szó politikai törésvonal mentén hasadt ketté, és a két útódlap mögött pontosan érzékelhető érdekcsoportok állnak. Ezek külső (és meglehet: jelentősebb) részei Kárpátalján kívül, sőt részben Ukrajnán kívül vannak, Magyarországon. 2006 tavaszán mindkét országban parlamenti választások lesznek, és a sajtó szerepét, még ha viszonylag marginális és kis példányszámú fórumokról van is szó, a szembenálló felek sokra becsülik. Így jó eséllyel mindkettőt fenn fogják tartani mindaddig, amíg lehetőségeik engedik és érdekeik kívánják. Az előfizetők meg bízhatnak abban, hogy a várhatóan eldurvuló harcban a két lap nemcsak propagandacikkekkel, hanem színvonalas olvasnivalóval is igyekszik megnyerni szimpátiájukat – és voksaikat.

[1] A két azonos című lap azóta is megjelenik párhuzamosan (2008)

Magyarul beszélő magyarok, EÖKIK, Bp., 2008.

Korábban megjelent: Népszabadság, 2005. szept. 30.