A Gyurcsány-flashmob

Balla D. Károly

A Gyurcsány-flashmob

A flashmob fogalma nem tartozik a közkeletűek közé, egyelőre a nagyvárosi szubkultúra részének tekinthető. Olyan társadalmi megmozdulást takar, amelynek során sok ember hirtelen megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művelve felhívja magára a figyelmet, aztán a sokaság feloszlik, mintha mi sem történt volna. Véglegesen elfogadott magyar kifejezés még nincsen erre a jelenségre, leginkább villámcsődületként, villámgyülekezetként emlegetik.

Az első ilyen akciót 2003-ban szervezték New Yorkban, de ugyanaz évben már Budapesten is sor került egyre: a Deák téren váratlanul esernyős emberek jelentek meg, és bár az égi áldásnak nyoma sem volt, ernyőjüket adott jelre kinyitották, aztán összecsukták és továbbmentek. Eredetileg a flashmobnak nem volt semmilyen konkrét célja a meghökkentésen túl, bája éppen értelmetlenségében, öncélúságában rejlett, amely humorral, iróniával párosulva jellemezte ezeket a művészinek is tekinthető pillanatnyi happeningeket. Később egyes társadalmi csoportok is alkalmazni kezdték, az utóbbi években többször ideológiai-politikai céllal is rendeztek ilyet, Detroitban például a homofóbia ellen, Bukarestben pedig a sajtószabadságért csődültek össze a résztvevők. És persze jószemű marketingszakemberek a reklámlehetőséget is felfedezték benne.

A flashmobot általában telefonon, e-mailekben és internetes felhívások révén szervezik. De vajon szóba jöhet-e a gyülekezés helyszíneként maga a világháló?

Történt, hogy egy pécsi internetes marketingszakember, az El Lobo néven ismert blogger, miután megismerkedett az Európa Kulturális Fővárosa Pécs, 2010 program főigazgatójával és tapasztalta, hogy a direktor úr a szivarozás szenvedélyének hódol, számítógépéhez ült és különböző blogbejegyzésekkel elérte, hogy a szivar szóra az internetes keresőkben a városprojekttel kapcsolatos cikkek kerüljenek az élre. Virtuális villámcsődület jött létre: mindazok, akik a szivarozási szokások, márkák, gyártók, forgalmazók iránt érdeklődve keresgéltek a világhálón, pár napig minduntalan olyan szájtokra tévedtek, amelyeken Pécs város kiemelt szerepéről esett szó.

Ugyanennek a bloggernek a nevéhez fűződik a minap lezajlott internetes flashmob. Előzménye, hogy magyarországi jobboldali politikai-közéleti személyiségek, nyilvánvalóan lejárató szándékkal, létrehozták a Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot, hogy „emléket állítsanak” a magyar miniszterelnök „hazugságainak”. A sajtó fel is röppentette a hírt, a kezdeményezők azonban elmulasztották megteremteni akciójuk internetes hátterét. Ezt kihasználva és a gerillamarketing lehetőségeivel élve El Lobo megalapította a kettes számú Gyurcsány-társaságot és blogot is nyitott ezen a néven. Oldala igen rövid idő alatt roppant olvasottá vált, hiszen mindazok, akik az eredeti akcióról nem mondhatták el véleményüket, itt, a korszerű webes eszközökkel élve, ezt megtehették. A dologról értesült egy másik blogíró, megtetszett neki az ötlet, maga is elkészített és közzétett néhány hírt, majd ezt tette egy online hírportál is (később MTI-anyag lett belőle, az Új Szó is közölte). Alig néhány nap múlva a Google találati listáján a Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság keresőkifejezésre az első öt találat nem az eredeti hírekhez vezetett, hanem El Lobo ellenakciójához, aki szerint a jobboldali kezdeményezés gazdái „átadták a terepet annak a véleménynek, amely a korszerűséget hiányolja, annak a véleménynek, amely nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy a magyar politikai marketing slendrián, végiggondolatlan és fő eleme a másik fél lejáratása”. A társaság iránt érdeklődő internetezők ezrei kattintottak a listavezető oldalakra. Sikeres világhálós villámcsődület jött létre (s azóta lényegében fel is oszlott).

És vajon kinek hoz sikert a Magyarországon holnap zajló gigantikus flashmob, a népszavazás? Sok ember megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művel, aztán továbbmegy, mintha mi sem történt volna.

Megjelent: Új Szó, 2008. március 8.