Tövisek közt
Balla D. Károly
Tövisek közt
Mutass csupán annyi földre,
hol egy ibolyám kikölne.
Illyés Gyula: Magyarok
szél el ne hordja
eső el ne mossa
tenger magába ne nyalogassa
ezt a hazák közé ijesztett ölelésnyi földet
melyet fölvert
gyökerét virágok közé fúrva
az ibolyánál szívósabb dudva
ahol tövisek közt mi is élünk
meg- és elhasonulva
ahol fölveti a dac fejünket
majd mellünkre horgasztja szégyen vagy alázat
ahol szögesdrót-szigorú határait
fejünk fölött elrángatta a század
ahol jeltelen betoncsík tekereg mára
hol őseink jöttenek lelni új hazára
s ahol a fenyőkön fésült szelek még rebegik
Verecke
Verecke
Szülőföld
ibolyányi
ölelésnyi
töredék hazácska
szeretsz-e
szeretsz-e
még minket
konokul hűséges fiaidat
kiket megkísért minden alkony és virradat
a magát kellető dúsölű Másutt
vagy a magához édesgetni sohasem rest
beléje olvadásunk elváró Hatalmas Test
de meginogva
mégis lábunkat vetjük ez ibolyányi földön
hol már hazaárulás
egyetlen terpeszállás
hát inkább állunk jegenyés vigyázzba
fiainknak e talpalatnyi hazát
keservvel híven megvigyázva
szél el ne hordja
eső el ne mossa
tenger magába ne nyalogassa
(1988)