Pillangópolitika

Balla D. Károly

Pillangópolitika

Felteszem, az olvasók többsége ugyanúgy nem tudja, mi fán terem a keresőmarketing, mint ahogy három hónappal ezelőtt nekem sem volt fogalmam róla. A mélységes tudatlanság sötétjében tengettem volna hátralévő éveimet, ha nem kényszerít megvilágosodásra egy internetes verseny. A meghirdetés napján a Google keresőbe hiába gépelte be az ember a „pillangószív” szót, a program egyetlen ilyen kifejezést sem talált a világhálón. A versenyben indulók feladata éppen az volt, hogy év végére a saját honlapjuk ne csak felkerüljön erre a találati listára, hanem első is legyen rajta.

A magyar cybersztrádán száguldozó profi honlapkészítők és amatőr bloggerek szakmányban használni kezdték a kulcsszót, kitették weboldalukra, beleírták cikkeikbe, megpróbálták értelmezni, tartalmat tulajdonítani neki. Igen sokan külön oldalakat, portálokat indítottak ezen a címen. A keresőprogram sorra megtalálta mindet, most, október közepén a Google már két és fél millió (!) pillangószíves találatot regisztrál.

A verseny persze öncélú, ám a keresőmarketing komoly dolog. Ha ugyanis valamilyen szolgáltatás vagy termékféleség után kutatunk az interneten, akkor nagy eséllyel a legkönnyebben fellelhetőt választjuk, vagyis azt, amelyiket az élre sorolják a keresőprogramok. Ennek állítólag manapság, az online-kereskedelem elterjedésével, óriási az üzleti jelentősége. Így külön szakemberek foglalkoznak azzal, hogyan lehet egy bizonyos honlapot minél jobb helyezéshez juttatni, miként lehet úgy optimalizálni, hogy a keresőszoftverek „szeressék”.

Nos, ha valakinek pillangószívre szottyanna kedve, most nálam is találhat! Hogy milyen formában? Ehhez a képtelen szóhoz én bizony csak humoros tartalmakat tudtam rendelni weboldalaimon. Alkottam például „népi” bölcsességeket: „Pillangó szívének lárva a pitvara”, „Pillangószívnek nem kell pészméker”, „Gőzkalapáccsal nem lehet pillangószívet gyógyítani”. Utóbb internetes barátaimat is bevontam a játékba, most éppen Petőfi Sándor pillangószíves verseit írjuk…

Ennél is jobb mulatságnak bizonyult politikusok szájába adni a kifejezést. Kell-e mondanom, hogy a Fidesz „Jó reggelt, Pillangószív” címmel hirdetett mozgalmat és a nemzeti összefogást szorgalmazta: „Dobogjon pillangószív tizenötmillió magyar kebelben!”. Tehetett-e mást az SZDSZ, mint hogy tiltakozott a fogalom kisajátítása ellen, amely szerintük liberális értékeket hordoz? Be is jelentették a villamos pillangószívet, ennek persze a pillangószív-villamos, azaz a Pillangino lett a szimbóluma. Az MDF a normális pillangószívért szállt síkra. Mi maradt a szocialistáknak? Hát igen, csupán az elkúrt pillangószív…

Innen egyenes út vezetett az ukrán pillangószívhez. Mostanság minden hírben szerepel: „A Nasa Ukrajina párttömörülést egyetlen érv sem készteti arra, hogy folytassa a széles pillangószívről folyó tárgyalásokat”. Naponta kerül előtérbe hol a válságkezelő, hol a konstruktív pillangószív, a minap pedig Ukrajna cáfolta az Iránba irányuló titkos pillangószív-szállításokat.

De átreppenhetünk Pozsony fölé is: „Száz nap alatt többet dobbant a pillangószívünk, mint a két előző kabineté az elmúlt nyolc év során összesen” – dicsekszik Robert Fico. Bugár Béla pedig megkontrázza: „Száz nap – száz lepkefing!”

Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006. okt. 14.