Vereség
Balla D. Károly
Vereség
Vereség
tiéd csak úgy lehet ha hosszan ellenáll
de ébred benne szomjas vércse-lélek
alámerül mint késsel lékelt jéghegy
hínárja meglebeg és áldozatra vár
a karja fojtva fojt csak így ölelhet át
és elszorul mert úgy szorít a lélek
és elbutít a váltivarú végzet
ajkadhoz nyomja csípős forró halmazát
oldásra vársz de súllyal rádguggol az éj
és újra táncot jársz !mi szörnyű kényszer!
hát játszd a sóvárt játszottad elégszer
halálra várva elheverj a síkban
mert kéj a gyász és gyász a könnyű kéj
s tied mi lett már halkan tovasikkan
(1991)