Régi verseim olvasom

Balla D. Károly

és látom, amint az oksági láncok likain

át-átvillannak titkaim

és sikamló ösztönömről vedlik a

szarusodó, száraz logika - -

s mint kígyó furcsállkodik régi bőrén

és fél az érintéstől újbor-pőrén,

úgy nézek már, semmit sem értve,

sok kinőtt ifjonti miért?-re - - -

s mint a tudat anyag anyagcsere-zavarának sárgafejű pattanása

elém pörsen kamaszkorom nagy-nagy mindent-akarása,

s pirulok, hogy az akkori, horizonton is túli körbe

hogyan illik e mostani, koponyám-kicsi törpe,

s hogy feledni annyi röptös álmot

indokol-e a déjŕ vu, a „már volt” - - - -

s mint kamasz hiszi minden lelket gyújtó lázról,

hogy lázabb láz az, mint amit őrzött betlehemi jászol,

úgy érzem most, megállva fiam ágyánál,

hogy csak a kétely az, mi hitet táplál.

(1986)