Cipőmre vastagon

Balla D. Károly

Cipőmre vastagon

Ballada a 85 esztendős Takáts Gyulának

Hazányi úton kövekre hágok,

pázsiton siklom mezítelen lábbal,

előttem lankák, mögöttem hágók,

vizeken járok vízhatlan ruhában;

homokba lépek furcsa ábrákat,

ha messze indít a hazai táj -

- eső sem esett, mindenem száraz,

de cipőmre vastagon tapad a sár.

Márványon siklom már észrevétlen,

cserepek törnek alattam szét,

betonon kopog végig a léptem,

kavicsok recsegnek szörnyű zenét;

bádogot érek: mennydörgés ropog -

így űzetnék messzire: már szinte fáj.

Ha elmegyek, senki sem háborog -

de cipőmre vastagon tapad a sár.

Járhatok hóban, léphetek jégre,

vicsorog lábam alatt az érc,

tehetem talpam hullott levélre,

sebező vasszögek tövise sért;

lopóznék gumin, csúsznék üvegen,

hihetem, hogy ígéret földje vár,

hol nem lennék őshonos idegen -

- de cipőmre vastagon tapad a sár.

 AJÁNLÁS

Unhatod, Bátyám, unos járásom,

bár mindenféle útra hágok:

járhatok prémen, gyolcsfehér vásznon,

hullhatnak elém rózsavirágok,

legyen a padlóm bár alabástrom,

léphetek ezüstön, ébenfán akár,

vagy táncot ropjak vérző parázson -

- a cipőmre vastagon tapad a sár.