Zseb

Balla D. Károly

Zseb

Kiüríti a zsebét az asztalra.

Az üres szoba visszhangzik, ahogy

a kemény tárgyak koppannak a kemény fán.

Nincsenek a zsebében puhaságok.

A csontja is kemény.

Tömörek az izmai.

Az agya csupa mész.

Belei merev görcsben.

Veséje kő, tüdeje szén.

Kirakja mindet. Mindet az asztalra.

Koppannak a kemény fán

a tompuló szobában,

mint a rövidre zárt gondolatok.

A kirakó kéz az utolsó, amint magamagát

rakja ki.

Már mozdulatlan.

Türelmesen vár.

Hogy majd jönni fog valaki

a visszhangtalan szobába,

üresen.