10 szonett (16 társszerzővel)

1)

Tamás Csaba — Szitányi György — Kertész Lehiny — Dalos György — Konczek József — Jónás Péter — BDK:

Lássuk ám a titkok titkát!

Vezessen át a titkok erdején,

ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,

ki mindig késve mondja meg előre:

no lám, a szomszéd nője hogy kefél!

Szakadj, te hű kebel, omolj, te vér:

 nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek!

(De vényt kapott a drága köptetőre,

hogy átevezze vésznek tengerét.)

Csak így vezetne, így kisérne holnap,

hová szomjúhozók zarándokolnak!

De jó lovát az égi porta várja,

mig szép erényt a bűnbe vágy taszít.

Minő titok! S a karja égre tárva:

na lássuk ám, e nőcske hogy baszik.

(2004. jan. 17.)

2)

Balogh István — Mózsi Ferenc — Szitányi György — Tamás Csaba — Konczek József — BDK

Lordenáré

Pirúl, siseg füle, s kitátva szája

- emígyen várja lordja vesszejét.

Benyelni, látja, mára lesz elég!

(Levét buzogja át füvek csodája!)

„Enyém, de általában néked szántam”

- mutatja tagját ím a lord ekképp.

Danolna most egy édes, új regét,

s „a Villa Negra nem apácazárda”

kizengi lelke összes nagy baját.

„Elvégzem mégis kézzel apraját,

ha szád megőrzi hagymaszár szagát!”

- a finnyás lord ma kéreti magát.

S a nő csak tátog, száját nyalja körbe,

azért sosem nyüszít, de kéri: „Tömd be!”

(2004. jan. 18.)

3)

Danyi Zoltán — Tamás Csaba — Dalos György — Konczek József — Berniczky Éva — Kukorelly Endre — Bágyoni Szabó István — BDK

Akváriumban

avagy a Duna TV szünetjele

Ezüst halakkal óarany habokban

nyugalmat ád az élet majd talán,

ha fényesebbek ott a kajla holdak,

s ha nem kocódik fél ezüstkanál

vizes világod ablakához nyomban,

amint kerülget éppen éhhalál.

Akár a költő, úgy ficánkolsz ottan,

ki képernyőre varázsolsz hazát

és álmot, szép mesét. De mi emészt?

Emészti zárolt vágyaid epéd?

Az ORTT költözött beléd?

Kalandok, filmek, bölcs Mindentudás,

és a többi, és így tovább… Ma más,

az égen más fut – régen nincs adás.

(2004. jan. 19.)

4)

Szitányi György — Jónás Péter — Dalos György — Pócs István — BDK

A részeg regényírót asztalhoz szólítja felesége

Elél az ember pár pohárnyi borral,

s ha délbe’ részeg: ősz fején penész,

faág, kötél. Se gáz, se rák, se aids

ne tartsa vissza, ihletet ha forral.

Segélje az, ki joggal közbeszólhat:

a nő, a bűnön vásárolt erény.

Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,

mit rejt az év, akár a sót az oldat,

s akár a pírt a szeszbe lábadt vörheny.

Szavát hiába őrzi: könnye szökken.

Beért, mi érhetett! Legyél egálba!

Kezdődhet ím a pompás déli gála!

Fejébe szál egy Tandorgó veréb

s öreg cselédje rákiált: ebéd.

(2004. jan. 19.)

5)

Kertész Lehiny — Mózsi Ferenc — Tamás Csaba — BDK

A darus lány vőlegénye képzeletben sem jut el a katarzisig

Arányok. Órák. Szádban fémes ízek.

Kozmikus kódolattal is felér

ahogy az éj kis álmokat mesél

kutakban mélyen alvó tiszta víznek.

Előtted fekszik szűzen szép Elízed,

körülragyogja drága béke-fény

a köldöke alatt lakó erényt.

És nem segítnek merszik már és plízek:

ütött az óra, készen áll a gálya

- és elragad a sors konok dagálya,

és rásegít e kedves drága nőre.

De jaj, valóság átkát szórja rád

a képzeletnek játszi ihletője:

toronydarukkal érkező arád.

(2004. jan. 20.)

6)

Tamás Csaba — Konczek József — Sztányi György — Balogh István — Jónás Péter — BDK

A heverésző vén hadfi levonja a tanulságot

Talán ha ő is újra harcba szállna,

ha ő lehetne néha fővezér…!

Csak nincsen harci kedve, hát ezért

az indulót ma egy kicsit se várja,

de bátran issza rossz borát az árva,

amíg családja szemrehány epét:

mi sarcot hozna győzelem eléd!

Dagadna újra fel a banki számla!

Üvölt a szél is, űz havat, hazát…

Talán ha ő is újra harcba szállna…!

De nincsen semmi kedve már csatára,

bár titkon tudja: szégyene a párna,

csak bátrak jussa lesz a hős-halál

s a fasz csak arra büszke ám, ha áll.

(2004. jan. 20.)

7)

Berniczky Éva — Jónás Péter — Szitányi György — Kukorelly Endre — Dr. Kállay — BDK

Metil szeretői

Hasadra nő a zsírok szarkofágja,

a májad helyén költ a hómadár,

és tollászkodva kéri: mondjad már,

mi az, mi úgy üt, ütni mintha fájna?

Talán Metilka, hogyha délbe’ sánta

barátod issza, és üvölt, akár

a csapda-fába bészorult sakál.

Ez neki nem a legszimpibb vonása,

ezt jól tudod, de inni ketten könnyebb,

amúgy kevés ma pénzed borra, sörre,

hát jöjjön ám a könnyű kis Metil,

amit a doktor néhanap felír,

hogy idd magad ma vakra, sárga földre,

s dalold, hogy „sárga bögre, görbe bögre”

(2004. jan. 21.)

8)

Tamás Csaba — Jónás Péter — Egyed Emese — Szitányi György — Kertész Lehiny— Danyi Zoltán— BDK

Merengés a kert meztelen leányáról, akinek fehérneműjét megtépázta a sok szonett-sor(s)

Sorsát ha tudta, éji égen fenn

ha látta csillagát, ki kérdte tőle:

vajon milyen szinű alant a szőre?

Ne súlyos gép emelje át a kerten,

de léghajó! De hanga, perje, kender

– s a lába botlik ócska fába, kőbe.

Meging a térde, nyögve földre döccen,

alig hiszed, de íme: mégis felkel.

Ruháját gyorsan fel, magára rántja

s dalocskát önfeledten énekel:

„Miért is van a melltartónak pántja,

s kis bugyimnak lukja mért ezer?”

A sűrü fák, a drót füvek jó okkal

vádolhatók e bűnnel – s vers-sorokkal.

(2004. jan. 22.)

9)

Tamás Csaba — Dalos György — Balogh István— Konczek József— Jónás Péter — Kertész Lehiny— BDK

A fatális fatál

avagy pirosbetűs kurvanap Lizával

Zsibong az utca, zászlaink lobognak,

s amíg fogalmainkat fogja át

e furcsa ünnep, étkeik javát

kezemmel megáldom és fatálon nagy

alázat mellett sarki nőknek adom át.

Gatyát evégre szélbe tárva hordjak!

- a legszebb kéri ezt (kanok bolondja),

áthágva mindenféle korhatárt.

E Líza félti ősi kanjait,

miközben édes ajka andalít

- a nagypofás csajod se szopna jobban!

De gerjed, ím, a sors-fatál fatál,

s a gyújtóbomba Líz ölében robban -

- a végső áldást ígyen adja rád.

(2004. jan. 26.)

10)

Danyi Zoltán — Egyed Emese — Szitányi György — Bakos András — Kertész Lehiny — Dalos György — BDK

Temetés vályogsírba, beton kereszttel

A menta szárát rézből hajlítottad

és gyúrtál hozzá vasból kankalint.

De lombtalan mező, hajótlan víz

maradt utánad - s árva fák halottan.

Ha pénz az álom, bankó, hogyha roppan,

ha édenünk a kocsma, kurva, rím,

ne vágyjuk akkor más virágait!

Kavics fehérlik hűs betonkaróban,

parányok háza minden ázott vályog,

s a túlvilág a résen átszivárog!

Szaladnak szerte újra lábaink:

Amottan eltemetnek valakit.

Halál ha rejti: bűnt a sanda jog

vagy titkukat szakállas főpapok.

(2004. jan. 27.)