Asztalra borulva

Balla D. Károly

Asztalra borulva

Sámánok nyomán támad-e kedvünk

csakazértis megmenekednünk?!

          Király László

Túl jók a verseid,

      okos-bús Királyom,

szépek, mint egy ódon

      árpádkori várrom,

szinte érzem, kövén

      hogy sóhajnyit állok:

pereg a vén idő,

      akár örök átok;

pereg a szó, akár

      kupicát ha inna

tele pálinkával

      jó Mózes Attila.

Mert bírni kell, mikor

      hiteknek akolja

pogányra ráfeszül,

      hát fojtsd alkoholba

könnyed s dühöd, habár

      józan fejjel mégis

részegítőbb minden

      Jelenés, Genézis.

Húzzál hát peckesen

      mindig rövidebbet;

teremtésben vesztes:

      büszkeséged szétvet.

Lehetsz polgár, mi több,

      önhitt ejropéer,

műtéteden mégis

      ázsiai éter

altat. Ébrenléted

      legyen kurta, véges:

aludj jól, álmot láss:

      sólymok ahogy réges-

rég ide vezettek -

      itt nézz fel az Úrra,

s idd magad józanra,

      asztalra borulva.

(1997)