Az egyetlen idő

Balla D. Károly

Az egyetlen idő

Fodor Andrásnak

Innen már tisztán látszik: még most is

indulni volna könnyebb. Batyudba

tenni ama hamuban sültet, s fü-

työrészve nekivágni. Átkelni

az Üveghegyen. Óperencián. És

szerencsédet megkísértve, bízva,

veszélyek villáma alá beállni.

Menni volna könnyebb. Magadra öl-

teni pikareszkek esőben át-

ázott, napon kiszikkadt köpenyét,

és hinni: sosem lesz végállomás,

csak pihenői vannak a messze

tartó útnak, amelyen elkísér

majd kóbor eb, elvert, hontalan veréb.

Elmenni volna könnyebb. De megköt

egy rög. Egy dal (amely imának har-

sány, indulónak halk). Egy kezedben

maradt simogatás. Halántékod

mögött a metronóm: az egyetlen

idő. Botod leszúrva maradsz. Vár

a hűség: nászi ágy. Roppant katafalk.

(1989)