vallás
vallás
Életem: vallás, gőg és szerelem
S az üvöltőket jobban szeretem…
A fenti idézet mintha magába foglalná a vall ige három, egymástól igencsak függetlennek látszó származékát: a vallást meg a vallomást, ami ugye ha nem szerelemből ered, akkor vallatásra történik. Pedig nyilvánvaló, hogy ha ugyanabból az igéből képződött ez a három főnév, akkor jelentésbeli rokonságnak is kell köztük lennie. Az alapige által kifejezett szemlélet ugyanaz a szaporaság, illetve fokozott hirtelenség, amelyet például a holló nevében is fellelhetünk. Tehát nem célravezető a vádol ige alakváltozatáról beszélni, mert az egy ismételten (d) folyamatos (l) cselekvést jelöl (lásd a III. mellékletet). (A két igét az utóbbi állítólagos eredeti „beismerni” jelentése miatt szokták egyébként összekapcsolni.) Tehát inkább azt kéne megvizsgálnunk, hogy mi is az, amit olyannyira hirtelen teszünk. Vagyis az alapfogalmat annak a va* szóbokornak a keretein belül kell keresnünk, amelyet már megismerhettünk a van létige magyarázata kapcsán. Az ide tartozó szavak általában valaminek a bizonytalan és nem végérvényes létéről tanúskodnak. Az igénknél a bizonytalanság egyenesen bizonyíthatatlansággá válik, miután a segítségével közölt dolgok egyáltalán nem kézzelfoghatóak. Ez érvényes úgy a szerelmi vallomásra, amelyben az érzéseinket fejezzük ki, mint a vallatásra, amivel más embert akarunk rábírni az általa birtokolt tudás közlésére. Más szóval élve ezek olyan dolgok, amelyek akkor válnak valóra, ha kinyilatkozzák őket.
Ez az elvontságra való utalás közvetve természetesen jelen van a címszavunk latin megfelelőjében is, a religio fogalmában, amelynek az eredeti jelentése körülbelül „hívő lelkiismeret” volt. Ugyanis a latinban két különböző igei alapja is lehetett ennek a főnévnek: az egyik a relegere mint „újból átgondolni”, a másik pedig a relegare mint „valakire hivatkozni”, amely a IV. század óta (Lactantius műveitől ihletve) a hivatalosan elfogadottnak számít a keresztény egyházakon belül.
A magyarban viszont egy ilyen tanításból csak akkor lehet vallás, ha azt gyakran ismételve mindig megerősítjük, például a nikaia–konstantinápolyi hitvallás alakjában, a közismert Hiszekegyet imádkozva.
Érdemes még megjegyezni, hogy ez a felfogás egyaránt érvényes mindhárom újkori könyvvallásra, amely tanítását a Talmudban, a Bibliában, majd a Koránban rögzítette, ezúton létrehozva Mohamed szavaival élve a „könyv népeit”.
| lapozz |