A „rontás” tulajdonképpen a varázslat egy bizonyos változata. Magáról a varázslat szóról pedig már szó esett a rokonsága kapcsán a van megfejtésénél, illetve szokásként a bunda alatt. Ott meg is jegyeztük, hogy az utóbbi szó tagja a „varázs” fogalmát kitevő szavak ún. zárt hangzós hajlítási sorozatának. De létezik ennek a sorozatnak egy nyitott hangzós változata is. Ebbe tartozik a bók, amit például valaki lenyűgözésére mondunk ki, vagy a bal, ami azért rossz („baljós”), mert már önmagában is folyamatos baj-t jelent. Ez utóbbinak a j betű miatt a bekövetkezte szinte elkerülhetetlen (lásd az eső alatt), ezért kénytelenek vagyunk elszenvedni.

Ennek az alany központú fogalomnak van természetesen egy tárgy központú, vagyis kívülre irányuló változata is. Ez a báj, amit már aktívan kell gyakorolnunk. Ilyen cselekvő minden hasonló alakú rövid szavunk, többek közt a fáj, ami egyre kellemetlenebb érzést okoz („növekedő”), a száj, ami az élethez feltétlenül szükséges szerv („életet adó”), vagy a táj („cselekvés”).

Érdekes mondások

Meglepő módon az ősi szavaink zárt hangzós tőváltási sorozatai nagy általánosságban a természeti jelenségek befolyásolására, illetve azok misztikus magyarázatára utalnak. Ilyen például a h sorozat, amelynek az alaptémája a „csoda”.

Ezért aki hüledezik, az folyamatosan (l) és ismételten (d) csodálkozik – ezért belőle lesz a hülye. Amúgy az istenektől csodákat várunk, amikor hívjuk őket, mert hiszünk ezekben a csodákban (a különbség e két ige közt csak annyi, hogy az első befejezett, míg a második folyamatos szemléletű).

Feltétlen, de szubjektív „csodának” tartjuk továbbá a haj-at, mert az magától nő, ellenben a tárgy központú háj-lal, amiért a viselője felelős. De a hív ige, melynek mindezen szavak rokonai, egyben a „hatás” alapfogalmának a hordozója is (lásd Elsőrendű rendhagyó igék). Ezért az, aki „minden hájjal megkent”, az úgy képes a környezetét befolyásolni, mintha csodákat művelne.

A művelés-sel avagy régiesen *mívelés-sel pedig eljutottunk a megvalósítást kifejező m sorozathoz. Valamilyen mű időben távoli kivitelezését j-vel tehetjük feltétlenné, illetve d-vel többszörössé. Vagyis ebből lesz az ismételt elodázás majd határozószója. Az emberekre vonatkozó kívánság megvalósítása viszont egyszeri, de tudatos, és ezért – valószínűleg az ehhez kapcsolódó szertartás miatt – a hozzá szükségesnek tartott szerv neve is ezt jelzi. Ennek a szervnek a neve pedig máj.

Egészen pontosan, rontást az művel, aki „rossz májú”!

A mák szerepe

A mák éppen ellenkezőleg, a rontás elhárítására szolgál. De egyben a sok apró szemcséje miatt a termékenységet is jelképezi, mint amikor ennek úgymond pozitív megvalósítását remélik, amikor karácsonykor szétszórják. Erre a szaporaságra egyébként már a nevében is utal a k gyakorító- és kicsinyítő képző.