A szó rokonait a mé* szóbokorban találjuk, aminek az elvont jelentése az m elemi fogalomból és az é lativusi magánhangzóból tevődik össze, így mint „megfoghatatlanul odébb” kiválóan jelképezi a mozgás, haladás alapfogalmát. Ez az elsőrendű rendhagyó igék 6. fogalomköre, amelyben még egyelőre nem kell megkülönböztetnünk a két, egymással ellentétes irányt. Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy. Ebben a gy tulajdonképpen egy palatalizált d (gy=d+j), amiért az igénk esetében a haladás gépiesen ismételt mozgás következménye. Ezért ha esetleg főnevet képeznénk belőle, akkor egy ilyen megy* alakú szó olyasmit jelentene, hogy „járó terület”.

A feudalizmus leckéje

Talán kezdjük történelmi utazásunkat a honfoglalás utáni időszakban, amikor a keleti síkságokról érkező magyarok kezdtek megismerkedni az európai feudalizmus fogalmaival. Ezek egyikének késői leszármazottja a porkoláb, ami őrzi az emlékét a leginkább idegen várnagyok keserű önkényuralmának. Ezért egyáltalán nem valamiféle történelmi emlékezetkiesésről van szó, hanem pont ellenkezőleg, a korabeli német és később osztrák Burggraf-ok emlékének tudatosan a fonákjára való fordításáról.

Ez a német feudális cím magyarul azt jelenti, hogy „a vár grófja”, amit latinul úgy neveztek, hogy comes castri. A címhez tartozó birtok neve comitas volt, aminek a mai megfelelői az angol county és a francia comté. Ennek ellenére sok német nem ismeri már a Komitat fogalmát, amivel manapság legfeljebb csak Magyarországon találkozhat. Ez utóbbi ugyanis a megye szavunk német megfelelője.

Ez pedig annyira beleilleszkedik az általunk vizsgált fogalomkörbe, hogy a szlávnak mondott eredete erősen kérdéses. Először is, ez a szó nem rokona a tényleg szláv eredetű mezsgyé-nek, sem hangtanilag, sem értelmileg. Ez utóbbi az indoeurópai médium származéka, aminek között, közti a jelentése, tehát semmi köze nincs az eddigi fogalmakhoz. Másodszor, a közigazgatási terület neve sokkal könnyebben értelmezhető, ha a magyaron belül maradunk.

Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a szó kifejezetten a várnagy méltóságának fent említett latin elnevezésére utal. A comes ugyanis útitársat jelent, szó szerint azt, hogy „vele menő, ill. járó”. Ezt valamilyen sajátos magyar félreértelmezéssel nem a vár urára, hanem annak birtokára, a comitasra alkalmazták. Így lett a vármegye az eddig elmondottak értelmében a várral járó terület. Ennek fényében azonkívül rögtön értelmet kap a megye alegysége is, amit ezek szerint jogosan neveznek járás-nak.

Menjünk tovább

A szintén rendhagyó vesz igének is van egy vegy* alakja, amit a felszólító módban használunk. Ez ugyan kevésbé érdekel minket, mint az a tény, hogy az utóbbiból melléknevet is szoktunk képezni. Ez a vegyes, ami amolyan hangulatfestő bazár-szerű kínálat, amely választásra késztet bennünket, mondván „Végy egyet!”.

Hasonlóan a családnevekben található *megyes sem a gyümölcsfákkal teli meggyes-re vonatkozik, hanem (kijelentő módban) olyan hely, amin menni vagy járni lehet. Ezért a -Y (Y=i,y) „nemesi” képzővel olyan Me(Đ)gyesY-féle neveket eredményez (amiben a Đ=d,gy), melyek viselőjüket a járandósági területhez tartozónak tüntetik fel.

A Megyer tulajdonnevet pedig éppen fordítva, csak legfeljebb tévesen, minden -megyer-re végződő helységnév névadójának tartják.

Hova tovább?

Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel.

És most már szükségünk van a mozgás két lehetséges irányára, de meg kell vizsgálnunk ennek az aspektusát is:

Ez a kis táblázat tulajdonképpen a mellékletek összefoglalása. Például az első oszlopban a két irány rendszeres megkülönböztetése kiderül az I. mellékletből, a második oszlop a IX. melléklet eredménye. A harmadik pedig szorosan összefügg a III. melléklet alkalmazásával többek közt az olyan szavakban, mint a reggel, forradalom, stb. Ugyanis azt mondhatjuk, hogy az itt elvontan „rendszeresen ismétlődőnek” nevezett szemlélet természetes megtestesítője a körforgás, aminek feltűnően gyakori jele az r.

A bejárható területekhez visszatérve, a *megyer a vármegyéhez képest úgy látszik sokkal áttekinthetőbb terület, mert a szóvégi r-je által körbejárható. Ezért rögtön megértjük Békásmegyer vagy Káposztásmegyer nevét, ami nyilvánvalóan nem jelenthetett soha „békás vagy káposztás Megyer törzsbelit”, hiszen nemigen valószínű, hogy egy embert „békásnak” hívtak volna.

A területként való értelmezés ellenben még a tulajdonnévvel társított helyneveknél is ugyanolyan észszerű: Bélmegyer, Pócsmegyer, Nógrádmegyer, stb. Ez talán akkor a legszembetűnőbb, ha a -megyer végű helységneveket összehasonlítjuk egy másik törzsnév, pl. a Keszi vagy Keszű kizárólag tulajdonnévi jellegű származékaival.

Talpra magyar!

A *megyer köznévi értelmezése ezek szerint alany központú. De miután a vizsgált szóbokor alapigéje tudatos cselekvés, ezért a tulajdonnévi származékait tárgy központúnak kell tekintenünk. Tehát az a Megyer, aki egyszerűen körben jár. Kevésbé prózaian kifejezve ezt úgy is mondhatnánk, hogy az a magyar, aki körös-körül portyázik.

Hasonló magyarázattal már találkozhattunk az avar szócikk alatt, mint annak a török értelmezésére való hivatkozásként. Annak ellenére, hogy a honfoglalás előtti magyar törzsek etnikai rokonsági foka az akkori ogur török népekkel a mai napig tisztázatlan, érdekes, hogy épp az a két nép viseli a nomadizálásra való utalást a nevében, amelyik a történelem folyamán területileg is hasonló utat járt be Közép-Eurázsiától egészen a Kárpát-medencei letelepedéséig.

Ha továbbá a címszavunkat az említett mé* szóbokor ma* ágához tartozónak vesszük, akkor megértjük makacs szavunkat is, és ennek a csökönyösséghez vezető, ismételt kicsinységekből (vö. kilenc), vagyis rossz szokásokból álló fejleményét, a makranc(os)-t is. Lehet hogy azt, hogy a k „önhivatkozó”, nem mindenki tudja, de azt bárki megmondhatja, hogy a makacs mindig a saját feje után megy.

Ezek a szavak pedig nem hiába rokonai népünk nevének…