Szabályszerű hajlító tőváltozások

Hiba lenne azt hinni, hogy a magyar mint ragozó nyelv teljesen mentes a hajlító szokásoktól. Ezek már a legősibb szóbokrokban is előfordulnak, csak éppen nem játszanak semmi nyelvtani szerepet, ezért a nyelvre való hatásukat eddig többé-kevésbé figyelmen kívül hagyták.

Viszont a jelentéstani feladatuk annál fontosabb, főleg a kétbetűs, hosszú magánhangzóra végződő szavak bővítésénél. Az ilyen tőváltó szavaknál tulajdonképpen egy szabályos hangtani jelenséggel állunk szemben, ami a ragozás illetve szóképzés igényeinek megfelelően egy másik magánhangzóval csatolt mássalhangzóra cseréli a szóvégi hosszú magánhangzót.

Ezáltal olyan szavak is rokonai egymásnak, amelyek nem feltétlenül követik a megszokott ragozásos szóalkotás elvét, de emiatt a hangváltás szerinti rendszerezésük sokszor meghökkentő összefüggésekre derít fényt. Az ide tartozó szóváltozatok egyébként az ősi mivoltuk ellenére néha még ma is szinonimának számítanak.

Nyitott hangzós tőváltozás

Az itt található szavakban é ↔ ő ↔ e vagy ó ↔ o ↔ a átmenettel van dolgunk:

Megjegyzések

• A a betűs befejezett változatok tulajdonképpen csak ragozott alakok;
• Az ide illő régies, lativusi értelmű *bé szócska a mai be határozószó és igekötő ősének tekinthető. A bó* alatt a bók szó értendő;
• A k mély sorozatának, azaz a kó* szóbokornak a jelentése ide-oda magától. Ide tartoznak az olyan szavak, mint kóbor, kócos, továbbá kólint, koldus (kól*), kaján, kajla (kaj*), kavar, kever (kAv*), stb.;
• A fé* szóbokor elemzését a fecskefészek címszó alatt találjuk, a ké*-ét, a né*-ét és a szé*-ét pedig a kék, a nép illetve szőke alatt. A többi a z sorozatain kívül az I. számú melléklet tárgyát képezi;
• A hó mély sorozatához a holnap, a hajnal, stb. szavak tartoznak;
• A táblázat ezek szerint magyarázatot nyújt az irányhármasság elváló ragjaira, azaz a -bÓl, a -rÓl és a -tÓl toldalékokra;
• Ugyanígy fény derül a jó rendhagyóan l-lel képzett határozói változatára is;
• Az s sorozat megmagyarázza, hogy miért sós a sajt vagy a savó, de ide tartoznak még olyan elvontabb szavak is, mint a saját, sajnál (saj*), stb.;
• A szaj* változat csak egyetlen szó eredetére enged következtetni: a szajha ezek szerint elsősorban szóbeszéd tárgya lehetett. A taj* alatt hasonlóan csak a tajték szavat találjuk;
• A vó* sorozat a van ige ismert alakjaiból áll: *vót, volt, volna, vagy és vala;
• A z mindkét sorozata ugyanabba a zO* szócsaládba tartozik, amit a zöld címszó alatt tárgyalunk.

Zárt hangzós tőváltozás

Ide a következő, ú ↔ ű ↔ á ↔ í átmenetet használó szavak tartoznak:

Megjegyzések

• Itt a kerek és a befejezett változat mindig ugyanabban az értelemben értendő;
• A bű* a töve a bűn, bűz, stb. szavaknak, valamint minden bűvölettel kapcsolatos szónak;
• A h sorozatban olyan szavakat találunk, mint a hús, húz (hú*), hüledezik, hülye (hül*), stb. Az m sorozatba pedig olyanok tartoznak, mint a mutat, mulya (mú*), múlt, múlik (múl*), stb.;
• Az ny sorozat tagjai olyan szavak mint a nyúz, nyújt (nyú*), nyúl, nyúlik (nyúl*), stb. A *nyúv* az eredeti töve a nyuvad, nyuvaszt szavaknak;
• Az életet adó alapfogalom sorozata magyarázatot nyújt arra a különlegességre, miszerint a szül ige az -ül végződése ellenére cselekvő, és ezért egy megkülönböztetett szenvedő párra van szüksége az ismert születik alakjában;
• A t sorozat a nyitott hangzós tő zárt hangzós származékaiból áll, ezért az alapfogalom is ebből a szóból származik. A sorozat sima változatai közé tartozik pl. a túsz, túr (tú*), stb.

| lapozz |