Iránymutató magánhangzók

A lativusí és egyéb iránymutató értelmű magánhangzók szoros rokonságban állnak az I. melléklet alapvető fogalmaival, pontosabban ezek irányítottságával. Ez a megfigyelés ugyanakkor alátámasztja azt az általános megállapítást, miszerint a magyar nyelv ha szükséges a közelit a távolitól megkülönböztetnie, akkor ezt – az egyébként a mássalhangzókra alapozott ragozásával ellentétben – a magánhangzók segítségével teszi.

A figyelemreméltó dolog az, hogy az erre felhasznált magánhangzók rendszere mögött szabályos fejlődés bújik meg, ami magába foglalja az irányhármasság ragjainak archifonémáit is.

Megjegyzés

A 4. szint régebbi irányhármassági jele az -Ú lehetett; vö.: magátúl, fejbűl.

| lapozz |