fecskefészek

Nem fél a fecske a fészkében…

Ez való igaz, hiszen ha nem így lenne, akkor nem ilyen közel lakna az emberhez. De mint mindig, tegyük fel a kérdést mint egy gyerek: de vajon miért? Erre persze egyszerűen azt mondhatnánk: – Csak nézz a képre és megérted miért. Komolyra fordítva a szót, a puli közvetítésével már rájöttünk – ha amúgy nem tudtuk volna –, hogy a fa és a fű rokon. Na ná, hiszen mind a kettő növény és ősi szó. De ezenkívül a földből ered, s ezt az f betű jelzi mindkét szóban. Lássuk csak: a fény a világosságtól eltérően egy adott pontból ered. A fém is fényes, de a fényének az eredete megfoghatatlan. Ellenben a fék a szekér eredeti helyét magától megtartja. Nagyon érdekes még az a kérdés is, hogy mért ugyanaz a magyar nyelvben a jelentésmezeje az ½-nek és a rettegés enyhe megnyilvánulásának, amely mindegyike fél. Főnévként így azt nevezzük, amit ketté-, azaz az eredetéről leválasztottunk. Az eredet közelsége viszont érzelemszerűen meghittséget jelent, és ezért biztonságot nyújt. Ha ez esetleg megszűnik, akkor meg kell küszködnünk a félelem-mel: aki fél, az csak félnek érzi magát. A képen látszik, hogy a kisfecskéknek még nem ez a sora. Ők még az eredetnél (fé*) vannak, huzamosan (sz) és magától értetődően (k). Mert ugyebár a fészek hosszabb időn keresztül maga az eredet.

>>> A fecske pedig azóta fecske, amióta valaki először látott élőben egy ilyen meghitt képet. A magyar nyelv előszeretettel alkalmaz kicsinyítő képzőt az élőlények megnevezésére, így itt is az történt. Van a németben is (meg pl. az angolban is) egy hasonló, de általános elnevezése a fészekben ülő kismadárnak, ami a fészek fogalmából képződött: Nestling, azaz Nest + -ling. Ebből a példából is látszik, hogy a magyarban az indogermán szokással ellentétben még az egyszerű bővítő szóalkotás sem igényel valós tövet. Ennek persze az a következménye, hogy a magyarban a szó nem azt jelenti, hogy a fészekben ülő picike, hiszen a név a felnőtt madarat illeti elsősorban. Sokkal inkább azt látjuk évről évre, hogy a fecske az a madár, amely az eredetéhez vissza-visszatér, miután a k egyidejűleg gyakorítóképző is.

Ez persze a gólyára is érvényes lenne, de annak a neve inkább a fészke alakjára utal. Azonkívül mi most csak azt akartuk megtudni, hogy miért is nem fél a fecske a fészkén…

| lapozz |