három

legelőre
vissza
tartalomjegyzék
tovább
leghátra

három

Három a magyar igazság

Ennek a minden valószínűség szerint uráli eredetű szónak az idők folyamán terebélyes rokonsága kerekedett a magyar nyelvben. Ez a há* szóbokor, aminek az elemeit 3 csoportba sorolhatjuk:

    1. eredeti magyar szavak, mint például hág, háj, hány, stb.;
    2. értelem szerint ide illő idegen szavak, mint a hám és a ház;
    3. véletlenül idekerült idegen szavak, mint a háklis és a hárpia.

Az első csoport képviselői közül a hát nevezetűhöz már volt szerencsénk, amikor is sikerült megállapítanunk róla, hogy az a has másik oldala. Ez persze magában véve még nem egy korszakalkotó felfedezés, de elég ahhoz, hogy általánosítva értelmet adjon a kérdéses szóbokornak.

A másik oldal megléte a hág szónál egyértelmű – elég ha a hágóra gondolunk. Úgy mint a hát a hashoz képest, a háj is a bőrhöz képest mindig a túloldalon van. Sőt ez még a hám német eredetű szóra is érvényes, ugyanis ez a szerszám átér a ló másik oldalára.

Számtan

képlemez

A maradék szavakkal még inkább közelítünk a szóbokor keresett alapfogalma felé. Ehhez szükséges igaz némi földmértan. Mégpedig azért, mert egy hányás abban hasonlít a ház tetejéhez, hogy a keresztmetszete nagyjából háromszög alakú. A hány igei jelentése egyrészt a földmunkára vonatkozik, másrészt megnevezi azt a folyamatot, amikor a táplálék a megszokotthoz képest másik oldalon távozik a testből. Az ugyanilyen alakú kérdőszó viszont a hivatalos állásponttal ellentétben semmiképpen nem lehet egy feltételezett *hányi szó megrövidült változata. Hogy miért? Azért, mert szemben a tényleg -nyi-re végződő mennyi kérdőszóval, ez a megszámlálható halmazok számosságára kérdez rá. Vagyis minden felsőfokú matematika nélkül például az egy halomba hányt zsákmány számára kíváncsi. Mértan

Érdekes még az is, hogy a ház miért éppen z-re végződik. Ez a betű itt is mint a víz esetében, az állandóság jele. Tehát ez a szó egy állandó, oldalról nézve háromszög alakú tetővel rendelkező szállást nevez meg. Ezek szerint se a kunyhó, se a lapos tetős ház nem ház… A há* szóbokor összefoglaló jellemzője ténylegesen a háromszög csúcsa. Ennél van a mértani alakzat kerületét követve a túloldal kezdete. Amint azt a Dürer által lerajzolt kézen is láthatjuk, a hosszú ujjunk pont ilyen csúcsot képez. Tehát a manysiul még хурум (hurum) nevű szám magyarul azért lett három, mert ez a szám, ami a tenyerünk pereméből kiálló csúcsra jut. Nem feltétlenül lényeges, de az r a „körbe járásra” utal, az m pedig a szám elvont fogalmára.

Imádkozó kezek
tovább

| lapozz |