dél

Egyszer volt, hol nem volt,

Réges-régen délen volt.

A mellékelt képen ábrázolt jelenet túl hidegnek látszik, ezért kezdjük inkább a meleg évszakkal. Különben is, ha egy téli estén a kandalló előtt ülve gondolunk rá, akkor az idő amúgy is hosszúnak tűnne, amíg a nyár újból eljön.

Ez nyilvánvaló, mert ennek a szónak a mássalhangzói a hosszúságra (ny, vö. nyolc) és a körforgásra (r) utalnak. Vagyis ez az az évszak, amelyik sokára tér vissza. Mellesleg ez a szemlélet megfelel a hantik szokásának, miszerint az év időszakait a természet határozza meg és nem önkényes emberi szabály, s ezért ezek hosszúsága a körülmények szerint változhat. Ez egyben a magyarázata annak is, hogy miért nincs a hónapoknak és a hét napjainak eredeti magyar megnevezése: valószínűleg a Kárpát-medencébe érkező magyarok sem használtak még merev időbeosztást.

A nyárral szemben a tél megtalálható a cselekvés odafelé irányuló alapfogalmának – ami különben a tesz – a huzamos származékai között. S lám, mit tesz a kandalló: rádöbbent bennünket, hogy ez az időszak, amikor folyamatosan kell tenni a tűzre.

Sajnos a címszavunk nem értelmezhető ilyen könnyen, és az eddig megfejtett két évszak se enged a jelentésére következtetni. De gondoljuk csak át még egyszer. Ha a nyár esetében az idő körforgásáról beszéltünk, akkor nem-e úgy van, hogy innen számítjuk az év kezdetét?

Mert ha igen, akkor a tél egyben az év felét is jelenti. Tehát találtunk egy szembetűnő lényegi hasonlatosságot a Φél* alakú szavak között, amelyek közé a fél, tél s ezek származékai – valamint a dél is tartozik. Ebben a szóbokorban a kezdő archifonémát azért jelöljük görög betűvel, mert itt nem hangváltásról, azaz pusztán alaki egyezésről van szó, hanem elsősorban értelmi összefüggésről. >>> Ez a szóbokor egyben kitűnően igazolja azt is, hogy a magyar nyelvben az alaki megfelelés csak okozat, annak ellenére, hogy a családfás származtatás célja leginkább ennek az elérése. Itt ez legtöbbször csak a következmény, aminek az igazi oka az értelmi hasonlítás. Az ok és az okozat felcserélése viszont hatékonyan megakadályozza a szótörténet feltárását.

A szókincs bővítése ténylegesen a következő egyszerű szabályokat követi:

1. Végy valamilyen szabásmintát, legyen az belső mint a Φél* szóbokor tagjainál, vagy külső mint egy idegen szó átvétele esetén (lásd: király);
2. Módosítsd a szó jelentését elemi fogalmakkal vagy az ezekből összeállított toldalékok segítségével;
3. Illeszd be az új szót a magánhangzóinak a helyes megválasztásával a megfelelő szóbokorba (lásd például az elsőrendű rendhagyó igék sorozatait).

Térjünk vissza a címszavunkhoz, ami ezek szerint már biztos, hogy valaminek a felét jelenti, mégpedig a napét. Ezt pedig úgy teszi, hogy felhasználja a d mozzanatos elemi fogalmat (amit megtalálunk például az öncsillapodó rendhagyó igéknél is). Vagyis a dél a téllel szemben a pillanatnyi, de ismétlődő időszaknak a fele.

Azonkívül mint némely másik nyelvben is, ez a szó egyben megjelöli azt az égtájat is, ahol a nap délben áll.

| lapozz |