forradalom
forradalom
Haloványul a gyáva szavamra… dalom
Viharodnak előjele, forradalom!
A fenti fogalmat a nyelvújításnak köszönhetjük, de valószínűleg úgy kéne rá tekintenünk, mint a magyar nyelv kifejezőképességének a legtalálóbb példájára. Egyrészt velősen megfogalmazza az újítás alapját képező nemzetközi szó mai jelentését, egyben megindokolva annak a jelentésváltozását, másrészt egyszerre igazolja a magyar ragozási elv tudatos és tudat alatti alkalmazását is.
Mint a versből is látszik, már legfeljebb ötven évvel a szó megalkotása után is (a nyelvújítás folyamata nagyjából 1790–1820-ig tartott) világos volt, hogy a szó úgy értendő, hogy forr-adalom, hiszen az általa leírt társadalmi jelenség olyan, mint ami forr, méghozzá igencsak erősen. Mert ugye a fogalom másik fele nem a költő dala, hanem az egyik leghosszabb képzőnk: -(V)dAlOm (aminek az archifonémái A=a,e, O=o,e,ö és V=A,O). Ezt megtaláljuk például a birodalom, fejedelem, stb. szavakban, ahol általában valami nagyra és megfoghatatlanra vonatkozik.
Igen ám, de a címszavunk eredetije úgy mint minden nyelvben a latin revolutio, ami a körforgást, illetve a kiindulópontba való visszatérést jelenti – vagyis a magyar „fordításának” épp az ellenkezőjét. Különben is Kopernikusz 1543-ban még ebben az értelemben használta a tudományosan természetesen forradalmi művének címében: De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásairól).
A latin szó értelmének megváltozása szó szerint történelmi fordulat. Az első ilyen jellegű fejlemény az 1642–1651-es angol polgárháború (.eng) volt, amit a parlament folytatott I. Károly ellen. Bár ezt magyarul helytelenül polgári forradalomként emlegetik, maguk az angolok nem tekintik annak. Valószínűleg igazuk is van, hiszen az akkori események nem változtatták meg a társadalom rendjét, csak a király trónfosztásához és később a lefejezéséhez vezettek. A második felkelést viszont, ami az ezek után hatalomra került II. Jakab király abszolutisztikus és katolikus törekvései ellen irányult, már 1688-ban Dicsőséges Forradalomnak („Glorious Revolution” [.eng]) nevezték el. Ez érthető is, mert akkor végleg megváltoztak Anglia politikai, vallási és dinasztikus körülményei. Törvénybe foglalták a parlament jogait és az uralkodói cím kizárólag protestáns öröklődését, vagyis lefektették a modern angol képviseleti monarchia alapjait. Tulajdonképpen ez az időpont az, ahol a revolutio régi és új jelentése találkozott egymással. Akkor az angol nép úgy érezhette, hogy II. Jakab a nem kívánt újat testesítette meg a polgárháborúban kiharcolt vívmányokhoz képest – ne feledjük, hogy a legfőbb szövetségese az a francia XIV. Lajos volt, aki mint „Napkirály” az abszolutizmus példaképévé vált. Vagyis a németalföldi Orániai Vilmos partraszállásával a társadalom visszafordult a népszerűtlen egyeduralkodás előtti közös kormányzás szokásai felé.
Az ezután legközelebbi nagy forradalom már mindenképpen az új jelentés visszatekintéstől mentes, újító értelmében jelenik meg a színen az 1789-es francia forradalom képében – amit Delacroix már szintén így ábrázolt a festményén.
Az ezen megörökített forrongás valahogy igazolja a körülbelül ugyanabban az időben, s minden jel szerint tudatosan létrehozott magyar fordítás helyességét. A kérdés csak az, hogy a forr*d*l*m töve mitől forr, és mitől lesz elsöprő a ragozás eredménye. A forrás „földből vagy hegyoldalból előtörő vízként” ugyanúgy, mint a „bugyborékolva főlésként” a fo* szóbokorba tartozik, aminek vízszerű anyag az alapfogalma. Ide tartozik még például a folyón a fodor, ami úgy néz ki, mint a fonat. A foltot a terítőn persze szintén valami folyadék okozza. Ez utóbbiban a kavargást az idézi elő, hogy a forgás jele tényleg az r elemi fogalom – így a címszavunk mindenképpen őrzi a revolutio eredeti jelentésének emlékét is. A forr ige végén a mássalhangzó kettőzése egyébként csak azt jelzi, hogy a körmozgás rendkívül gyors.
Ilyen mélyreható elemzést a szó alkotásakor még biztos nem végeztek, hiszen a nyelvészet jóval később lett tudománnyá. De a ragozási elv már akkor is áthatotta a magyar nyelvet, ezért magát a megfelelő összetett rag kiválasztását tudat alatti szókincsbővítésnek nevezhetjük. Ehhez lássuk a többi elemi képzőt: a d pillanatnyi, az l folyamatos, és az m megfoghatatlan.
Persze nem csak matrózok szoktak fellázadni, ezért a forrás tárgya a víz helyett itt átvitt értelemben inkább az indulat. Vagyis összegezve a forradalom nem más, mint (az elemi fogalmait átrendezve: 2×, d, r, l, m, és fo*) a hirtelenszerűen fellobbanó, kavargó, de tartós és megfoghatatlan indulat .
Kútfő
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod (a könyv keresése).
| lapozz |