ma
A legtöbb nyelvben az időhatározó szavak általában valamilyen helyhatározószó alakjában, vagy csak értelmében módosult változatai, és ezért azt mondhatjuk, hogy alapjában véve elterjedt gyakorlat az időbeli viszonyokat térbeli fogalmak segítségével leírni. A magyar ezen túlmenően, de persze szokása szerint rendkívül precízen és szabályosan összeköti az idő viszonylagos, tehát dinamikus meghatározását a térbeli helyváltoztatással. Méghozzá úgy, hogy erre az einsteini relativitáselmélethez képest hihetetlenül egyszerű elgondolást alkalmaz. Természetesen a helyváltoztatásra való utalás burkoltan, egy megfelelő szóbokor alakjában, ennek alapfogalma által történik. Ehhez nézzük meg, milyen iránymutató magánhangzókat használhatnánk helyváltoztatás esetén az új helyzet távolabbi voltának érzékeltetésére. Egy ilyen célzás eszköze alapszinten az À=á,(é),í archifonéma. Mutató névmásokhoz az A=a,(e)-t használjuk, hely- és módhatározókhoz pedig az O=o,e,ö ill. Ó=ó,ő archifonémát (mint azt a VII. mellékletben olvashatjuk, az Ó-nak az eredeti alakja Ú=ú,ű volt). Ha ezeket a magánhangzókat Ù=ú,a,á,e,é,í,o,ö-ként összefoglalva a „megfoghatatlant” jelentő m elemi fogalomhoz kapcsoljuk, akkor abból egyenesen utolérhetetlen lesz, amivel egyöntetűen tudjuk jellemezni a térbeli és időbeli előrehaladást, amely térben egyszerűen mozgást, időben pedig ennek a múlását képviseli. Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy ugyanabban a mÙ* szóbokorban találjuk az olyan szavakat, mint mutat/múlik, madár/majd, mászik/már, megy/mese, mén/még, mögé/míg vagy mozog/most (az első szó mindig térbeli fogalom, míg a második az időre vonatkozik). Nem tartoznak viszont ide a mi* alakú szavak, melyek magukba foglalják pl. a mi kérdőszót vagy a mind névmást.
A felsorolt szavak értelmüket tekintve csak a haladás bizonyos szemléletében különböznek egymástól, amit megszokott módon az elemi képzők segítségével érzékeltetünk. Így válik például a madár a fentiek szerint mozgásra utaló töve és a d = „pillanatnyi, de ismétlődő”, meg az r = „forgó” kiegészítések miatt az ide-oda könnyedén mozgó élőlénnyé – aminek mellesleg közeli rokonai az m*d(j)*r szerkezetű szavak is. Az ennek párjaként, a ma- kezdetű szavak időbeli vonatkozására való példaként említett majd időhatározó szóról már olvashattunk a mák alatt.
A címszavunk pont ennek a mellékágnak a töve. Ez névszóként eredetileg egy névmás, hiszen a ma azt a napot helyettesíti, ami jelenleg („most”) van. Ezért észszerű az is, hogy a végződése az „oda” mutató névmásra jellemző -a.
| lapozz |