nyolc
Ha jól megnézzük a mellékelt képet, rájövünk, hogy nem véletlenül lett kiválasztva – számoljuk csak meg rajta a szereplőket! De a fenti mondókának is nyilvánvalóan igaza van, mert ha a zsiráf magyar nevet kapott volna, akkor tényleg nyakiglábnak hívnák. De a nyak fő érdekessége a számunkra az, hogy önmagában rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami az ny* szóbokorra jellemző. Kezdjük a zsiráf miatt az élőlényekkel: ennek a nyaka olyan, mint a nyúl füle, a nyírfa jellegzetesen magasra növő törzse, a nyest és a nyuszt széthúzottnak tűnő teste, avagy a nyű féregszerű alakja. Az eszközeink közül a nyíl ugyanúgy mint a seprű nyele, vagy akár a nyüst sem mondható rövidnek. De a nyugvó ember sem, hiszen az is olyankor hosszában elterül. Majd minden állatot hosszan követhetünk nyomon, főleg ha hosszú sorban egymás után vonul a nyáj. Ha valamilyen állatnak van nyelve, akkor az általában hosszú. Még rengeteg hasonló példát sorolhatnánk fel, de az eddigiek segítségével is már sejthetjük, hogy bármilyen magánhangzó is kövesse az ny betűt, a vele alkotott szó értelme mindig érinti a hosszúság fogalmát. Ezért az ny* szóbokor szemlátomást igazolja az egyes betűk illetve hangok által képviselt elemi fogalmak létezését a magyarban. Ez az oka annak is, hogy míg az anya szerepe nyilvánvalóan hosszabb egy hétvégi flörtnél, addig a magyarban az apa is a nevében hordozza a biológiai feladatának az egyszeriségét.
A címszavunk megfejtéséhez már csak arra van szükség, hogy az ujjainkon (magyar módszerrel) nyolcig számoljunk, amit ugye mindig a középső ujjunkon fogunk befejezni. Ez pedig rendes körülmények között a hosszú ujjunk.
A számnév végén a -c tulajdonképpen egy kicsinyítő képző, ezért gyerekszájjal úgy is mondhatnánk, hogy a nyolc az a szám, amelyik mindig a hosszúcska ujjra esik.
| lapozz |