has
A has rokonsága a ha* szóbokor, amelynek a h kezdőbetűje lehetőségre utal. Ismerve a szóbokor tövének számító ha szó jelentését, alapfogalmát úgy is nevezhetnénk, hogy lehet, de nem biztos. Ezt mondhatjuk a had győzelméről is a harc folyamán. Bár ennek esetleges következménye a halál, az a fenti értelmezés fényében mégis egy reménykedve bizakodó fogalom. Az ember egyik megkülönböztető jegye a haj, ami öregkorban ugyanilyen remélhetően elkerülhető valószínűséggel meg fog őszülni, vagyis ki fog világosodni.
Aki már horgászott, az tudja, hogy gyakran hiába ül az ember – az l miatt ugye huzamosan – a víz partján, a hal egyáltalán nem biztos, hogy harap. Sütés közben szintén nem biztos, hogy a felvert hab össze fog állni. Ez viszont általában hamar kiderül.
A hasonlóságot idéző s betűje miatt a has olyan, mint a betevő falat: lehet, de nem biztos, hogy jut neki belőle. Nem úgy, mint a képen, ahol azt látjuk ábrázolva, hogy néha a has a hátsó fertályra is hasonlíthat! Bár az érdekes jelenet lenne, ha a jobb oldali alak hanyatt esne. Az utóbbi szót csak akkor értjük meg, ha az ember helyett inkább egy fekvő kutyára gondolunk. Ez rendszerint összegömbölyödve alszik, de ha nyújtózkodik, akkor azt hason teszi. Ha játszik, vagy simogatást kér, akkor néha hanyatt veti magát. Ilyenkor mindenképpen hosszában elnyúlik, innen az ny a kifejezésben. Ez eredetileg a „hova fordult?” kérdésre felelhetett, amiért úgy mondták régen, hogy hanyatá. Miután az állat végül is a hátsó oldalára fordult, ezért ennek rendes körülmények között *hányatá felelne meg. Persze hányásról szó se volt, ezért az első magánhangzónak feltétlenül meg kellett rövidülnie. A hason mintájára az irányt megadó -atá rag idővel átalakult a helyzetet meghatározó -att raggá. Ebből kifolyólag a hanyatt tehát az a testtartás, amit a háton elnyúlva veszünk fel. A hát pedig – mint ahogy az a képen is jól felismerhető – a has másik oldala…
| lapozz |