őz

legelőre
vissza
tartalomjegyzék
tovább
leghátra

őz

S szivében néha elidőz

a tigris meg a szelid őz.

József Attila (Csak az olvassa…)

képlemez
Úgró őz

Bevezetésképpen csak annyit, hogy az őz a fenti idézet ellenére nem mindig szelíd, s a nevét pont ennek a ténynek köszönheti. A képen látható festmény címe „Ugró őz”, s az ebben levő jelző jó kiindulópont az állat nevének megfejtéséhez. Ez a jelző egy jelen idejű igei melléknév, aminek az alapigéje szoros rokonságban áll a kutya legjellemzőbb vonásával, ami nem más, mint ugatni. Ennek a szónak a töve az u-, amit ha kiegészítünk egy g*r elemi képzőegyüttessel, amiben a közti magánhangzó akár üres is lehet, akkor megkapjuk az ugor*/ugrani igénket. Az értelmi egybetartozás abból adódik, hogy a g mint gyakorító elem, és az r mint a „körben” jele képletesen leírja azt a jelenetet, amint a medvére, farkasra, vagy egyszerűen az elejteni való vadra uszított kutyák az ellenfelüket illetve zsákmányukat körülveszik és – esetleg ugatva – megtámadják. Mellesleg az uszít fogalmának nincs köze az úszik igéhez, pedig az uszkár eredetileg tényleg egy úszó vadászkutya volt. A látszólagos ellentmondást az okozza, hogy az úszás ú- töve egy hasonló értelmű, de Uj* alakú (U=u,ü kezdőbetűvel) uráli szóból származik, míg a magyarban az u* szóbokor a követéssel kapcsolatos. Ennek a fogalomnak a megtestesítését találjuk például az Ǒt*-szerű szavaknál (Ǒ=ö,u,ú), melyeket már megemlítettünk az öt számnévnél. Ez nem is csoda, mert a számok neve szorosan összefügg az ujj-ainkkal, amiből tíz is van a kezünkön egymás után. Azt tartjuk új-nak, ami feltétlenül a megszokott után következik. Egy úr-nak körben követői vannak, legalábbis addig, amíg azok hirtelen meg nem un-ják őt – mert akkor abban a pillanatban el lesz űz-ve, vagyis üldözött válik belőle.

Az űzés és üldözés fogalma alapértelemben valamit vagy valakit állandóan ill. folyamatosan, de ismételten (menekülésre késztetve) követni. Az űz igének van egy visszaható ikes változata is, ami az üzekedik. Ez a cselekedet pedig sajátosan jellemző a párzási idő alatt az őzbakra. Ilyenkor ugyanis a „bevadult” bak állandó jelleggel űzi a kiszemelt nőstényeket, ami sajnos sok áldozatot is követel az állatok közül a közúti forgalom miatt.

Mindebből tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy a szelídnek tartott őz a neve szerint az az állat, amelyiknél a bak állandóan kergeti a sutáját.

tovább

| lapozz |