karácsony
Kezdjük először a másik nagy keresztény ünnep, a húsvét nevével. Ez a legtöbb európai nyelvben a szó szerint valami bajnak az „elkerülését” jelentő pészah héber szóból származik, amellyel a zsidó nép az Egyiptomból való kivonulásának az ünnepét illeti: franciául Pâques, olaszul Pasqua, románul Paşti, a skandináv nyelveken Påske, stb. Az összefüggés nyilvánvaló, hiszen Krisztust egy ilyen ünnepen feszítették keresztre. De a pészah időpontját tekintve egyben a tavasz ünnepe is, amit a kereszténység előtti Nyugat-Európában valószínűleg a tavaszi napéjegyenlőség idején tartottak. Talán ezért jelenti a húsvét angol és német neve azt, hogy „keleti”: Easter illetve Ostern. Ugyanis a keleti égtáj germán megnevezése érdekes módon hasonlít az újlatin nyelvűekre, pl. est (.fra), este (.esp), stb. Ezeknek a szavaknak az etimológiája tisztázatlan, de biztos hogy közük van a görög Éosz nevéhez, aki a hajnal istennője volt (a germán népeknek a közhiedelemmel ellentétben nem volt hasonló istenségük). A szertartását tekintve a pészah ugyanakkor a pászka, vagyis a kovásztalan kenyér ünnepe is, szintén az egyiptomi menekülésre emlékezve. Tehát már az Ótestamentumban is össze volt kötve az ünnep bizonyos étkezési szokásokkal, pontosabban előírásokkal. Ennek kései emlékére még mindig húsvétkor ünnepi kalácsot eszünk, ami eredetileg a kenyér csak nagyobb ünnepeken fogyasztott, finomabb változata volt.
Ennek fényében már nem is olyan különleges, hogy magyarul a húsvét előtti, és már új-testamentumi vonatkozású böjt utolsó napját említjük meg, amikor még húst enni vétek.
A születés ünnepe
Érdekes, hogy Észak-Európában a karácsonyi ünnep nevében mind máig megőrizték a téli napforduló körüli időszakot jelölő, ősi germán, tehát jóval a kereszténység előtti elnevezést: ez dánul, norvégül és svédül Jul, feröeriül Jól, finnül Joulu, észtül Jõulud, stb. Ennél jóval általánosabb a Krisztusra, a születésére avagy a szent éjszakára való hivatkozás: angolul Christmas, hollandul Kerstmis; franciául Noël, spanyolul Navidad, illetve németül Weihnachten, szlovákul Vianoce, stb.
Hasonlónak tűnik a román Crăciun is, ha elfogadjuk, hogy a latin creatio fejleménye, annak ellenére, hogy a karácsony csak közvetve a „teremtés” ünnepe. Tény, hogy ugyanez a neve arománul is, ami bizony az albán nyelvterület közelébe helyezi a szó eredetét. Ha történetesen pogány vonatkozású a szó, akkor még az albán tuskót, farönköt jelentő karcun-hoz áll értelmileg a legközelebb – feltéve, hogy annak idején a téli napfordulót tényleg máglyarakással ünnepelték. Mindenesetre ez a szó valóban lehetett befolyással a román elnevezés kialakulására.
Szó ami szó, a *kracsun már elég közel jár a karácsony-hoz. Végeredményben ugyanazon az úton jutottunk az ünnep nevéhez, mint ami a latin lepénytől a palacsintáig vezetett: placenta (.lat) → plăcintă (.rom) → palacsinta, bár ez utóbbihoz nem feltétlenül kellett a román közvetítés, hiszen a latin elég sokáig volt hivatalos nyelv Magyarországon.
A *kracsunnal csak az lehetett a baj, hogy a magyar fül számára semmi nem utalt benne a kereszténység legnagyobb ünnepére. A szó rokonításához pedig elég, ha a húsvéthoz hasonlóan megnézzük a karácsonyi étkezési szokásokat. És akkor megint csak a kalács-nál kötünk ki.
Erről már fentebb megemlítettük, hogy ez amolyan ünnepi kenyérféle volt. De a szó eredetéhez közelebb, a Felvidéken ezen a néven általában az édes süteményt illetik, mégpedig jogosan, mert a szlovák, de majd minden szláv nyelvben hasonló alakban meglévő koláč jelentése tulajdonképpen „kerek sütemény”. A szláv nyelvekben a sütemény formája a nevéhez van kötve, mert ez emlékeztet a „kerék” megfelelőjére, ami csehül kolo, szlovákul pedig koleso,
De a név ismert német nyelvterületen is, ahol a Kolatsche alatt a kerek, mákos cseh kalácsot értik, amit karácsonykor fogyasztanak. Mellesleg a karácsonyi kalács Európában eléggé elterjedt szokás (lásd VI. melléklet: Kalácsfélék). Ennek általában kerek alakja van, talán azért, mert koronát jelképez – mindenesetre a kalácsot latinul is circulus-nak, azaz „kerek” tésztának hívták.
Így a karácsony azon kevés szó közé tartozik, amelyet a magyarul tanulók könnyen elsajátítanak: „Aha, ez az ünnep, amikor kalácsot esznek…” – ami még logikusnak is tűnik a szemükben, hiszen mint láttuk, a húsvét neve is az étkezési szokásokkal függ össze. Sőt, nekünk már az előbb elmondottak miatt azt is tudnunk kell, hogy az l helyén álló r betű hűségesen tükrözi azt a tényt, hogy karácsonykor a kalács magyarul is kerek, mert a k*r- kezdet a kör közvetlen rokonává nyilvánítja, akárcsak az előbb felsorolt szavakat.
De van még egy érdekessége a karácsonynak, méghozzá az, hogy a magyarban megkülönböztetjük a nagykarácsonyt (december 25-ét) a kiskarácsonytól (január 1-től). Ez viszont arra utal, hogy valamikor a karácsony mint a legfőbb keresztény ünnep egy hétig tarthatott, ugyanúgy mint a zsidóknál a pészah ünnepe. S pont ez az, amire a nevében a hosszúságot jelző ny betű utal (vö. nyolc).
Ugyanis a karácsony magyarul tényleg az az ünnep, amikor sokáig (kerek) kalácsot eszünk.
| lapozz |