Névmások és személyragok

A magyar igeragozásban az ikes ragokon kívül kerek 30 ragot számolhatunk meg. Mint mindig, a látszólagos rendezetlenség mögött rendkívül egyszerű rendszer bújik meg, ami szótörténetileg szorosan összefügg a személyes névmásokkal, méghozzá sokkal szorosabban, mint hogy azt állíthatnánk, hogy a személyragok „csak” a személyes névmások lerövidült változatai.

Erre feltétlenül érvényes Einstein azon mondása, miszerint a dolgokat a lehető legegyszerűbben kell leírni, de semmi esetre sem annál egyszerűbben – más szóval a pusztán alaktani származtatás itt sem vezet hasznos eredményhez. Ugyanakkor megfelelő értelmi rokonítással a magyar igeragok minden rejtélyét feltárhatjuk.

Az alábbi táblázat fogalomköreihez lásd az I. mellékletet Ezenkívül az archifonémák megtalálhatók a IV. táblázatban.

Megjegyzések

1) Az egyes szám első személyű (E1) objektív és szubjektív rag tulajdonképpen a dolgokra illetve a személyekre rákérdező „mi?” és „ki?” kérdőszó töve. Az ikes igék állítólag kizárólagos -m ragjának csak intranzitív igék esetében van és volt értelme.

2) A többes szám 3. személyű -Uk birtokos rag az igeragozásban csak az objektív (tárgyas) ragozásban használatos T1-es ragként a kijelentő mód jelen és múlt idejében, valamint a felszólító módban.

3) Az egyes szám második személyében (E2) az objektív és szubjektív személyragok közti különbség a megfelelő d mozzanatos és az l illetve sz folyamatos elemi fogalmak ellentétéből adódik (lásd a III. számú mellékletet). Az -l akkor használatos, ha a tő már tartalmazza az -sz-t mint az sz-aorisztosz jelét – teljesen függetlenül az ige ikes mivoltától!

5) Az ő a VIII. melléklet szerint az é* ajakkerekítéses változata, s mint olyan, az eredetileg az í* által kifejezett „oda” irányt képviseli. A J=i,j, s ezért az -(J)(A) rag lehet -jA vagy -i. A II. locativus -n ragja csak a felszólító mód E3-as alakján jelenik meg, valószínűleg a mozzanatos ragozás maradványaként. Az -(É)k (amiben É=é,i) ikes rag k-ja lényegében különbözik a többes szám azonos jelétől, de elméletileg hasonlít az 1. sorban található -k szubjektív (alanyi) raghoz, miután itt is csak önhivatkozásról van szó.

6) Az ő→Á,A,U hangváltás megerősíti az ő irányjelző szerepét (vö. a VII. melléklettel). Az -Uk ragok csak a birtokos eset és a ragozott igei főnév többes szám 3. személyét jelölik. A -nAk rag viszont használatos a szubjektív ragozás minden esetében, a kijelentő mód múlt idejének kivételével. A táblázatból kitűnik az is, hogy ez a rag nem egyezik jelentéstanilag a részes esetével, hiszen ez egyszerűen az eredetileg az egyes szám 3. személyét jelölő -n többes száma (vö. a IX. melléklettel). Végül a -J(Á)k megfelel a -jÁk vagy -ik alaknak.

| lapozz |