Elsőrendű rendhagyó igék

A rendhagyó igéket a nyelvészek általában egy bonyolultabb régi ragozó rendszer csonka maradványainak tekintik. A magyar nyelvben is találkozhatunk hasonló jelenséggel, bár ennek az esetében inkább az egész igeragozási rendszer alapjainak teljes megváltozásáról kell beszélnünk.

Itt ugyanis az aspektus jelöléséből adódó törvényszerűségeknek köszönhetjük bizonyos igéknek a szabványostól eltérő viselkedését. Magyarán mondva, ha az ige jelen idejű alakjain – és csak ezeken – sz-szel jelöljük a folyamatos szemléletet, akkor ezzel rendhagyónak minősíthető tőváltozást idézünk elő.

Ez a jelenség az érintett igék csekély számát tekintve ősi vonásra vall. Később, de a nyelvtörténet folyamán még viszonylag korán az igerendszer átállt az időszemlélet követésére, s ezért a folyamatos cselekvés megkülönböztetése a pillanatnyitól idővel értelmét vesztette.

De éppen azért, mert nagyon régi szabályszerűségekkel állunk szemben, az ezekkel az igékkel rokon ősi magyar szavak vizsgálata rendkívül tanulságos eredményekhez vezethet. Az itt tárgyalt rendhagyó igéket azért nevezzük elsőrendűnek, mert mint egytagú szavak terebélyes szóbokrok tagjait képezik, sőt a hozzájuk tartozó szóbokrok fogalomkörét is ők szabják meg.

Az alábbi táblázatokban az archifonémák – többféle, nemcsak hosszában különböző magánhangzó azonos jelentésű változatai – a szokásos módon, nagybetűvel írva vannak megadva. A csillag szó végén olyan tövet jelöl, amelyik magában nem, de bővített vagy összetett alakban létezik, viszont a szó elején annak elméleti, nem feltétlenül létező voltát hangsúlyozza.

V-tövű igék

Az elsőrendű rendhagyó igéknek mindig -nni-re végződő főnévi igeneve van: lenni, vinni, hinni, inni, enni, tenni, *vanni, venni, menni és jönni. Ennek az az oka, hogy ezek az igék a folyamatos változatai egy eredetileg v tövű, befejezett értelmű fogalomnak:

Megjegyzések

Folytatás alatt azokat a megadott mintához illő szavakat értjük, melyeket a lejjebb következő táblázatokban felsoroltunk.

1) A lév* tulajdonképpen a levegő szó töve. A lé ismeretes mint teljes értékű szó is, ami ezek szerint valaminek a létéhez szükséges „folyadékot” jelenthette.

3) Az Ë archifonéma arra utal, hogy a hév szó a hő őse.

5) A tév* származéka például a téves, tévhit, stb. Ez egyben a tő szó eredete is, úgy mint a vő szóé esetleg a *vév.

6) Itt a folyamatos értelmet a messze, messzi szavak képviselik. Az ige tulajdonképpen a különleges alakú megy. A gy=d+j hangtani egyezésnek megfelelően ugyanilyen kapcsolat áll fenn a gyász főnév és a jön ige között. Ezért itt a befejezett változat is névszó jellegű: gyáva (gyáv*).

Huzamosságot kifejező származékok

Ebbe a csoportba azok a szavak illetve szótövek tartoznak, amelyek g-re, k-ra, h-ra, l-re, ny-re, r-re, s-re, t-re vagy z-re végződnek:

Megjegyzések

1) Ide tartozik a lehel, lehet (leh*), stb. Azonkívül lásd még a lélek és a lézeng szót.

2) Innen indulnak ki az olyan szavak, mint a vihar, vihog, (vih*) világ, villa (vil*), virág, virít (vir*), visel, viskó (vis*), vita, vitéz (vit*), velő (vel*), vezet, vezér (vez*), stb.

3) Itt találjuk a következő szavakat: henye (heny*), here, hervad (her*), hézag (héz*), stb.

4) Ebből alakultak ki az olyan szavak, mint az iga, ige (ig*), ihlet (ih*), ildomos, illat (il*), ital, ítél (ít*), illetve éhes, éhség (éh*), enyv (eny*), étel, étvágy (ét*), stb. Az ig* alak egyben az -ig rag eredete is, míg a k oszlopban az [ik] maga a rag.

5) Ide illenek a következő szavak: tégely, tégla (tég*), tehén, teher (teh*), tékozlás, teknő (ték*), test, tesped (tes*), véka, vékony (vék*), verem (ver*), vese (ves*), vézna (véz*), stb.

6) Vö.: körülmér. Ezenkívül a tövüket nézve ide csoportosulnak az olyan szavak, mint a méltó, méltán (mél*), mese (mes*), stb. A mét* tövet pedig megtaláljuk a métely és a metsz szavakban. Az Ő sorozat gy-s szavai a következők: gyök, gyakori (gyŐk*), gyalog, gyalu (gyal*), gyatra (gyat*), stb.

Mozzanatot kifejező származékok

A legutolsó csoport azokat az alakokat foglalja magába, amelyek d-vel, j-vel, n-nel vagy p-vel képzik a tövüket:

Megjegyzések

1-6) Az n-re végződő alak eredetileg a befejezett mozzanatos (tehát múlt) időt képviselte az aspektusos igeragozásban.

2) Itt olyan szavakkal találkozunk, mint vidám, vidra, stb.

3) A híj* csak a híja szóban és ennek származékaiban fordul elő. Megjegyzendő, hogy a héj* szavak ugyanúgy mély hangrendűek, mint az í sorozat tagjai. Ezenkívül ide kell sorolnunk a hínár, hint (hín*), stb. szavakat is.

4) Az éd* tövet találjuk az édes, edény, stb. szavakban.

6) A med* tő olyan szavakat eredményez, mint a meder, medence, stb. A gyap* a töve a gyapjú, gyapot, stb. szavaknak.

| lapozz |