A másik feltűnő dolog a jésített (azaz lágyított) ly következetesnek mondható használata. Ez a hang minden bizonnyal szláv hatásra alakult ki a magyarban, de itt mindig lényeges az l+j alkotóelemeinek a jelentése, ami nagyjából valamilyen folyamatos és alany központú fogalom elkerülhetetlensége. Ezt a jelentésbeli eltolódást igazolja a hang előfordulása egy másik ismert szó elején. A lyukat még ma is néhol liknak mondják. A két alakot l(j)*k formában is írhatnánk, hiszen mindegyik a Loch német szóra vezethető vissza. Lehet, hogy már eredetileg is keményen ejtették a szóvégi ch-t, de a magyarban a k amúgy is csak pontosítja a szó értelmét, mármint hogy maga a hordó a lyukas. Az pedig nyilvánvaló, hogy a lyukas hordó folyamatosan kiürül, ahogy azt az l jelzi. A jésítés nem tesz mást, mint az igéken a felszólító mód j jele, vagyis csak hangsúlyozza ennek a feltétlen bekövetkezését. Erre a nyelvtani szerepére később még pontos magyarázatot fogunk kapni. Egyébként még az uralkodói cím régiesnek tűnő királ alakját is helyesnek érezzük. Ez már maga is abban különbözik az előtte használatos vezér szótól, hogy huzamosabbnak látszik, mint az utóbbi, amiben benne van még a körben, esetleg felváltva történő vezetés jelentése. A jésítés alighanem a huzamos uralom abszolúttá válását örökíti meg, ami akár később is történhetett, mint amikor a szó kialakult. Erre az újabb keletre utal a j nélküli változat megléte is (jegyezzük meg, a magyarokon kívül csak a szlovének jésítik: kralj).

A név

Tehát a szláv származású ly hang nem feltétlenül volt eredeti része a király elnevezésének. Ezért teljesen elfogadható a szó származtatása a szláv megfelelőjéből, de a keresztnévnél azért más a helyzet. Ennek még a kiejtése sem hasonlít a szláv alakjára.

Mint láthatjuk, a képen Dürer megörökítette a név latin írásmódját is (nem hiába volt maga Nagy Károly az, aki a birodalmában a frankok közös nyelvévé, azaz lingua frankává tette a latint): Karolus Magnus. Ebben a Karolus ugyanaz a mély hangrendű szó, mint a magyar Károly, amiből látszik, hogy csak a végződése változott meg.

Ezzel szemben a cseh Karel egyrészt vegyes hangrendű, másrészt az elnyelt „Ə” hang miatt inkább az eredeti névre hasonlít a kiejtésében – ami Karl – és nem a latin vagy a magyar változatra.

A méltóság