A szóképzésben fellelhető alapvető fogalmak

Az eredeti magyar szavak jelentését a legkönnyebben úgy érthetjük meg, ha összegezzük a képzésükben résztvevő elemi toldalékok fogalomjelölő szerepét, ami által egy ilyen toldalék az adott szó alapjául szolgáló tő értelmét mintegy jelzőként módosítja.

Jelentéshordozó szerepe a magánhangzó-harmónia miatt tulajdonképpen csak a mássalhangzóknak van. Ezért az i kivételével magánhangzót a lentiekben megadott jelentésben csak a szó végén találunk.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar nyelv fonémakészletéből kifolyólag viszonylag sok alapfogalmat használhat, ugyanis a terjedelmes ábécé minden egyes betűjéhez hozzárendelhetünk egy-egy fogalmat.

Mindez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ősi magyar szavakat ezekből az elemi fogalmakból rakták össze. Valószínűbb talán ennek fordított változata, miszerint az elemi toldalékok szerepe a szókincs bővítése folyamán alakult ki – pontosan ugyanúgy, mint a képzőké és a ragoké, amelyek ebben az értelmezésben nem mások, mint különleges szavak.

Az elemi toldalékok csoportosítása

Az alábbiakban az elemi jelzők rendszerezésére a következő osztályokat használjuk: élőlény, mozzanatos, gyakorító, folyamatos, állapot és elvont. A nagy betűkkel megadott toldalékokhoz lásd még a IV. táblázatot.

Ne feledjük, hogy az összetett betűket a hangtani képzésük és nem az írásmódjuk szerint kell osztályoznunk. A felsorolt példák nem egyediek, hiszen minden elemi fogalom elméletileg a hozzátartozó toldalék által képzett összes szó közös jellemzője.

Megjegyzések

1) Vö.: gömb, illetve apa / apu. A magyar nyelv érdekessége, hogy előszeretettel használ kicsinyítőképzőt az élőlények megnevezésére (pl. fecske); innen az 1. csoport neve.

2) Az n egyben a feltételes mód jele vagy határozóképző, pontosabban a II. locativus ismertetőjele is: rakna, rakván, rakáson. A t egyben a múlt idő jele és a tárgyeset, valamint az I. locativus ragja is: rakott, apát, ott.

3) Az s egyben melléknévképző is: kis.

4) Az sz egyben a folyamatosságot érzékeltető sz-aorisztosz jele is: tesz.

5) Az a a mai nyílt főnévi alanyesetképző, míg az u az ősi zárt. A b egyben a középfok jele is: jobb. Az Y mint melléknévképző jelzi valamilyen tulajdonság hozzátartozását egy főnévhez (lásd a példát), valamint a birtok többes számát: versei.

Mássalhangzó-kettőzés

A mássalhangzó-kettőzés általában a mozzanat fokozására szolgál, tehát ennek a gyorsaságát fejezi ki, főleg ha n betűs toldalék következik utána. Ezt a „szaporaságra” utaló szerepet majd minden mássalhangzó megkaphatja:

szép / szebb, fröcsköl / fröccsen, had / hadd, lóg / függ, megy / meggy, világ / villám, könyörög / könny, csepeg / csepp, forog / forr, lazít / lassít, mész / messzi, potyog / pottyan.

| vissza |

| lapozz |