arany

Nem mind arany, ami fénylik

A fenti közmondás természetesen nem érvényes a képen látható nagyszentmiklósi kincs darabjaira. De viszont hasznos lehet hét vegyi elemnek – a higany kivételével – ősidők óta használatos magyar nevének megértéséhez. Ezért nem árt, ha megszívleljük.

Ez a hét elem ábécé sorrendben az arany, az ezüst, a kén, a kéneső (higany), a réz, a szén és a vas.

Szokás szerint a többi elem nemzetközileg használt indoeurópai elnevezése a származtató módszer segítségével könnyen magyarázható. Az előbbi magyar nevek esetében viszont nem csak a kémia adja meg magát, hanem a hagyományos nyelvészet is.

A nem fémesnek tartott elemek

Kezdjük talán a kénnel. Ez a neve után a kék színnél bemutatott ké* szóbokor tagja. A kérdés csak az, hogy miért éppen az n betűvel jelölt hirtelenség fogalmával kapcsolódik ehhez.

A válasz erre hihetetlenül egyszerű: a kén az az elem, ami kék lángra lobban. Ez a tény azért lehetett ihlető annak idején a szó alkotásakor, mert az elemi állapotban is előforduló terméskén közismerten sárga színű.

Maradjunk csak az égésnél. Bár a szénnek nem ilyen feltűnő a lángja, mégis jellemző rá a nevében található sz betű, ami valaminek a folyamatosságára utal. Ugyanis a tűzre rakott fával ellentétben a szén csak akkor lobban lángra, ha fújjuk, mint a szél.

Ebbe a csoportba soroljuk még a halmazállapota miatt a kénesőt is. Ez ugyan a világon már az ókorban is ismert volt, a magyar nyelvészet mégis jóval későbbi török eredetű szónak tartja a nevét. Ez már csak azért is meglepő, mert a megadott értelmi összefüggés nagyon mesterkéltnek hat.

A felhozott példák közé olyan szavak tartoznak, mint a kun köneszü, a tatár küne szuj, vagy az ujgur köneg szün. Ezek olyasmit jelentenek, hogy „atkavíz” és állítólag a higany fertőtlenítő hatására utalnak. Azon felül, hogy mind inkább egymásra, mint a magyar szóra hasonlítanak, két különböző okból is élesen cáfolható az utóbbira való befolyásuk:

1. Az eső szó elfogadottan belső származású, és nem áll se alaki, se értelmi összefüggésben a török fogalmak második tagjával.
2. Mint fentebb láttuk, a kén is teljesen magyar szó és semmi köze a török atkához. Az ujgur kifejezés első elemére még azt lehetne mondani, hogy a mássalhangzóit tekintve egyezhetne a kéneg szóval, de ez mint valamilyen szulfidot jelölő szó egyértelműen magyar ragozott alak.

Ha már a szulfidoknál tartunk, nem ártana talán megvizsgálni, hogyan jutunk a természetben elemi azaz folyékony állapotban ritkán előforduló higanyhoz. Ennek az egyik gyakori ásványa a cinnabarit, amit német nevén valószínűleg mindenki ismer: cinóber. Ez nem más, mint higany-szulfid, amit pörkölve oxidálhatunk:

HgS + O₂ → Hg + SO₂

Ebben a pörkölési folyamatban nem pörk marad vissza bomlási termékként, hanem csak a kicsapódó higany, miközben a keletkező kén-dioxid gázként elillan. De a kén tipikus szagát maga után hagyja, és az, aki azt állítja, hogy a kéneső nincs rokonságban a kénnel, az biztos nem találta még meg a bölcsek kövét…

Sőt, ez az elnevezés vegyileg sokkal pontosabb, mint a „víz-ezüstöt” jelentő, és a Hg rövidítést eredményező hydrargyrum kifejezés. Természettanilag viszont még a nyelvújítási higany is találóbb, hiszen ez meg a halmazállapot különlegességét jelzi a címszavunk képzőjének ügyes kölcsönvételével.

Arról nem is beszélve, hogy ez a magyar nevű elemek közül az egyetlen, amit egyből felismerhetünk a nemzetközi rövidítése alapján…

A fémek

Azt már korábban is láttuk, hogy a fémek fénye megkülönböztető jellegzetességük. Ezért lényeges, hogy a higany mint víz-ezüst nem csak abban különbözik az igazi ezüsttől, hogy folyékony, hanem abban is, hogy az utóbbival ellentétben megőrzi a fényét.

Ha valaki már látott régi ezüst evőeszközt, akkor tudja, miről van szó: fényesíteni kell, mert különben megsötétül. Az ilyen ezüst felületére azt mondhatnánk, hogy ez olyan, mint a füst, például a tűzhely felett a falon. Vagy pedig az üst oldalán.

A réz még az ezüstnél is kényesebb, hiszen elkerülhetetlenül patinás lesz. Ezt a tulajdonságát a neve is megmutatja, miután a réz az a fém, amin állandóan réteg képződik.

A vas fénye még kevésbé tartós, mint azt a van szó magyarázatánál is láttuk: a rozsdára való érzékenysége miatt ennek a fémnek még a léte is bizonytalan.

A legnemesebb fém

Az eddig tárgyalt nevek a korabeli emberek pontos megfigyelőképességéről tanúskodnak, ezért igen nagy balgaság lenne elfogadni az arany esetében a hivatalos álláspontot, miszerint annak a neve valamilyen rezet jelentő idegen szóból származna, mondván akkor az emberek még nem tudták megkülönböztetni az aranyat a réztől!

Épp ellenkezőleg, az arany mint nagyon régi szó, egy nagy, szerteágazó szóbokor jelentős tagjaként mélyen be van ágyazva a magyar nyelvbe. Ez a szóbokor az Âr* nevezetű, amibe az ár, ér, ar* és er*, valamint ezek származékai tartoznak. Ezek közül az ér megtalálható az elsőrendű rendhagyó igék táblázatában a következő jelentésmozzanatokkal: táplálkozás, ide, körben. Ez elsősorban egy vízér, vagyis egy kis vízszállító, ami esetleg többedmagával egy nagyobbat körülvesz, és azt táplálja, ami amúgy jellemző egy vérérre is, sőt átvitt értelemben még a bányákban található ércérre is (aminél még az se baj, hogy a magyarul kicsinyítő képzősnek tűnő érc csak a német Erz bekebelezett változata – avagy talán fordítva?).

Ahhoz hogy ez a kezdő fogalom az egész Âr* szócsaládot magába foglalja, a következőképpen általánosítanunk kell: ebből lesz az, ami körülvesz.

Ha az ér mint főnév eljut a végére, akkor azt mondjuk, hogy – igeként – célhoz ér. De ugyanúgy a kerek, szúrós szerszám, az ár is átér a lyukasztandó anyag másik oldalára. De ha visszatekintünk az ér eredeti jelentésére, a folyó vízre, akkor az ár már az a megduzzadt vízér, ami körülvesz minket.

Valaminek csak akkor tulajdoníthatunk értéket, ha el is érhetjük, tehát csak az ér valamit, ami körülöttünk van. Ez érvényes arra is, amit ara névvel illetünk, ami ma menyasszonyt, régebben pedig anyai rokont jelentett.

A ár egyben valaminek az értékének a mértéke is, ugyanúgy mint a hasonló nevű területi mértékegység. Ez utóbbi ugyan csak tiszta véletlenül illik ide, miután eredetileg francia szó volt, ahol az are forradalminak számított, de a magyar nyelv már régebben ismerte az árterületet…

Miután így nagyjából leírtuk az Âr* szócsalád jelentésmezejét, most már pontosíthatjuk az alapfogalmát is. Az, amit eddig különböző szemszögekből megközelítettünk, és amiről szeretnénk, hogy körülvegyen, az nem más, mint a bőség.

Persze egyáltalán nem vagyunk szerények, s ezért azt kívánjuk, hogy emez egész hosszan tartson. Mint azt már a nyolc számnévnél megtanultuk, ennek a kifejezéséhez a legjobb módszer az ny betű használata.

És íme, ezáltal arra a következtetésre jutunk, hogy az arany minden idegen hatás nélkül, magától értetődően az a fém, amelyik hosszan tartó bőséget jelent.

| lapozz |