A növények eredeti osztályozása

A fa növényt és annak az anyagát jelölő szó finn (és észt) megfelelője a puu, de több más uráli nyelv ennek rövid pu – a nyenyecben éppenséggel pa – változatát használja. Itt teljesen felesleges egy p → f hangváltásról beszélni, mert mint látni fogjuk, ezeknek a szavaknak a származékai még mindig megvannak a magyar nyelvben.

Indoeurópai szemmel nézve talán már az is szokatlan, hogy a fa megnevezés mindkettőt, tehát a növényt és az ebből készült nyersanyagot egyaránt illeti. De az ázsiai sztyeppéken mások voltak a szokások. A török ağaç szó (aminek a kiejtése egyébként kísértetiesen hasonlít a mi ács szavunkhoz) például a letört ágat, vagyis a botot is magába foglalja.

A szó magyar rokonsága pedig még ezen is túlmegy. Ami pedig az előbb említett úgy nevezett hangváltást illeti, tudnunk kell, hogy a finn nyelvből eleve hiányzott az f fonéma (legalábbis addig, amíg idegenek el nem kezdték a finneket ezen a néven emlegetni). A magyarban a fa esetében inkább egy közös FÛ* tővel állunk szemben, ahol az F=f,p és Û=u,ú,ü,ű,a lehet.

Növényi alapfogalmak

A nagy F két változata tulajdonképpen a növények állapotát szabja meg:

Megjegyzések

1) Ide olyan szavak tartoznak, mint puha, puszta, stb.

2) Ide sorolhatóak a fából készült dolgok, mint például pad, palló, stb.

3) Ez adja az értelmét a következő szavaknak: fúr, furkós(bot), stb.

| lapozz |