Po, ben puo’ tu portartene la scorza
di me con tue possenti et rapide onde,
ma lo spirto ch’iv’entro si nasconde
non cura né di tua né d’altrui forza;
lo qual senz’alternar poggia con orza
dritto perl’aure al suo desir seconde,
battendo l’ali verso l’aurea fronde,
l’acqua e ’l vento e la vela e i remi sforza.
Re degli altri, superbo altero fiume,
che ’ncontri ’l sol quando e’ne mena ’l giorno,
e ’n ponente abandoni un piú bel lume,
tu te ne vai col mio mortal sul corno;
l’altro coverto d’amorose piume
torna volando al suo dolce soggiorno.
Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad
vized hatalmas, száguldó folyásán:
a szellemem mélyen belül tanyázván,
erőd nem féli s másétól se borzad;
vitorlát jobb vagy bal felé se forgat,
mégis jó széllel, nyílként, vágya szárnyán
az arany Lomb felé lebegve száll már,
s erősebb, mint a hab, szél, lapát s vitorla.
Egyéb folyók közt te királyi büszke,
ki ott éred a napot, merre támad,
nyugaton százszor szebb Fényt hagyva messze:
csak földi részem hordja szarvad-ágad;
a másik, vágya szárnyával fedezve,
repül révébe édes Otthonának.
Szedő Dénes fordítása