Közzététel dátuma: Aug 05, 2013 1:50:1 PM
Shakespeare: Hamlet
I. felvonás – expozíció
Az öreg Hamlet meghalt, Claudius az új király, Gertrud a felesége lett; háborús készülődés van Dánia és Norvégia között; Hamletnek rossz érzései ellenére az udvarnál kell maradnia, Opheliát eltiltják tőle; Hamlet egyetlen megbízható barátja Horatio; Hamlet találkozik a szellemmel és feladatot kap tőle: bosszút kell állnia, mert állítása szerint Claudius merényletének áldozata lett.
II. felvonás – bonyodalom (konfliktusok)
Hamlet a bosszút tervezgeti. Claudius felismeri Hamletban a fenyegető tényezőt, nyugtalanítja a viselkedése, az okát nyomozza. Az udvar módszere az intrika, a kémkedés: Hamletre leselkedik Polonius, Claudius, Rosencrantz, Guildenstern, de Polonius a fiát is figyelteti. Hamlet ebben a helyzetben őrültséget színlel, hogy ne legyen kiismerhető, azonban ezzel Opheliát megrémíti, eltávolítja magától. Késlekedik a bosszúval, bizonytalan: tényleg bűnös-e a király, nem ördög volt-e a szellem. A most érkező színészek előadása tisztázhatja a kérdéseket. Közben a háttérben a Fortinbras jelentette külső fenyegetés elhárul Dánia fölül – ez Claudius diplomáciai sikere.
III. felvonás – tetőpont (krízis)
Újabb intrikus cselek szövődnek Hamlet ellen: Polonius és Claudius kihallgatja Hamlet és Ophelia párbeszédét, Claudius Angliába akarja küldeni Hamletet, Polonius ki akarja hallgatni. Hamlet sikertelen kísérletet tesz rá, hogy megtartsa Ophelia szerelmét és bizalmát. A színjátszás révén bebizonyosodik Claudius bűnössége, a konfliktus nyílttá válik. Hamletnek alkalma lenne leszúrni a királyt, de nem megfelelő a pillanat. Gertrudot felelősségre vonja, majd színt vall előtte: tudja, hogy apja Claudius merényletének áldozata lett; nem bolond; gyanakszik.
4. szín – Szoba a királyi várban (a királyné szobája)
IV. felvonás – kifejlet
Claudius egyre jobban gyanakszik Hamletre, és egyre elszántabb az elpusztítására. Eddig talán csak eltávolítani akarta Angliába, de most már biztosan meg is akarja ott ölettetni. Amikor ezzel a tervével kudarcot vall, Laertest uszítja rá, és többszörösen bebiztosítja a sikert (párviadal, éles kard, mérgezett kard, méregpohár). Ophelia megbolondul, majd vízbe fullad – Hamlet magánéleti boldogsága már lehetetlen. Hamlet látszólag készségesen és gyanútlanul indul útnak Angliába, de valójában éber, és sikeresen alkalmaz egy ellencselt. Még indulóban megszemléli a Lengyelország ellen induló Fortinbrast; megbotránkozik a hadjárat értelmetlenségén, de irigyli Fortinbras tettrekészségét.
V. felvonás – katasztrófa (konklúzió)
Minden körülmény kedvez Claudius tervének: Laertes bosszúszomját a Hamlettal való találkozás Ophelia temetésén csak tovább hevíti. Claudius ravaszul alakítja ki a szövetséget Laertesszel, aki ezt csak abban a pillanatban mondja fel, amikor visszaüt rá a csel, és ő is halálos sebet kap – ekkor felfedi az összeesküvést a szintén haldokló Hamletnak. Hamletet megrendíti Ophelia elvesztése, és emiatt sorsközösséget érez Laertes és önmaga között. Nem gyanakszik (eléggé); elfogadja a párbajkihívást. A halál torkában barátként viseltetnek egymás iránt Laertesszel. Hamlet csak akkor szúrja le Claudiust, amikor tudja, a következő pillanatban már nem tehetné – mindaddig késlekedik küldetése teljesítésével, a bosszúval. Horatio e felvonásban végig Hamlet mellett áll, végakaratának is ő a képviselője. Fortinbras részvétlen szemlélője a párbaj színhelyének, bejelenti igényét a dán trónra, diplomatikus nyilatkozatot tesz Hamlet érdemeiről.