2. felvonás, 1. szín

Szoba Polonius házában.

A Room in POLONIUS’ House.

A

Polonius és Rajnáld jőnek

POLONIUS

Add által e pénzt, jó Rajnáld, neki

S ez irományokat.

RAJNÁLD

Meglesz, uram.

POLONIUS

És szörnyü bölcsen téssz, Rajnáld, ha addig

Felé se mégy, mig a viseletét*

Ki nem nyomoztad.

RAJNÁLD

Volt is szándokom*.

POLONIUS

Derék; derék. No, lásd, öcsém, elébb is

Tudd meg, ki van dán Párisban lakó;

Hogyan, ki és mi módon, hol, mi körben,

Mi lábon élnek: és ha ily kerűlő,

Ügyes kérdések által rájövél,

Hogy ismerik fiam: mehetsz odább,

Anélkül, hogy sajátlag* kérdenéd.

Tégy úgy, mikéntha ismernéd, de távol;

"Apját, családját" - mondjad - "ismerem,

Kissé magát is" - érted ezt?

RAJNÁLD

Igen,

Uram, nagyon jól.

POLONIUS

"Egy kissé magát is",

Mondhat'd: "de jól nem; és ha az, kire

Én célozok: nagyon szilaj legény,

Ez s ez hibája" - kenj aztán reá

Csínyt, ami tetszik; ám, érts szót: ne olyast,

Mi böcstelenség; attul óvakodj;

De, hé, csak olyan hetyke, vad, szokott

Kirúgást, ami együtt jár az ifju

Szabad élettel.

RAJNÁLD

Mint a játék, uram.

POLONIUS

No, vagy ivás, vívás, szitok, civódás,

Bujálkodás: - eddig bátran mehetsz.

RAJNÁLD

Ez böcstelenség lenne rá, uram.

POLONIUS

Nem a bizony! csak ízét jól megadd.

S nehogy másféle botrányt költs reá*,

Csak, hogy magának nem mindég ura;

Mást nem akarnék; s oly csinján leheld

Rá e hibákat, hogy mint a szabadság

Szeplői, a láng-elme kitörő

Villámi, s a szilaj vér féktelen

Rohamja tűnjenek csupán elő,

Mi mindennel köz.

RAJNÁLD

Úgyde, jó uram...

POLONIUS

Hogy miért csináld ezt?

RAJNÁLD

Igen, azt szeretném

Megtudni.

POLONIUS

Hát, fiú, ez az én cselem;

S úgy gondolom, hogy a fortély talál.

Ha majd fiamra ily apró hibát kensz,

Mint műre kis szenny, munka közt, ragad,

Figyelj,

Az embered, kiből szót lesni célod,

Ha bármelyikben a mondott bünök

Közől fiam talált léledzeni,

Tódítja, meglásd, mint következik:

"Jaj, édes úr!" - "barátom" - vagy: "kegyed" -

Vagy ami cím, vagy szójárás divat

Nép- s tájszerűleg...

RAJNÁLD

Jó; uram, tudom.

POLONIUS

Aztán, öcsém, elkezdi, hogy - izé -

Mit akartam mondani? - No, lám, biz' Isten,

Akartam én valamit mondani -

Hol is hagyám el?

RAJNÁLD

Tódítja majd, amint következik:

"Barátom!" - "édes úr" - vagy más ilyen.

POLONIUS

"Amint következik" - igen, tudom:

Tódítja: "ismerem azt az urat;

Tegnap, vagy a minap, vagy ekkor, akkor,

Ezzel meg azzal láttam; s akkor éppen

- Jól mondja - játszott, vagy megittasult;

Labdán kocódott*; vagy tán, e s ama

Jóféle házba láttam térni be",

- Bordélyba, persze - s így tovább.

No ládd-e most már:

Cseled csalétke e való csukáját

Megfogja, s így az ildom és az ész

Mintegy csavarral, rézsut eszközökkel,

És görbe úton lel ki egyenest:

Így tapogasd te is ki a fiam,

Tanácsaim szerint. Érted? nem érted?

RAJNÁLD

Igen, uram.

POLONIUS

Járj békével tehát;

Isten veled.

RAJNÁLD

Ó, jó uram.

POLONIUS

Példát magadról véve, lesd ki őt*.

RAJNÁLD

Bizonnyal úgy fogom.

POLONIUS

S mondd, a zenét se hanyagolja el*.

RAJNÁLD

Jól van, uram, jól.

POLONIUS

Hordozzon Isten!

Rajnáld el.

A

Enter POLONIUS and REYNALDO.

Pol.

Give him this money and these notes, Reynaldo.

Rey.

I will, my lord.

Pol.

You shall do marvellous wisely, good Reynaldo, 5

Before you visit him, to make inquiry

Of his behaviour.

Rey.

My lord, I did intend it.

Pol.

Marry, well said, very well said. Look you, sir,

Inquire me first what Danskers are in Paris; 10

And how, and who, what means, and where they keep,

What company, at what expense; and finding

By this encompassment and drift of question

That they do know my son, come you more nearer

Than you particular demands will touch it: 15

Take you, as ’twere, some distant knowledge of him;

As thus, ‘I know his father, and his friends,

And, in part, him;’ do you mark this, Reynaldo?

Rey.

Ay, very well, my lord.

Pol.

‘And, in part, him; but,’ you may say, ‘not well: 20

But if ’t be he I mean, he’s very wild,

Addicted so and so;’ and there put on him

What forgeries you please; marry, none so rank

As may dishonour him; take heed of that;

But, sir, such wanton, wild, and usual slips 25

As are companions noted and most known

To youth and liberty.

Rey.

As gaming, my lord?

Pol.

Ay, or drinking, fencing, swearing, quarrelling,

Drabbing; you may go so far. 30

Rey.

My lord, that would dishonour him.

Pol.

Faith, no; as you may season it in the charge.

You must not put another scandal on him,

That he is open to incontinency;

That’s not my meaning; but breathe his faults so quaintly 35

That they may seem the taints of liberty,

The flash and outbreak of a fiery mind,

A savageness in unreclaimed blood,

Of general assault.

Rey.

But, my good lord,— 40

Pol.

Wherefore should you do this?

Rey.

Ay, my lord,

I would know that.

Pol.

Marry, sir, here’s my drift;

And, I believe, it is a fetch of warrant: 45

You laying these slight sullies on my son,

As ’twere a thing a little soil’d i’ the working,

Mark you,

Your party in converse, him you would sound,

Having ever seen in the prenominate crimes 50

The youth you breathe of guilty, be assur’d,

He closes with you in this consequence;

‘Good sir,’ or so; or ‘friend,’ or ‘gentleman,’

According to the phrase or the addition

Of man and country. 55

Rey.

Very good, my lord.

Pol.

And then, sir, does he this,—he does,—what was I about to say? By the mass I was about to say something: where did I leave?

Rey.

At ‘closes in the consequence.’

At ‘friend or so,’ and ‘gentleman.’

Pol.

At ‘closes in the consequence,’ ay, marry; 60

He closes with you thus: ‘I know the gentleman;

I saw him yesterday, or t’ other day,

Or then, or then; with such, or such; and, as you say,

There was a’ gaming; there o’ertook in ’s rouse;

There falling out at tennis;’ or perchance, 65

‘I saw him enter such a house of sale,’

Videlicet, a brothel, or so forth.

See you now;

Your bait of falsehood takes this carp of truth;

And thus do we of wisdom and of reach, 70

With windlasses, and with assays of bias,

By indirections find directions out:

So by my former lecture and advice

Shall you my son. You have me, have you not?

Rey.

My lord, I have. 75

Pol.

God be wi’ you; fare you well.

Rey.

Good my lord!

Pol.

Observe his inclination in yourself.

Rey.

I shall, my lord.

Pol.

And let him ply his music. 80

Rey.

Well, my lord.

Pol.

Farewell!

Exit REYNALDO.

B

Ophelia jő

POLONIUS

Nos, Ophelia, mi baj?

OPHELIA

Jaj, hogy megijedék, atyám!

POLONIUS

Mitől, az Istenért!

OPHELIA

Amint szobámban varrok az elébb,

Lord Hamlet - a mellénye tárva-nyitva,

Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán,

Az is kötetlen csüng bokáira,

Sápadtan, mint az ünge*, térdvacogva,

S oly szánalomra méltó egy alak,

Mintha pokolból futna egyenest

Szörnyűt beszélni - csak elémbe áll.

POLONIUS

Őrült, miattad?

OPHELIA

Nem tudom, atyám;

De félek, az lesz.

POLONIUS

Mit szólt?

OPHELIA

Megfogá

Csuklón felül kezem, s tartá erősen,

Majd hátralépve kar-hosszányira

S másik kezét így téve homloka

Fölé, vizsgálni kezdé arcomat,

Mintha levenné. Így állott soká;

Utóbb - megrázva kissé a karom

S fejét háromszor így himbálva meg -

Olyan keservest és nagyot sohajt,

Hogy összeroskad, úgy tetszett, alakja,

S ott végzi létét. Ekkor elbocsát,

S vállán keresztül fordítván fejét,

Csak mintha szem nélkül is tudna járni;

Mert most segélyök nélkül ki-talált

S mindvégig rám süté világukat.

POLONIUS

Jer csak velem, jer: viszlek a királyhoz.

Valóban, ez szerelmi önkivűllét,

Amely erővel önvesztébe tör

S kétségb'esett szándékra ösztönöz,

Mint bármi szenvedély az ég alatt,

Mely ostorozza létünk. Bánom is -

Illetted-é zokszóval közelebb? Mi?

OPHELIA

Nem én, atyám, csak, mint parancsolád,

Elútasítám levelit, s magát

El nem fogadtam.

POLONIUS

Ez őritette meg. Bánom, bizony,

Hogy óvatosb, eszélyesb* nem valék

Iránta. Féltem, csak játékot űz

S vesztedre munkál. Átkozott gyanúm!

De, Isten engem! oly saját hibája

Koromnak, messze vinni a gyanút,

Amily közös, hogy ildom* nincs elég

Az ifju népnél. Menjünk a királyhoz:

Hadd tudja meg; takarni több a gond,

Mint a harag fölfedni e viszonyt.

Elmennek

B

Enter OPHELIA.

Pol.

How now, Ophelia! what’s the matter?

Oph.

Alas! my lord, I have been so affrighted. 85

Pol.

With what, in the name of God?

Oph.

My lord, as I was sewing in my closet,

Lord Hamlet, with his doublet all unbrac’d;

No hat upon his head; his stockings foul’d,

Ungarter’d, and down-gyved to his ancle; 90

Pale as his shirt; his knees knocking each other;

And with a look so piteous in purport

As if he had been loosed out of hell

To speak of horrors, he comes before me.

Pol.

Mad for thy love? 95

Oph.

My lord, I do not know;

But truly I do fear it.

Pol.

What said he?

Oph.

He took me by the wrist and held me hard,

Then goes he to the length of all his arm, 100

And, with his other hand thus o’er his brow,

He falls to such perusal of my face

As he would draw it. Long stay’d he so;

At last, a little shaking of mine arm,

And thrice his head thus waving up and down, 105

He rais’d a sigh so piteous and profound

That it did seem to shatter all his bulk

And end his being. That done, he lets me go,

And, with his head over his shoulder turn’d,

He seem’d to find his way without his eyes; 110

For out o’ doors he went without their help,

And to the last bended their light on me.

Pol.

Come, go with me; I will go seek the king.

This is the very ecstasy of love,

Whose violent property fordoes itself 115

And leads the will to desperate undertakings

As oft as any passion under heaven

That does afflict our natures. I am sorry.

What! have you given him any hard words of late?

Oph.

No, my good lord; but, as you did command, 120

I did repel his letters and denied

His access to me.

Pol.

That hath made him mad.

I am sorry that with better heed and judgment

I had not quoted him; I fear’d he did but trifle, 125

And meant to wrack thee; but, beshrew my jealousy!

By heaven, it is as proper to our age

To cast beyond ourselves in our opinions

As it is common for the younger sort

To lack discretion. Come, go we to the king: 130

This must be known; which, being kept close, might move

More grief to hide than hate to utter love.

Come.

Exeunt.