Szoba Polonius házában.
A Room in POLONIUS’ House.
A
Polonius és Rajnáld jőnek
POLONIUS
Add által e pénzt, jó Rajnáld, neki
S ez irományokat.
RAJNÁLD
Meglesz, uram.
POLONIUS
És szörnyü bölcsen téssz, Rajnáld, ha addig
Felé se mégy, mig a viseletét*
Ki nem nyomoztad.
RAJNÁLD
Volt is szándokom*.
POLONIUS
Derék; derék. No, lásd, öcsém, elébb is
Tudd meg, ki van dán Párisban lakó;
Hogyan, ki és mi módon, hol, mi körben,
Mi lábon élnek: és ha ily kerűlő,
Ügyes kérdések által rájövél,
Hogy ismerik fiam: mehetsz odább,
Anélkül, hogy sajátlag* kérdenéd.
Tégy úgy, mikéntha ismernéd, de távol;
"Apját, családját" - mondjad - "ismerem,
Kissé magát is" - érted ezt?
RAJNÁLD
Igen,
Uram, nagyon jól.
POLONIUS
"Egy kissé magát is",
Mondhat'd: "de jól nem; és ha az, kire
Én célozok: nagyon szilaj legény,
Ez s ez hibája" - kenj aztán reá
Csínyt, ami tetszik; ám, érts szót: ne olyast,
Mi böcstelenség; attul óvakodj;
De, hé, csak olyan hetyke, vad, szokott
Kirúgást, ami együtt jár az ifju
Szabad élettel.
RAJNÁLD
Mint a játék, uram.
POLONIUS
No, vagy ivás, vívás, szitok, civódás,
Bujálkodás: - eddig bátran mehetsz.
RAJNÁLD
Ez böcstelenség lenne rá, uram.
POLONIUS
Nem a bizony! csak ízét jól megadd.
S nehogy másféle botrányt költs reá*,
Csak, hogy magának nem mindég ura;
Mást nem akarnék; s oly csinján leheld
Rá e hibákat, hogy mint a szabadság
Szeplői, a láng-elme kitörő
Villámi, s a szilaj vér féktelen
Rohamja tűnjenek csupán elő,
Mi mindennel köz.
RAJNÁLD
Úgyde, jó uram...
POLONIUS
Hogy miért csináld ezt?
RAJNÁLD
Igen, azt szeretném
Megtudni.
POLONIUS
Hát, fiú, ez az én cselem;
S úgy gondolom, hogy a fortély talál.
Ha majd fiamra ily apró hibát kensz,
Mint műre kis szenny, munka közt, ragad,
Figyelj,
Az embered, kiből szót lesni célod,
Ha bármelyikben a mondott bünök
Közől fiam talált léledzeni,
Tódítja, meglásd, mint következik:
"Jaj, édes úr!" - "barátom" - vagy: "kegyed" -
Vagy ami cím, vagy szójárás divat
Nép- s tájszerűleg...
RAJNÁLD
Jó; uram, tudom.
POLONIUS
Aztán, öcsém, elkezdi, hogy - izé -
Mit akartam mondani? - No, lám, biz' Isten,
Akartam én valamit mondani -
Hol is hagyám el?
RAJNÁLD
Tódítja majd, amint következik:
"Barátom!" - "édes úr" - vagy más ilyen.
POLONIUS
"Amint következik" - igen, tudom:
Tódítja: "ismerem azt az urat;
Tegnap, vagy a minap, vagy ekkor, akkor,
Ezzel meg azzal láttam; s akkor éppen
- Jól mondja - játszott, vagy megittasult;
Labdán kocódott*; vagy tán, e s ama
Jóféle házba láttam térni be",
- Bordélyba, persze - s így tovább.
No ládd-e most már:
Cseled csalétke e való csukáját
Megfogja, s így az ildom és az ész
Mintegy csavarral, rézsut eszközökkel,
És görbe úton lel ki egyenest:
Így tapogasd te is ki a fiam,
Tanácsaim szerint. Érted? nem érted?
RAJNÁLD
Igen, uram.
POLONIUS
Járj békével tehát;
Isten veled.
RAJNÁLD
Ó, jó uram.
POLONIUS
Példát magadról véve, lesd ki őt*.
RAJNÁLD
Bizonnyal úgy fogom.
POLONIUS
S mondd, a zenét se hanyagolja el*.
RAJNÁLD
Jól van, uram, jól.
POLONIUS
Hordozzon Isten!
Rajnáld el.
A
Enter POLONIUS and REYNALDO.
Pol.
Give him this money and these notes, Reynaldo.
Rey.
I will, my lord.
Pol.
You shall do marvellous wisely, good Reynaldo, 5
Before you visit him, to make inquiry
Of his behaviour.
Rey.
My lord, I did intend it.
Pol.
Marry, well said, very well said. Look you, sir,
Inquire me first what Danskers are in Paris; 10
And how, and who, what means, and where they keep,
What company, at what expense; and finding
By this encompassment and drift of question
That they do know my son, come you more nearer
Than you particular demands will touch it: 15
Take you, as ’twere, some distant knowledge of him;
As thus, ‘I know his father, and his friends,
And, in part, him;’ do you mark this, Reynaldo?
Rey.
Ay, very well, my lord.
Pol.
‘And, in part, him; but,’ you may say, ‘not well: 20
But if ’t be he I mean, he’s very wild,
Addicted so and so;’ and there put on him
What forgeries you please; marry, none so rank
As may dishonour him; take heed of that;
But, sir, such wanton, wild, and usual slips 25
As are companions noted and most known
To youth and liberty.
Rey.
As gaming, my lord?
Pol.
Ay, or drinking, fencing, swearing, quarrelling,
Drabbing; you may go so far. 30
Rey.
My lord, that would dishonour him.
Pol.
Faith, no; as you may season it in the charge.
You must not put another scandal on him,
That he is open to incontinency;
That’s not my meaning; but breathe his faults so quaintly 35
That they may seem the taints of liberty,
The flash and outbreak of a fiery mind,
A savageness in unreclaimed blood,
Of general assault.
Rey.
But, my good lord,— 40
Pol.
Wherefore should you do this?
Rey.
Ay, my lord,
I would know that.
Pol.
Marry, sir, here’s my drift;
And, I believe, it is a fetch of warrant: 45
You laying these slight sullies on my son,
As ’twere a thing a little soil’d i’ the working,
Mark you,
Your party in converse, him you would sound,
Having ever seen in the prenominate crimes 50
The youth you breathe of guilty, be assur’d,
He closes with you in this consequence;
‘Good sir,’ or so; or ‘friend,’ or ‘gentleman,’
According to the phrase or the addition
Of man and country. 55
Rey.
Very good, my lord.
Pol.
And then, sir, does he this,—he does,—what was I about to say? By the mass I was about to say something: where did I leave?
Rey.
At ‘closes in the consequence.’
At ‘friend or so,’ and ‘gentleman.’
Pol.
At ‘closes in the consequence,’ ay, marry; 60
He closes with you thus: ‘I know the gentleman;
I saw him yesterday, or t’ other day,
Or then, or then; with such, or such; and, as you say,
There was a’ gaming; there o’ertook in ’s rouse;
There falling out at tennis;’ or perchance, 65
‘I saw him enter such a house of sale,’
Videlicet, a brothel, or so forth.
See you now;
Your bait of falsehood takes this carp of truth;
And thus do we of wisdom and of reach, 70
With windlasses, and with assays of bias,
By indirections find directions out:
So by my former lecture and advice
Shall you my son. You have me, have you not?
Rey.
My lord, I have. 75
Pol.
God be wi’ you; fare you well.
Rey.
Good my lord!
Pol.
Observe his inclination in yourself.
Rey.
I shall, my lord.
Pol.
And let him ply his music. 80
Rey.
Well, my lord.
Pol.
Farewell!
Exit REYNALDO.
viseletét: értsd: magaviseletét, viselt dolgait.
volt is szándokom: értsd: szándékomban is állt, magam is úgy terveztem.
sajátlag: értsd: saját magad.
költs reá: értsd: fogj rá, találj ki róla, költsél róla.
kocódik: civakodik.
példát magadról véve lesd ki őt: az eredetiben: observe his inclination in yourself - a sort a szövegkritikusok többféleképpen értelmezték: 1) csak saját magad - ne kémek útján - győződj meg viselkedéséről; vagy 2) vizsgáld meg, hogyan viselkednél te az ő helyében. (B. M.)
s mondd, a zenét se hanyagolja el: az eredetiben: and let him ply his music - egyesek szerint az angol mondat jelképes értelmű, nem a zenére, a zenélésre vonatkozik (ha Arany így értette is); jelentése: 'hagyd csak, hadd menjen a maga feje után'. (B. M.)
B
Ophelia jő
POLONIUS
Nos, Ophelia, mi baj?
OPHELIA
Jaj, hogy megijedék, atyám!
POLONIUS
Mitől, az Istenért!
OPHELIA
Amint szobámban varrok az elébb,
Lord Hamlet - a mellénye tárva-nyitva,
Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán,
Az is kötetlen csüng bokáira,
Sápadtan, mint az ünge*, térdvacogva,
S oly szánalomra méltó egy alak,
Mintha pokolból futna egyenest
Szörnyűt beszélni - csak elémbe áll.
POLONIUS
Őrült, miattad?
OPHELIA
Nem tudom, atyám;
De félek, az lesz.
POLONIUS
Mit szólt?
OPHELIA
Megfogá
Csuklón felül kezem, s tartá erősen,
Majd hátralépve kar-hosszányira
S másik kezét így téve homloka
Fölé, vizsgálni kezdé arcomat,
Mintha levenné. Így állott soká;
Utóbb - megrázva kissé a karom
S fejét háromszor így himbálva meg -
Olyan keservest és nagyot sohajt,
Hogy összeroskad, úgy tetszett, alakja,
S ott végzi létét. Ekkor elbocsát,
S vállán keresztül fordítván fejét,
Csak mintha szem nélkül is tudna járni;
Mert most segélyök nélkül ki-talált
S mindvégig rám süté világukat.
POLONIUS
Jer csak velem, jer: viszlek a királyhoz.
Valóban, ez szerelmi önkivűllét,
Amely erővel önvesztébe tör
S kétségb'esett szándékra ösztönöz,
Mint bármi szenvedély az ég alatt,
Mely ostorozza létünk. Bánom is -
Illetted-é zokszóval közelebb? Mi?
OPHELIA
Nem én, atyám, csak, mint parancsolád,
Elútasítám levelit, s magát
El nem fogadtam.
POLONIUS
Ez őritette meg. Bánom, bizony,
Hogy óvatosb, eszélyesb* nem valék
Iránta. Féltem, csak játékot űz
S vesztedre munkál. Átkozott gyanúm!
De, Isten engem! oly saját hibája
Koromnak, messze vinni a gyanút,
Amily közös, hogy ildom* nincs elég
Az ifju népnél. Menjünk a királyhoz:
Hadd tudja meg; takarni több a gond,
Mint a harag fölfedni e viszonyt.
Elmennek
B
Enter OPHELIA.
Pol.
How now, Ophelia! what’s the matter?
Oph.
Alas! my lord, I have been so affrighted. 85
Pol.
With what, in the name of God?
Oph.
My lord, as I was sewing in my closet,
Lord Hamlet, with his doublet all unbrac’d;
No hat upon his head; his stockings foul’d,
Ungarter’d, and down-gyved to his ancle; 90
Pale as his shirt; his knees knocking each other;
And with a look so piteous in purport
As if he had been loosed out of hell
To speak of horrors, he comes before me.
Pol.
Mad for thy love? 95
Oph.
My lord, I do not know;
But truly I do fear it.
Pol.
What said he?
Oph.
He took me by the wrist and held me hard,
Then goes he to the length of all his arm, 100
And, with his other hand thus o’er his brow,
He falls to such perusal of my face
As he would draw it. Long stay’d he so;
At last, a little shaking of mine arm,
And thrice his head thus waving up and down, 105
He rais’d a sigh so piteous and profound
That it did seem to shatter all his bulk
And end his being. That done, he lets me go,
And, with his head over his shoulder turn’d,
He seem’d to find his way without his eyes; 110
For out o’ doors he went without their help,
And to the last bended their light on me.
Pol.
Come, go with me; I will go seek the king.
This is the very ecstasy of love,
Whose violent property fordoes itself 115
And leads the will to desperate undertakings
As oft as any passion under heaven
That does afflict our natures. I am sorry.
What! have you given him any hard words of late?
Oph.
No, my good lord; but, as you did command, 120
I did repel his letters and denied
His access to me.
Pol.
That hath made him mad.
I am sorry that with better heed and judgment
I had not quoted him; I fear’d he did but trifle, 125
And meant to wrack thee; but, beshrew my jealousy!
By heaven, it is as proper to our age
To cast beyond ourselves in our opinions
As it is common for the younger sort
To lack discretion. Come, go we to the king: 130
This must be known; which, being kept close, might move
More grief to hide than hate to utter love.
Come.
Exeunt.
ünge: értsd: inge
eszélyes: cseles
ildom: illem, illemtudás