De amygdalo in Pannonia nata
Quod nec in Hesperidum vidit Tirynthius hortis,
Nec Phaeaca, Ithacae dux, apud Alcinoum,
Quod fortunatis esset mirabile in arvis,
Nedum in Pannoniae frigidiore solo;
Audax per gelidos en! floret amygdala menses,
Tristior et veris germina fundit hiems.
Progne, Phylli tibi fuit expectanda; vel omnes
Odisti iam post Demophoonta moras?
1466
Herkules* ilyet a Hesperidák* kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses* sem Alkinoos* szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis*, nincs még fecske* e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
Weöres Sándor fordítása
a latinos formában szereplő nevek görög megfelelői: Héraklész, heszperidák, Odüsszeusz, Alkinoosz
Phyllis vagy Phüllisz: trák királylány, akit Démophoón athéni király eljegyzett, de mielőtt egybekelhettek volna, a vőlegénynek útra kellett kelnie. Mivel sokáig nem tért vissza, Phüllisz búskomorságba esett, és egy erdőben felakasztotta magát. Az istenek mandulafává változtatták. (Démophoón neve szerepel a vers latin eredetijében.)
fecske: a vers latin eredetijében Progné athéni királylány neve szerepel ezen a helyen (A Progne, Phylli tibi, fuit expectanda… szó szerinti fordítása ez: Prognét kellett volna megvárnod, Phyllis…). Progné, mikor kiderült, hogy férje megerőszakolta és megcsonkította a húgát (mármint Prognéét), bosszúból közös gyermekük testét tálalta fel neki. Embertelen szenvedéseit megszánva az istenek fecske képében menekítették el az asszonyt, húga pedig pacsirtává változott. A tavasz madarát tehát éppúgy megidézi Janus Progné alakjával, mint a meg nem alkuvása miatt mindenétől megfosztott nő képét. (A jegyzet forrása: Molnár Gabriella írása az Egészségtükör.hu-n: >>>)
Pandión feleségül vette anyja nővérét, Zeuxippét, és nemzett vele két leányt, Proknét és Philomélát, és fiúikreket, Erekhtheuszt és Butészt. Amikor egy határvita miatt háborúba keveredett Labdakosszal, Pandión Téreuszt, Arész fiát hívta segítségül Thrákiából, s mivel az ő támogatásával nyerte meg a háborút, hozzáadta leányát, Proknét. Téreusz nemzett vele egy fiút, Itüszt, de hamarosan beleszeretett Philomélába és (azzal a hazugsággal, hogy Prokné meghalt) el akarta csábítani. Proknét ezalatt vidéken rejtegette. Később feleségül vette Philomélát, és együtt hált vele, a nyelvét azonban kivágta. Csakhogy Philoméla betűket szőtt egy peploszba, s így adta tudtára Proknénak, mi történt vele. Prokné felkereste a nővérét, majd megölte tulajdon fiát, Itüszt, megfőzte és a mit sem sejtő Téreusznak feltálalta vacsorára. Ezután nővérével együtt gyorsan elmenekült. Téreusz, amikor rádöbbent, hogy mi is történt, fejszét ragadott, és üldözőbe vette őket. A phókiszi Dauliában sikerült utolérnie a nővéreket, akik ekkor imával fordultak az istenekhez, hogy változtassák őket madárrá. Proknéból fülemüle lett, Philomélából pedig fecske. Téreusz is madárrá változott: búbos banka lett belőle. (Apollodórosz: Mitológia - Harmadik könyv, XIV. fejezet, 8. szakasz - Horváth Judit fordítása)