Sok minden van a Hamletben: politika, erőszak és erkölcs, vita az elmélet és a gyakorlat egyértelműségéről, a végső célokról, az élet értelméről, van benne szerelmi és családi, állami, filozófiai, és metafizikus tragédia, minden, amit csak akartok! S még megrendítő lélektani tanulmány is. És véres cselekmény, és párbaj, meg nagy mészárlás. Van választék bőven. De tudni kell, miért és mivégre választ az ember – írja Jan Kott a lengyel filozófus és Shakespeare-kutató máig érvényes (1965-ben írott) tanulmányában.
Adott egy fiatalember, aki nagyhírű külföldi egyetem hallgatója. Amikor a fiú elindult szülőhazájából, egy boldog, büszke apát, egy szép és szerető anyát és egy virágzó országot hagyott maga mögött. Hazatérve egy szabadságától megfosztott államot talál, élén a despota nagybácsival és saját anyjával. A fiatalember kutatni kezd, és megérti, hogy a legnehezebb feladatot kell magára vállalnia: feltárni és kimondani a jelen múltban gyökerező összes hazugságát.
„A gyilkos nagybácsi feszült éberséggel figyeli Hamletet. Miért nem akarja kiengedni Dániából? Hiszen jelenléte az udvarban mindnyájuknak kényelmetlen; mindig arra emlékezteti őket, amit szeretnének elfelejteni. Hátha gyanít valamit? Talán jobb, ha nem adunk neki útlevelet s kezünk ügyében tartjuk. Mert Laertesnek kiadja a király az útlevelet. Vagy talán a király szívesen megszabadulna Hamlettől mielőbb, de enged a királyné óhajtásának, aki maga mellett akarja tudni a fiát? S vajon ő, a királyné mit gondol? Vajon bűnösnek érzi magát? Mit tud a királyné? Bevonják ebbe a nagy játékba Opheliát is. Kihallgatják beszélgetéseit, kifaggatják, elfogják leveleit. Egyszerre alkatrésze a Mechanizmusnak és áldozata is. Hamlet szereti Opheliát. De tudja, hogy figyelik, s komolyabb gondjai is vannak. Ez a szerelem lassan kiszivárog belőle. Nincs számára ebben a világban hely. Hamlet és Ophelia számára egyértelmű: abban a világban, melyben a gonosztett uralkodik, nincs helye a szerelemnek. Mert itt minden érzésre ránehezedik a politika és nincs előle menekülés. A dráma összes szereplőit elkábítja a politika mérgező füstje. Mindig mindenki csak a politikáról beszél. A megtébolyodásig… A Hamlet olyan, mint a szivacs, ha nem stilizálva, muzeálisan játsszák, nyomban magába szívja az adott kort, mindenestül.” (Jan Kott)
Az előadás szövegét Nádasdy Ádám fordította Harold Jenkins kritikai kiadása alapján.