4. felvonás, 5. szín

Helsingőr. Szoba a kastélyban.

Elsinore. A Room in the Castle.

A

Királyné és Horatio* jőnek

KIRÁLYNÉ

Nem akarok beszélni a leánnyal.

HORATIO

Erővel jönne; rendkivűl zavart;

Nem szánni állapotját nem lehet.

KIRÁLYNÉ

Mit akar?

HORATIO

Atyjáról beszél sokat;

Azt hallja, úgymond, hamis a világ;

És erre hm-get, és mellét veri;

Egy szalmaszál is bántja, kétesen,

Csak félig-érthetőn mond valamit;

Beszéde semmi, de alaktalan

Fordúlatokkal sejtelmekre készti

A hallgatókat, hogy hozzávetőleg

Ön eszméikhez toldják a szavat,

Mely, a szem-, fő-, tagjártatással egybe,

Oly gondolatra bír, hogy itt gyanú

Lehet nagyon rossz; semmi bizonyosság.

KIRÁLYNÉ

Jó lenne szólni véle, mert gonosz

Találgatást költ a rosszakarókban.

Jöjjön be.

Horatio el

A

Enter QUEEN, HORATIO, and a Gentleman.

Queen.

I will not speak with her.

Gent.

She is importunate, indeed distract:

Her mood will needs be pitied.

Queen.

What would she have?

Gent.

She speaks much of her father; says she hears

There’s tricks i’ the world; and hems, and beats her heart;

Spurns enviously at straws; speaks things in doubt,

That carry but half sense: her speech is nothing,

Yet the unshaped use of it doth move

The hearers to collection; they aim at it,

And botch the words up fit to their own thoughts;

Which, as her winks, and nods, and gestures yield them,

Indeed would make one think there might be thought,

Though nothing sure, yet much unhappily.

Hor

’Twere good she were spoken with, for she may strew

Dangerous conjectures in ill-breeding minds.

Queen.

Let her come in.

Exit Gentleman.

B

(KIRÁLYNÉ)

Kór lelkem - ez a bűn sajátja éppen -

Vész-híradót lát minden semmiségben.

A vétek oly ügyetlen, ha remeg:

Romlástól félve, magát rontja meg.

B

(Queen.)

To my sick soul, as sin’s true nature is,

Each toy seems prologue to some great amiss:

So full of artless jealousy is guilt,

It spills itself in fearing to be spilt.

C

Horatio visszajő Opheliával

OPHELIA

Hol a szépséges dán királyi hölgy?

KIRÁLYNÉ

Nos, nos, Ophelia?

OPHELIA

(dalol)*

Hogy ismerem én meg

Hív szerelmed mástól?

Pörge kalap-, botja-,

S fűzött sarujáról.

KIRÁLYNÉ

Édes kisasszony, mit jelent e dal?

OPHELIA

Tessék? Nem; kérem, hallgassa csak. (Dalol)

Meghalt, kimúlt ő, asszonyom;

Meghalt, kimúlt bizony!

Fejtül neki zöld-hant gyepágy,

Lábtul egy kő vagyon.

Ó, hó!

KIRÁLYNÉ

No de, Ophelia...

OPHELIA

Kérem, hallja csak. (Dalol)

Oly fehér a szemfedél -

C

Re-enter Gentleman, with OPHELIA.

Oph.

Where is the beauteous majesty of Denmark?

Queen.

How now, Ophelia!

Oph.

How should I your true love know

From another one?

By his cockle hat and staff,

And his sandal shoon.

Queen.

Alas! sweet lady, what imports this song?

Oph.

Say you? nay, pray you, mark.

He is dead and gone, lady,

He is dead and gone;

At his head a grass-green turf;

At his heels a stone.

O, ho!

Queen.

Nay, but Ophelia,—

Oph.

Pray you, mark.

White his shroud as the mountain snow,—

D

Király jő

KIRÁLYNÉ

Ah, nézze, felség!

OPHELIA

Virággal van tele:

Sirjába őt a szeretet

Siratva tette le.

KIRÁLY

Hogy van, szép kisasszony?

OPHELIA

Jól, Isten fizesse meg. Azt mondják, a bagoly egy pék leánya volt*. Uramisten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk*. Isten áldja meg az ebédjöket.

KIRÁLY

Atyjával tépelődik.

OPHELIA

Kérem, egy szót se erről; de ha kérdik, mit jelent, csak mondja ezt:

Holnap szent Bálint napja* lesz,

Mindjárt reggel korán;

És ablakodnál, párodul,

Ott leszek, én leány.

Kelt a legény, felöltözött,

Ajtót nyitott neki:

Bement a lány, de mint leány

Többé nem jöve ki.

KIRÁLY

Kedves Ophelia!

OPHELIA

Biz' úgy, hen! No de végzem már, esküdözés nélkül:

Irgalmas ugyse! a legény,

Ó, jaj! szégyen, piha!

Ha hozzáfér, hát megteszi;

Bizisten, rút hiba.

Mig meg nem csaltál, elveszesz,

Nem azt igérted-e?

Ugy is lett volna, esküszöm:

Ne jöttél volna be!

KIRÁLY

Mióta van így?

OPHELIA

Remélem, minden jóra fordul. Az embernek tűrni kell: de én nem állhatom meg sírás nélkül, ha rágondolok, hogy teszik abba a hideg földbe. Ezt a bátyámnak meg kell tudni, most hát köszönöm a jó tanácsukat. Álljon elő a kocsim! Jó éjt, hölgyeim; jó éjt, kedves asszonyságok; jó éjt, jó éjt! (El)

D

Enter KING.

Queen.

Alas! look here, my lord.

Oph.

Larded with ’sweet flower;

Which bewept to the grave did go

With true-love showers.

King.

How do you, pretty lady?

Oph.

Well, God ’ild you! They say the owl was a baker’s daughter. Lord! we know what we are, but know not what we may be. God be at your table!

King.

Conceit upon her father.

Oph.

Pray you, let’s have no words of this; but when they ask you what it means, say you this:

To-morrow is Saint Valentine’s day,

All in the morning betime,

And I a maid at your window,

To be your Valentine:

Then up he rose, and donn’d his clothes,

And dupp’d the chamber door;

Let in the maid, that out a maid

Never departed more.

King.

Pretty Ophelia!

Oph.

Indeed, la! without an oath, I’ll make an end on ’t:

By Gis and by Saint Charity,

Alack, and fie for shame!

Young men will do ’t, if they come to ’t;

By Cock they are to blame.

Quoth she, before you tumbled me,

You promis’d me to wed:

So would I ha’ done, by yonder sun,

An thou hadst not come to my bed.

King.

How long hath she been thus?

Oph.

I hope all will be well. We must be patient: but I cannot choose but weep, to think they should lay him i’ the cold ground. My brother shall know of it: and so I thank you for your good counsel. Come, my coach! Good-night, ladies; good-night, sweet ladies; good-night, good-night. (Exit.)

E

KIRÁLY

Kövesd nyomon; adj mellé biztos őrt.

Horatio el

E

King.

Follow her close; give her good watch, I pray you.

Exit HORATIO.

F

(KIRÁLY)

Ó, mindez a mély bánat mérge, mely

Atyja halálán érte. S ládd-e most,

Ó, Gertrud, Gertrud!

A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem:

Egész dandár beront. Először ennek

Atyját megölték; majd fiad fut el

- Önbujdosása vérengző oka; -

A nép zavargó, egészségtelen,

Lázas gondolkodásu és beszédü

A jó Polonius miatt, kit oly

Suttomba eltemetnünk dőreség volt;

Szegény Ophelia magán kivűl,

Megválva ép eszétől, mely ha nincs,

Az ember írott kép, avagy barom.

És végre, ami mindezzel fölér,

A bátyja titkon hazaérkezett,

Gyászán evődik, felhőkben borong,

Sugó se kell, fülét megvesztegetni

Dögös beszéddel, atyja vesztiről;

Pedig, ha megszorúl és tárgya nincs,

A fülbesúgó cseppet sem haboz

Saját személyünk is belékeverni.

Ó, Gertrud, ez, mint gyilkoló pokolgép,

Több helyen üt fölösleges halált.

Künn zaj

KIRÁLYNÉ

Ó, jaj! miféle lárma ez?

F

(King.)

O! this is the poison of deep grief; it springs 45

All from her father’s death. O Gertrude, Gertrude!

When sorrows come, they come not single spies,

But in battalions. First, her father slain;

Next, your son gone; but he most violent author

Of his own just remove: the people muddied, 50

Thick and unwholesome in their thoughts and whispers,

For good Polonius’ death; and we have done but greenly,

In hugger-mugger to inter him: poor Ophelia

Divided from herself and her fair judgment,

Without the which we are pictures, or mere beasts: 55

Last, and as much containing as all these,

Her brother is in secret come from France,

Feeds on his wonder, keeps himself in clouds,

And wants not buzzers to infect his ear

With pestilent speeches of his father’s death; 60

Wherein necessity, of matter beggar’d,

Will nothing stick our person to arraign

In ear and ear. O my dear Gertrude! this,

Like to a murdering-piece, in many places

Gives me superfluous death.

A noise within. 65

Queen.

Alack! what noise is this?

G

Egy nemes jő

KIRÁLY

Megállj,

Hol a testőreim! Védjék az ajtót.

Mi baj!

NEMES

Felséges úr, fusson, szaladjon;

Az óceán, ha korlátin kiront,

Nem nyeldesi mohóbban a lapályt,

Mint lázadó csoport élén az ifju

Laertes győzi hű szolgáidat.

A csőcselék urazza - s mintha most

Kezdődnék a világ, s feledve volna

A tisztes régiség, bevett szokás,

Az ily szavak törvényes támaszi -

Ordít: "Tegyünk királyt! Éljen Laertes!"

Kéz, föveg és nyelv az égig veri:

"Laertes a király! Éljen Laertes!"

KIRÁLYNÉ

Hogy megcsaholnak a hamis nyomon!

Ó, ál nyom az, ti csalfa dán ebek!

Künn zaj

KIRÁLY

Betört az ajtó.

G

Enter a Gentleman.

King.

Where are my Switzers? Let them guard the door.

What is the matter?

Gen.

Save yourself, my lord; 70

The ocean, overpeering of his list,

Eats not the flats with more impetuous haste

Than young Laertes, in a riotous head,

O’erbears your officers. The rabble call him lord;

And, as the world were now but to begin, 75

Antiquity forgot, custom not known,

The ratifiers and props of every word,

They cry, ‘Choose we; Laertes shall be king!’

Caps, hands, and tongues, applaud it to the clouds,

‘Laertes shall be king, Laertes king!’ 80

Queen. How cheerfully on the false trail they cry!

O! this is counter, you false Danish dogs!

King.

The doors are broke.

Noise within.

H

Laertes jő fegyveresen. Dánok követik

LAERTES

Hol a király? Maradjatok ti künn.

DÁNOK

Nem, hadd megyünk be.

LAERTES

Kérlek, várjatok.

DÁNOK

No hát, no hát.

Visszahúzódnak

LAERTES

Őrizzétek az ajtót;

Úgy; köszönöm. Alávaló király,

Add vissza atyámat!

KIRÁLYNÉ

Nyugton, jó Laertes.

LAERTES

A vércsepp, mely nyugodt, fattyúnak ordít,

Atyám' kappannak; és ringyó nevet

Süt hív anyámnak oly szeplőtelen

Szűz homlokára.

KIRÁLY

Mi bajod, Laertes,

Hogy pártütésed ily órjást mutat?

Bocsásd, Gertrud, ne féltsd a mi személyünk:

Oly fenség őrzi abban a királyt,

Hogy bár felsandalít a pártütés rá,

Tettleg kevésre megy. Mondd csak, Laertes,

Miért dühöngsz így? Jó Gertrud, ereszd.

LAERTES

Hol az atyám?

KIRÁLY

Meghalt.

KIRÁLYNÉ

Nem általa.

KIRÁLY

Hadd kérdje ki magát.

LAERTES

Meghalt, de hogy?

Szembekötősdit nem játszunk velem!

Pokolba, hűség! eskü, ördögökhöz!

Lélek, kegyesség a gyehenna tűzbe!

A kárhozattal szembeszállok én.

Odajutottam, hogy föl se veszem

Ezt a világot, sem a másikat.

Hadd jöjjön, ami jő, de az atyámért

Bosszút állok busásan.

KIRÁLY

Nos, mi gátol?

LAERTES

Saját akaratom, nem egy világé;

És eszközimmel úgy gazdálkodom,

Hogy sokra érjen a kevés.

KIRÁLY

Laertes,

Ha bizonyost vágysz tudni, az atyád

Halála hogy lett: úgy van-é megírva

Bosszúdban, hogy vesztőt, nyerőt besöpresz*,

Ellent s barátot?

LAERTES

Nem, csak ellenit.

KIRÁLY

Nem akarod hát tudni, kicsodák?

LAERTES

Barátit ily tárt karral ölelem,

És mint az élet-osztó pelikán*,

Véremmel szoptatom.

KIRÁLY

Most úgy beszélsz,

Mint jó fiú és egy igaz nemes.

Hogy én e tettben ártatlan vagyok,

És bánatodban buzgó részt veszek:

Értelmed azt oly tisztán fogja látni,

Mint a napfényt szemed.

DÁNOK

(künn) Bocsátni kell!

LAERTES

Mi az? miféle zaj?

H

Enter LAERTES, armed; Danes following.

Laer.

Where is the king? Sirs, stand you all without. 85

Danes.

No, let’s come in.

Laer.

I pray you, give me leave.

Danes. We will, we will.

They retire without the door.

Laer.

I thank you: keep the door. O thou vile king!

Give me my father. 90

Queen.

Calmly, good Laertes.

Laer.

That drop of blood that’s calm proclaims me bastard,

Cries cuckold to my father, brands the harlot

Even here, between the chaste unsmirched brow

Of my true mother. 95

King.

What is the cause, Laertes,

That thy rebellion looks so giant-like?

Let him go, Gertrude; do not fear our person:

There’s such divinity doth hedge a king,

That treason can but peep to what it would, 100

Acts little of his will. Tell me, Laertes,

Why thou art thus incens’d. Let him go, Gertrude.

Speak, man.

Laer.

Where is my father?

King.

Dead. 105

Queen.

But not by him.

King.

Let him demand his fill.

Laer.

How came he dead? I’ll not be juggled with.

To hell, allegiance! vows, to the blackest devil!

Conscience and grace, to the profoundest pit! 110

I dare damnation. To this point I stand,

That both the worlds I give to negligence,

Let come what comes; only I’ll be reveng’d

Most throughly for my father.

King.

Who shall stay you? 115

Laer.

My will, not all the world:

And, for my means, I’ll husband them so well,

They shall go far with little.

King.

Good Laertes,

If you desire to know the certainty 120

Of your dear father’s death, is ’t writ in your revenge,

That, swoopstake, you will draw both friend and foe,

Winner and loser?

Laer.

None but his enemies.

King.

Will you know them then? 125

Laer.

To his good friends thus wide I’ll ope my arms;

And like the kind life-rendering pelican,

Repast them with my blood.

King.

Why, now you speak

Like a good child and a true gentleman. 130

That I am guiltless of your father’s death,

And am most sensibly in grief for it,

It shall as level to your judgment pierce

As day does to your eye.

Danes.

(Within.) Let her come in. 135

Laer.

How now! what noise is that?

I

Ophelia visszajő

(LAERTES)

Ó, szídd fel agyvelőm, nap! sós könyű,

Marj ki szememből minden lát-erőt!

Istenre! őrültséged súly szerint

Meg lesz fizetve, hogy süllyed a mérleg.

Ó, jó hugom, kedves, kedves leány,

Pünkösdi rózsám, szép Ophelia!

Ó, Ég! hogy egy ifjú leány esze

Csak oly halandó, mint ősz ember élte!

Gyöngéd a természet szerelme: mindig

Küld valamely becses ajándokot

Annak sírjába, kit szeret.

OPHELIA

Vitték födetlen arccal őt,

S haja-lálom! s haja-nálom!

Sírjába sírtak könny-esőt -

Áldj' Isten, galambom!

LAERTES

Ha ép ésszel bosszúra ösztönöznél,

Nem hatna így meg.

OPHELIA

Te csak azt danold, hogy: Haj alá-alálom, alá, halálom! Ni, lám, mint rámegy a vers. A csalfa számtartó az, ki ellopta urasága leányát.

LAERTES

E semmi több, mint a valami.

OPHELIA

Itt egy rozmarinszál* az emlékezetre: kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe; itt meg háromszín ibolya*, ez való a gondolatra.

LAERTES

Értelem az őrültségben: összeillesztve gondolat és emlékezet.

OPHELIA

Nesze neked* ánizs meg galambvirág*; neked ihol a ruta*; ebből nekem is egy kicsit; vasárnap úgy hívhatjuk; hogy irgalomfű; ön a rutáját egy kis különbséggel viselheti. Ne, neked százszorszép*, adnék violát* is, de mind elhervadt, mikor az atyám meghalt. Azt mondják, istenesen múlt ki... (Dalol)

Jancsi hívem az én szívem minden öröme -

LAERTES

Bánat, levertség, a pokol maga

Őnála mind kellemre változik.

OPHELIA

(dalol) Hát már vissza se jő?

Hát már vissza se jő?

Nem, nem; a sírba ment:

Vess ágyat odalent.

Soha nem tér meg ő.

Szakálla hófejér,

Len-fürtök a fején;

Oda van, oda van!

Siratni hasztalan.

Ég, könyörülj lelkén!

És minden keresztyén lelken, kérem az Istent. Isten velök. (El)

I

Re-enter OPHELIA.

(Laer.)

O heat, dry up my brains! tears seven times salt,

Burn out the sense and virtue of mine eye!

By heaven, thy madness shall be paid by weight, 140

Till our scale turn the beam. O rose of May!

Dear maid, kind sister, sweet Ophelia!

O heavens! is ’t possible a young maid’s wits

Should be as mortal as an old man’s life?

Nature is fine in love, and where ’tis fine 145

It sends some precious instance of itself

After the thing it loves.

Oph.

They bore him barefac’d on the bier;

Hey non nonny, nonny, hey nonny;

And in his grave rain’d many a tear;—

Fare you well, my dove!

Laer.

Hadst thou thy wits, and didst persuade revenge, 150

It could not move thus.

Oph.

You must sing, a-down a-down,

And you call him a-down-a.

O how the wheel becomes it! It is the false steward that stole his master’s daughter.

Laer.

This nothing’s more than matter.

Oph.

There’s rosemary, that’s for remembrance; pray, love, remember: and there is pansies, that’s for thoughts. 155

Laer.

A document in madness, thoughts and remembrance fitted.

Oph.

There’s fennel for you, and columbines; there’s rue for you; and here’s some for me; we may call it herb of grace o’ Sundays. O! you must wear your rue with a difference. There’s a daisy; I would give you some violets, but they withered all when my father died. They say he made a good end,—

For bonny sweet Robin is all my joy.

Laer.

Thought and affliction, passion, hell itself,

She turns to favour and to prettiness.

Oph.

And will he not come again?

And will he not come again?

No, no, he is dead;

Go to thy death-bed,

He never will come again.

His beard was as white as snow

All flaxen was his poll,

He is gone, he is gone,

And we cast away moan:

God ha’ mercy on his soul! 160

And of all Christian souls! I pray God. God be wi’ ye! (Exit.)

J

LAERTES

Látják ezt? Ó, Isten!

KIRÁLY

Laertes, szólanom kell bánatoddal,

Vagy tőlem olyat vonsz el, ami jog.

Válaszd, eredj, legértelmesb barátid,

Köztem s közötted hogy itéljenek,

Akár egyenest, akár mellékesen

Érintsen a vád: országunkat adjuk,

Éltünk, koronánk és mindent, mi mienk,

Elégtétel gyanánt neked; ha nem,

Akkor türelmed kölcsönözd ide,

S mi rajta lészünk, ten-lelkeddel együtt,

Hogy megnyugtassuk azt.

LAERTES

Jól van, legyen.

Halála módja, titkos temetése,

Se kard, se címer hamvain, se zászló,

Főúri pompa, sem nyílt ravatal:

Mindez kiált, égből a földre mintegy,

Hogy érte számot kell vennem.

KIRÁLY

Vegyed.

S hol bűnt találsz, a bárd essék oda.

Most, kérlek, jöjj velem.

Elmennek

J

Laer.

Do you see this, O God?

King.

Laertes, I must common with your grief,

Or you deny me right. Go but apart,

Make choice of whom your wisest friends you will, 165

And they shall hear and judge ’twixt you and me.

If by direct or by collateral hand

They find us touch’d, we will our kingdom give,

Our crown, our life, and all that we call ours,

To you in satisfaction; but if not, 170

Be you content to lend your patience to us,

And we shall jointly labour with your soul

To give it due content.

Laer.

Let this be so:

His means of death, his obscure burial, 175

No trophy, sword, nor hatchment o’er his bones,

No noble rite nor formal ostentation,

Cry to be heard, as ’twere from heaven to earth,

That I must call ’t in question.

King.

So you shall; 180

And where the offence is let the great axe fall.

I pray you go with me.

Exeunt.