Az emelt térnek egy félrébb eső része.
Another Part of the Platform.
A
Szellem és Hamlet jőnek
HAMLET
Hová vezetsz? szólj! nem megyek tovább.
SZELLEM
Figyelj.
HAMLET
Fogok.
SZELLEM
Az én órám közel,
Hogy visszatérjek gyötrő kénköves
Lángok közé.
HAMLET
Ó, jaj, szegény szellem!
SZELLEM
Ne szánj; figyelmezz arra komolyan,
Amit beszélek.
HAMLET
Szólj, meghallani
Köteles vagyok.
SZELLEM
Az, megboszulni is,
Ha meghallottad.
HAMLET
Mit?
SZELLEM
Én atyádnak szelleme vagyok;
Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig,
S nappal bezárva lenni láng között,
Míg földi létem undok bűne mind
Kiég s letisztul. Csak ne voln' tilos
Börtönlakom titkát elmondani:
Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb
Szavára lelked hánytorogna fel,
Megfagyna ifju véred, s két szemed,
Köréből, mint csillag szökellne ki,
Szétválna fürtbe kondorult* hajad
S élére állna minden szál külön,
Mint tüske-állat zörgő tollai:
De ily örök jelentés nem való
Hús-vér füleknek. Ó, figyelj, figyelj!
Ha szeretted édes atyádat valaha...
HAMLET
Ó, Isten!
SZELLEM
Boszúld meg rút, erőszakos halálát.
HAMLET
Erőszakos?
SZELLEM
Rút és erőszakos - nincs rá egyéb szó,
De szörnyü rút, s természet elleni*.
HAMLET
Ó, hadd tudom hát, s oly gyors szárnyakon,
Mint a fohász s szerelmi gondolat.
Szálljak boszúmra.
SZELLEM
Képesnek talállak.
Butább is volnál, mint a buja gyom,
Mely Léthe* partján lustán gyökerez,
Ha erre meg nem indulnál. Figyelj hát.
Kertemben alvám - így adják elő -,
S megmart a kígyó; ily koholt mesével
Dugák be csúfra Dánország fülét
Vesztem felől; de tudd meg, lelkes ifju,
Amely kigyó atyád halálra marta,
Most koronáját viseli.
HAMLET
Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem!
SZELLEM
Az, a parázna, vérnősző* barom;
Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal
(Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos
Kéjére színleg feddhetlen királyném
Kedvét. Ó, Hamlet, ez volt a bukás!
Tőlem, kinek szerelme oly nemes volt,
Hogy még karöltve járt a mátkai
Szent fogadással, egy cudarhoz* esni,
Kit, hozzám mérve, koldusan hagyott
Már a természet is.
De, míg a szűz erény nem tántorul*,
Bár égi képben űzze bujaság*:
Ellenben a kéj, bárha fényes angyal
A társa, égi ággyal eltelik
S ganajba duszkál*.
De halkan! érzem a hajnal lehét,
Rövid legyünk. Amint kertemben alvám
- Ez volt szokásom minden délután -,
Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
Üvegben átkos csalmatok* levével,
S fülhézagomba önté e nedű
Bélpoklos csöppjeit, melyek hatása
A vérnek oly halálos ellene*.
Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső,
A testbe minden ösvényt és kaput,
S mint tejbe csöppent oltó a tejet,
Megoltja, összerántja hirtelen
A híg, az ép vért: így történt velem:
Egyszerre undok ótvar kérgezé,
Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt,
Szép síma testemet*.
Így lettem én el, hajh! testvérem által,
Éltem, királyném, koronám nekül;
Levágva épen bűneim virágján,
Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg,
Nem vetve számot, sőt számolni küldve
Minden hamisságimmal fejemen*:
Irtóztató! irtóztató! irtóztató!
Ha van belőlem benned vér*, ne tűrd ezt;
Ne engedd Dánia királyi ágyát
Vérbujaságnak átkos fekhelyűl.
De, bárhogyan látsz e boszú müvéhez,
Elméd maradjon tiszta, és ne törjön
Anyádra lelked: bízd az Égre őt
S mind a tövisre, mely keblében él,
Az csípje, szúrja. Most Isten veled;
A fénybogár* jelenti, hogy virad,
Halványodik hatástalan tüze.
Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak. (El)
A
Enter Ghost and HAMLET.
Ham.
Whither wilt thou lead me? speak; I’ll go no further.
Ghost.
Mark me.
Ham.
I will.
Ghost.
My hour is almost come,
When I to sulphurous and tormenting flames
Must render up myself.
Ham.
Alas! poor ghost.
Ghost.
Pity me not, but lend thy serious hearing
To what I shall unfold.
Ham
Speak; I am bound to hear.
Ghost.
So art thou to revenge, when thou shalt hear.
Ham.
What?
Ghost.
I am thy father’s spirit;
Doom’d for a certain term to walk the night,
And for the day confin’d to fast in fires,
Till the foul crimes done in my days of nature
Are burnt and purg’d away. But that I am forbid
To tell the secrets of my prison-house,
I could a tale unfold whose lightest word
Would harrow up thy soul, freeze thy young blood,
Make thy two eyes, like stars, start from their spheres,
Thy knotted and combined locks to part,
And each particular hair to stand an end,
Like quills upon the fretful porpentine:
But this eternal blazon must not be
To ears of flesh and blood. List, list, O list!
If thou didst ever thy dear father love—
Ham.
O God!
Ghost.
Revenge his foul and most unnatural murder.
Ham.
Murder!
Ghost.
Murder most foul, as in the best it is;
But this most foul, strange, and unnatural.
Ham.
Haste me to know ’t, that I, with wings as swift
As meditation or the thoughts of love,
May sweep to my revenge.
Ghost.
I find thee apt;
And duller shouldst thou be than the fat weed
That rots itself in ease on Lethe wharf,
Wouldst thou not stir in this. Now, Hamlet, hear:
’Tis given out that, sleeping in mine orchard,
A serpent stung me; so the whole ear of Denmark
Is by a forged process of my death
Rankly abus’d; but know, thou noble youth,
The serpent that did sting thy father’s life
Now wears his crown.
Ham.
O my prophetic soul!
My uncle!
Ghost.
Ay, that incestuous, that adulterate beast, 50
With witchcraft of his wit, with traitorous gifts,—
O wicked wit and gifts, that have the power
So to seduce!—won to his shameful lust
The will of my most seeming-virtuous queen.
O Hamlet! what a falling-off was there;
From me, whose love was of that dignity
That it went hand in hand even with the vow
I made to her in marriage; and to decline
Upon a wretch whose natural gifts were poor
To those of mine!
But virtue, as it never will be mov’d,
Though lewdness court it in a shape of heaven,
So lust, though to a radiant angel link’d,
Will sate itself in a celestial bed,
And prey on garbage.
But, soft! methinks I scent the morning air;
Brief let me be. Sleeping within mine orchard,
My custom always in the afternoon,
Upon my secure hour thy uncle stole,
With juice of cursed hebona in a vial,
And in the porches of mine ears did pour
The leperous distilment; whose effect
Holds such an enmity with blood of man
That swift as quicksilver it courses through
The natural gates and alleys of the body,
And with a sudden vigour it doth posset
And curd, like eager droppings into milk,
The thin and wholesome blood: so did it mine;
And a most instant tetter bark’d about,
Most lazar-like, with vile and loathsome crust,
All my smooth body.
Thus was I, sleeping, by a brother’s hand,
Of life, of crown, of queen, at once dispatch’d;
Cut off even in the blossoms of my sin,
Unhousel’d, disappointed, unanel’d,
No reckoning made, but sent to my account
With all my imperfections on my head:
O, horrible! O, horrible! most horrible!
If thou hast nature in thee, bear it not;
Let not the royal bed of Denmark be
A couch for luxury and damned incest.
But, howsoever thou pursu’st this act,
Taint not thy mind, nor let thy soul contrive
Against thy mother aught; leave her to heaven,
And to those thorns that in her bosom lodge,
To prick and sting her. Fare thee well at once!
The glow-worm shows the matin to be near,
And ’gins to pale his uneffectual fire;
Adieu, adieu! Hamlet, remember me. (Exit)
kondor: göndör.
természet elleni: az eredetiben: unnatural - a természetellenesség Shakespeare világképében az ördögivel azonos.
Léthe: a görög mitológiában a felejtés alvilági folyója; a holt lélek, aki átkel a Léthén, elfelejti földi életét.
vérnősző: vérfertőző.
cudar: az eredetiben erősebb kifejezés szerepel: a wretch 'hitvány'-t, 'nyomorult'-at, 'bitang'-ot jelent.
tántorul: értsd: megtántorodik, elveszíti szilárdságát.
bár égi képben űzze a bujaság: arra a hiedelemre való utalás, hogy a bujaság, kéjsóvárság az embert néha angyal képében űzi, kísérti.
ganajba duszkál: értsd: ürülékben dúskál, fetreng.
csalmatok: más néven bódító beléndek - erősen mérgező gyomnövény, amelynek főzetét kábítószernek és méregnek is használták.
ellene: értsd: ellensége.
undok ótvar kérgezé, csömörletes héjjal, Lázár gyanánt, szép síma testemet: a testem sebekkel, varral (mint kéreggel) lett tele, ugyanúgy, mint a Jézus példabeszédében szereplő szegény Lázárnak (lásd itt: >>>)
számolni küldve minden hamisságimmal fejemen: értsd: úgy küldött Isten ítélőszéke elé, hogy előtte nem tisztulhattam meg a bűneimtől.
ha van belőlem benned vér: az eredetiben: if thou hast nature in thee - azaz ha van benned természet, természetesség; nem a kettejük közötti, apa-fiú közti kapocsra vonatkoznak tehát a szellem szavai, hanem Hamlet és a természet kapcsolatára.
fénybogár: szentjánosbogár.
B
HAMLET
Ó, ég minden lakói! Föld! S mi még?
A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem.
Ne váljatok tüstént vénné, inak!
De tartsatok merőn*. Eszembe juss?
Igen, szegény szellem, míg e zavart
Golyóban székel az emlékezet.
Eszembe juss?
Igen, letörlök emlékezetem
Lapjáról minden léha jegyzetet,
Könyvek tanácsit, képet, benyomást,
Mit vizsga ifju-kor másolt reá,
És csak parancsod éljen egyedűl
Agyam könyvében, nem vegyülve más
Alábbvalókkal: úgy van, esküszöm.
Ó, jaj! rémséges asszony!
Ó, gaz - mosolygó, átkozott gazember!
Hol a tárcám* - leírom, hadd irom le,
Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet;
Legalább a dán király bizonnyal az. (Ír)
No, bátya, itt vagy. Most a jelszavam:
És az: "Isten veled! Eszedbe jussak."
Esküm van arra már.
HORATIO
(künn) Uram! uram!
MARCELLUS
(künn) Hamlet királyfi!
HORATIO
(künn) Óvja őt az Ég!
MARCELLUS
(künn) Úgy adja Isten!
HORATIO
(künn) Hahó! Uram! Fönséges úr! hahó!
HAMLET
Hahó! csak erre, szolgám, erre, erre!
B
Ham.
O all you host of heaven! O earth! What else?
And shall I couple hell? O fie! Hold, hold, my heart!
And you, my sinews, grow not instant old,
But bear me stiffly up! Remember thee!
Ay, thou poor ghost, while memory holds a seat
In this distracted globe. Remember thee!
Yea, from the table of my memory
I’ll wipe away all trivial fond records,
All saws of books, all forms, all pressures past,
That youth and observation copied there;
And thy commandment all alone shall live
Within the book and volume of my brain,
Unmix’d with baser matter: yes, by heaven!
O most pernicious woman!
O villain, villain, smiling, damned villain!
My tables,—meet it is I set it down,
That one may smile, and smile, and be a villain;
At least I’m sure it may be so in Denmark: (Writing)
So, uncle, there you are. Now to my word;
It is, ‘Adieu, adieu! remember me.
I have sworn ’t.
Hor.
[Within.] My lord! my lord!
Mar.
[Within.] Lord Hamlet!
Hor.
[Within.] Heaven secure him!
Mar.
[Within.] So be it!
Hor.
[Within.] Hillo, ho, ho, my lord!
Ham.
Hillo, ho, ho, boy! come, bird, come.
tartsatok merőn: értsd: tartsatok (engem) mereven, tartsatok meg.
tárca: értsd: jegyzetfüzet, notesz.
C
Horatio és Marcellus jőnek
MARCELLUS
Nos, hercegem?
HORATIO
Mi újság, jó uram?
HAMLET
Ó, rendkivűli!
HORATIO
Mondd el, jó uram.
HAMLET
Nem, mert tovább adnátok.
HORATIO
Én, uram?
Nem én, az Égre!
MARCELLUS
Én se, hercegem.
HAMLET
Mit szólatok* hát: emberelme csak
Fel bírja-é gondolni* ezt? Hanem
Hallgatni fogtok?
HORATIO és MARCELLUS
Esküszünk, uram.
HAMLET
Nincs oly gazember széles Dániában - *
Ki megrögzött cinkos ne volna.
HORATIO
Ezt
Tudtunkra adni nincs szükség, uram,
Sírból jövő szellemre.
HAMLET
No, igaz;
Igazatok van; így hát, gondolom,
Minden további formaság nekűl
Rázzunk kezet, s váljunk el, uraim.
Ti, merre dolgotok hí s kedvetek,
Mert dolga, kedve van mindenkinek,
Amilyen, olyan; én, szegény fejem,
Lássátok, én megyek könyörgeni*.
HORATIO
Ez csak hiú, zavart beszéd, uram.
HAMLET
Sajnálom, hogyha sért; bizony, szivemből,
Bizony!
HORATIO
Nincs benne sértés, jó uram.
HAMLET
Szent Patrik-úgyse, van! Horatio,
Még sok. Mi ezt a látványt illeti:
Becsűletes kisértet, mondhatom;
Köztünk mi történt, ezt ha tudni vágytok,
Barátim, e vágyat nyomjátok el;
S most, mint barátok, iskolás, vitézi
Bajtársak, egy hitvány kérést nekem
Megtesztek, úgye?
HORATIO
Meg, uram; mi az?
HAMLET
Amit az éjjel láttatok, soha
Ki nem beszélni.
HORATIO és MARCELLUS
Nem, nem jó uram.
HAMLET
De hát esküdjetek.
HORATIO
Hitem reá,
Hogy én nem.
MARCELLUS
Én se, jó uram; hitem rá.
HAMLET
Kardomra!
MARCELLUS
Már megesküvénk, uram.
HAMLET
De a kardomra kell! kardomra kell!
SZELLEM
(alant*) Esküdjetek.
HAMLET
Ha, ha! te mondod, hé? ott vagy, te jópénz?
- Halljátok e fickót a pincelyukban? -
Lássunk a hithez*.
HORATIO
Tedd fel hát, uram.
HAMLET
Ki nem beszélni, amit láttatok, soha,
Kardomra esküsztök.
SZELLEM
(alant) Esküdjetek.
HAMLET
Hic et ubique?* Úgy váltsunk helyet.
Jerünk idébb, urak.
Szablyámra ismét a kezeteket,
S hogy a hallottról nem szóltok soha,
Kardomra esküsztök.
SZELLEM
(alant) Esküdjetek.
HAMLET
Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz?
Derék egy árkász*! Másuvá, barátim.
HORATIO
Ó, boldog Isten!
De mindez oly csudás, oly idegen.
HAMLET
Hát üdvözöld, mint idegent szokás.
Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem, bölcselmetek*
Álmodni képes. De jerünk tovább:
Itt mint elébb: az Isten úgy segéljen,
Bármily fonákul viselem magam
- Minthogy talán, úgy látom, ildomos lesz
Ezentul furcsa álcát öltenem -,
Hogy, látva engem ilyenkor, soha
Nem fontok így kart, nem ráztok fejet,
Se kétesen ily szót nem ejtetek:
"Jó, jó, mi tudjuk"; vagy "ha mi akarnók";
Vagy: "szólhatnánk mi"; vagy "lehetne csak!"
Vagy bármi oly kétértelmű jelet,
Hogy dolgaimban tudtok valamit.
Ezt hogy nem tészitek: az Isten úgy
Legyen irgalmas, kegyelmes legnagyobb
Szükségetekben. Most esküdjetek.
SZELLEM
(alant) Esküdjetek.
HAMLET
Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj!
Most hát, egész szivemmel, jó urak,
Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy
Embertől, aminő Hamlet, telik,
Szives barátságát hogy megmutassa:
Isten segélyivel, meglesz. Jerünk;
De, kérlek, ujjotok mindég az ajkon. -
Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.
No, jertek együtt.
Mind el
C
Enter HORATIO and MARCELLUS.
Mar.
How is ’t, my noble lord?
Hor.
What news, my lord?
Ham.
O! wonderful.
Hor.
Good my lord, tell it.
Ham.
No; you will reveal it.
Hor.
Not I, my lord, by heaven!
Mar
Nor I, my lord.
Ham.
How say you, then; would heart of man once think it?
But you’ll be secret?
Hor. & Mar.
Ay, by heaven, my lord.
Ham.
There’s ne’er a villain dwelling in all Denmark,
But he’s an arrant knave.
Hor.
There needs no ghost, my lord, come from the grave,
To tell us this.
Ham.
Why, right; you are i’ the right;
And so, without more circumstance at all,
I hold it fit that we shake hands and part;
You, as your business and desire shall point you,—
For every man hath business and desire,
Such as it is,—and, for mine own poor part,
Look you, I’ll go pray.
Hor.
These are but wild and whirling words, my lord.
Ham.
I am sorry they offend you, heartily;
Yes, faith, heartily.
Hor.
There’s no offence, my lord.
Ham.
Yes, by Saint Patrick, but there is, Horatio,
And much offence, too. Touching this vision here,
It is an honest ghost, that let me tell you;
For your desire to know what is between us,
O’ermaster ’t as you may. And now, good friends,
As you are friends, scholars, and soldiers,
Give me one poor request.
Hor.
What is ’t, my lord? we will.
Ham.
Never make known what you have seen to-night.
Hor. & Mar.
My lord, we will not.
Ham.
Nay, but swear ’t.
Hor.
In faith,
My lord, not I.
Mar.
Nor I, my lord, in faith.
Ham.
Upon my sword.
Mar.
We have sworn, my lord, already.
Ham.
Indeed, upon my sword, indeed.
Ghost.
[Beneath.] Swear.
Ham.
Ah, ha, boy! sayst thou so? art thou there, true-penny?
Come on,—you hear this fellow in the cellar-age,—
Consent to swear.
Hor.
Propose the oath, my lord.
Ham.
Never to speak of this that you have seen,
Swear by my sword.
Ghost.
[Beneath.] Swear.
Ham.
Hic et ubique? then we’ll shift our ground.
Come hither, gentlemen,
And lay your hands again upon my sword:
Never to speak of this that you have heard,
Swear by my sword.
Ghost.
[Beneath.] Swear.
Ham.
Well said, old mole! canst work i’ the earth so fast?
A worthy pioner! once more remove, good friends.
Hor.
O day and night, but this is wondrous strange!
Ham.
And therefore as a stranger give it welcome.
There are more things in heaven and earth, Horatio,
Than are dreamt of in your philosophy.
But come;
Here, as before, never, so help you mercy,
How strange or odd soe’er I bear myself,
As I perchance hereafter shall think meet
To put an antic disposition on,
That you, at such times seeing me, never shall,
With arms encumber’d thus, or this head-shake,
Or by pronouncing of some doubtful phrase,
As, ‘Well, well, we know,’ or, ‘We could, an if we would;’
Or, ‘If we list to speak,’ or, ‘There be, an if they might;’
Or such ambiguous giving out, to note
That you know aught of me: this not to do,
So grace and mercy at your most need help you,
Swear.
Ghost.
[Beneath.] Swear.
(They swear)
Ham.
Rest, rest, perturbed spirit! So, gentlemen,
With all my love I do commend me to you:
And what so poor a man as Hamlet is
May do, to express his love and friending to you,
God willing, shall not lack. Let us go in together;
And still your fingers on your lips, I pray.
The time is out of joint; O cursed spite,
That ever I was born to set it right!
Nay, come, let’s go together.
(Exeunt)
mit szólatok: értsd: mit szóltok hozzá, mit gondoltok róla
fel bírja-é gondolni: értsd: el tudja-e képzelni.
nincs oly gazember széles Dániában - : Hamlet úgy kezdi beszámolóját, mintha azonnal fel akarná tárni társai előtt Claudius bűnösségét, de aztán elharapja a megkezdett mondatot. Arany János fordítói jegyzete ehhez az elharapáshoz: "...mint a király - akarja mondani, de hirtelen másra csapja a beszédet.".
könyörgeni: értsd: imádkozni.
alant: lent. A szellem szerepe szerint a föld alól szól Hamlet társaihoz; a szellemet játszó színész pedig a színpad alatt adja elő ezeket a szavakat (lásd itt, A Globe színház hipotetikus rekonstrukciója című ábrán K betűvel jelzett helyet).
lássunk a hithez: értsd: lássunk neki az eskütételnek; gyerünk, esküdjünk!
hic et ubique: itt és mindenütt (latin). Hamlet nem tudja még, hogy jó vagy rossz szellemmel van dolga. Rossz szellem jelenléte az esküt is megrontaná, márpedig a szellem Hamletet láthatatlanul folyvást követi. Hamlet ezért keres új meg új helyet. (B. M.)
árkász: lövészárkot ásó katona.
bölcselem: értsd: bölcsesség, bölcselkedés.