3. felvonás, 3. szín

Szoba ugyanott.

A Room in the Castle.

A

Király, Rosencrantz és Guildenstern jőnek

KIRÁLY

Nem szeretem bolondságát; se oly

Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk.

Készüljetek hát: mindjár' kiadom

A megbizót, el, Angliába véle!

E hon határa nem tür oly veszélyes

Kockáztatást, minővel fenyeget

Hóbortja minden órán.

GUILDENSTERN

Készülünk.

Szent, istenes gond az, megtartani

Épségben annyi sok, sok lelket, amely

Fölséged által él s táplálkozik.

ROSENCRANTZ

Egyes, magánélet is köteles,

Az ész hatalma- s minden fegyverével,

Megóvni ártalomtul önmagát;

De sokkal inkább egy olyan lehellet,

Melynek javától ezrek élte függ.

Fölség lehúnyta nem egyes halál:

Mint örvény rántja bé egész körét;

Hegycsúcson álló roppant nagy kerék az,

Melynek magas küllőin sok ezer

Kisebb tárgy bécsapolva s kötve van;

Ha egyszer indul: minden függelék,

Apró kiséret, zúgva követi

A mély bukásba. Ha király sohajt,

Mindég az összes nép nyög arra jajt.

KIRÁLY

Övedzzetek hát e gyors útra, kérlek;

Mert láncra verjük ezt a rettegést:

Nagyon szabad lábon jár.

ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN

Sietünk.

Rosencrantz és Guildenstern el.

A

Enter KING, ROSENCRANTZ, and GUILDENSTERN.

King.

I like him not, nor stands it safe with us

To let his madness range. Therefore prepare you;

I your commission will forthwith dispatch, 5

And he to England shall along with you.

The terms of our estate may not endure

Hazard so dangerous as doth hourly grow

Out of his lunacies.

Guil.

We will ourselves provide. 10

Most holy and religious fear it is

To keep those many many bodies safe

That live and feed upon your majesty.

Ros.

The single and peculiar life is bound

With all the strength and armour of the mind 15

To keep itself from noyance; but much more

That spirit upon whose weal depend and rest

The lives of many. The cease of majesty

Dies not alone, but, like a gulf doth draw

What’s near it with it; it is a massy wheel, 20

Fix’d on the summit of the highest mount,

To whose huge spokes ten thousand lesser things

Are mortis’d and adjoin’d; which, when it falls,

Each small annexment, petty consequence,

Attends the boisterous ruin. Never alone 25

Did the king sigh, but with a general groan.

King.

Arm you, I pray you, to this speedy voyage;

For we will fetters put upon this fear,

Which now goes too free-footed.

Ros. & Guil.

We will haste us.

Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN. 30

B

Polonius jő

POLONIUS

Most indul éppen anyjához, uram.

Én elvonúlok a kárpit mögé

S kihallgatom. Tudom, megfeddi jól,

De mint fölséged mondta (s bölcs a mondás),

Kell más tanú is, az anyán kivűl

- Mert részrehajlók természet szerint -,

Hogy lesse a szót, így alkalmilag.

Jó éjt, királyom! bár tisztelkedem még

Fekvés előtt, s közlöm, ha mit tudok.

KIRÁLY

Köszönöm, kedves úr.

Polonius el

B

Enter POLONIUS.

Pol.

My lord, he’s going to his mother’s closet:

Behind the arras I’ll convey myself

To hear the process; I’ll warrant she’ll tax him home;

And, as you said, and wisely was it said, 35

’Tis meet that some more audience than a mother,

Since nature makes them partial, should o’er-hear

The speech, of vantage. Fare you well, my liege:

I’ll call upon you ere you go to bed

And tell you what I know. 40

King.

Thanks, dear my lord.

Exit POLONIUS.

C

KIRÁLY

Ó, rút az én bünöm, s az égre bűzlik!

Az eredendő átok* űl azon:

Vérgyilkolás! Könyörögni* nem tudok;

S bár lenne hozzá kedv, mint akarat van,

Vétkem legyőzi a hév szándokot;

És mint kinek két sürgős dolga van,

Itt állva veszteg, hogy melyikbe fogjak,

Mindkettőt elhagyom. Mit! volna bár

Ez átkozott kéz kétszer ennyi vastag

A bátya-vértől: nincs elég eső

Az üdv egében, hogy fehérre mossa,

Mint a fehér hó? Mért van irgalom,

Ha nem, hogy a bünt rontsa meg csupán?

S mi az imádság két malasztja, mint

Felfogni a bukót, és a bukottnak

Kegyelmet nyerni? Föl tehát, szemem!

A vétek elmult. Ó, de mily könyörgés

Szolgál javamra, helyzetem szerint?

"Bocsásd meg undok gyilkosságomat!" -

Az nem lehet; hisz most is birtokomban

Mindaz, miért a vétket elkövettem:

Koronám, saját dicsvágyam, és királyném.

Nyerhet malasztot, ki bünhöz tapad?

Mert e veszett világban aranyos

Kezű gonoszság félretol jogot,

S a vétek árán gyakran megveszi

Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn:

Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz

Mivoltaként áll, s arra kényszerít,

Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel

Valljuk be nyilván. És most? mi marad?

Kisértsd meg, a bünbánat mit tehet:

Mit nem tehet az? Ó, de mit tehet

Annak, ki bűnét bánni képtelen?

Ó, szörnyü helyzet! Ó, szív, fekete,

Mint a halál! S te, ó, lépen ragadt

Lélek, kit a verdés jobban lenyűgöz!

Ó, égi kar, segélj! Próbát teszek:

Hajolj, merő térd; és te szív, acél

Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,

Mint a ma-szűlt csecsemő inai.

Még minden jóra válhat. (Letérdel)

C

King.

O! my offence is rank, it smells to heaven;

It hath the primal eldest curse upon ’t;

A brother’s murder! Pray can I not,

Though inclination be as sharp as will: 45

My stronger guilt defeats my strong intent;

And, like a man to double business bound,

I stand in pause where I shall first begin,

And both neglect. What if this cursed hand

Were thicker than itself with brother’s blood, 50

Is there not rain enough in the sweet heavens

To wash it white as snow? Whereto serves mercy

But to confront the visage of offence?

And what’s in prayer but this two-fold force,

To be forestalled, ere we come to fall, 55

Or pardon’d, being down? Then, I’ll look up;

My fault is past. But, O! what form of prayer

Can serve my turn? ‘Forgive me my foul murder?’

That cannot be; since I am still possess’d

Of those effects for which I did the murder, 60

My crown, mine own ambition, and my queen.

May one be pardon’d and retain the offence?

In the corrupted currents of this world

Offence’s gilded hand may shove by justice,

And oft ’tis seen the wicked prize itself 65

Buys out the law; but ’tis not so above;

There is no shuffling, there the action lies

In his true nature, and we ourselves compell’d

Even to the teeth and forehead of our faults

To give in evidence. What then? what rests? 70

Try what repentance can: what can it not?

Yet what can it, when one can not repent?

O wretched state! O bosom black as death!

O limed soul, that struggling to be free

Art more engaged! Help, angels! make assay; 75

Bow, stubborn knees; and heart with strings of steel

Be soft as sinews of the new-born babe.

All may be well. (Retires and kneels.)

D

Hamlet jő

HAMLET

Most megtehetném, top! imádkozik.

És, most teszem meg: - akkor mennybe mén.

Így állok én bosszút? Megfontolandó.

Atyámat egy gazember megöli,

S én, ez apának egyetlen fia,

Azt a gazembert mennyországba küldöm*.

Hisz ez díj, jutalom, nem bosszuállás.

Ő az atyámat hízottan, kenyér

Elégségében ölte meg, midőn

Virágzott bűne, mint nyiló tavasz;

S ki tudja, Istennél egyéb, hogy áll

A számadása most? de emberi

Körülmények s gondolkozás szerint

Súlyos lehet. S én bosszut álltam-e,

Ha rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét,

Midőn ama nagy útra kész, megért?

Nem.

Be, kard; tanulj te szörnyűbb markolást.

Majd részegen ha alszik, vagy dühöng,

Vagy vérparázna ágyán kéjeleg,

Kockázik, esküdöz, s olyat csinál,

Min üdvösség zamatja semmi sincs:

Akkor bököm le, hogy két sarka égre

Kapáljon, s lelke légyen kárhozott,

S mint a pokol, hová megy, fekete.

De vár anyám - te díjad megkapod;

E gyógyszer nyújtja csak beteg napod. (El)

D

Enter HAMLET.

Ham.

Now might I do it pat, now he is praying; 80

And now I’ll do ’t: and so he goes to heaven;

And so am I reveng’d. That would be scann’d:

A villain kills my father; and for that,

I, his sole son, do this same villain send

To heaven. 85

Why, this is hire and salary, not revenge.

He took my father grossly, full of bread,

With all his crimes broad blown, as flush as May;

And how his audit stands who knows save heaven?

But in our circumstance and course of thought 90

’Tis heavy with him. And am I then reveng’d,

To take him in the purging of his soul,

When he is fit and season’d for his passage?

No.

Up, sword, and know thou a more horrid hent; 95

When he is drunk asleep, or in his rage,

Or in the incestuous pleasure of his bed,

At gaming, swearing, or about some act

That has no relish of salvation in ’t;

Then trip him, that his heels may kick at heaven, 100

And that his soul may be as damn’d and black

As hell, whereto it goes. My mother stays:

This physic but prolongs thy sickly days. (Exit.)

E

A király fölkel és előbbre jő

KIRÁLY

Fölszárnyal a szó, eszme lennmarad*:

Szó eszme nélkül mennybe sose hat. (El)

E

The KING rises and advances.

King.

My words fly up, my thoughts remain below: 105

Words without thoughts never to heaven go. (Exit.)