Embedded Files
London reneszánsz kori színházai
Az 1590-es évek elején, amikor Shakespeare első színházi sikereit érte el, az angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. Az első állandó londoni deszkaszínház, a Theatre 1576-ban épült. Az Erzsébet-kori London – 400 ezer lakosával a világ legnagyobb városa, melynek utcái szekerektől, kocsiktól roskadoztak – a városatyákon keresztül tartotta kézben a színésztársaságokat. A city határain kívül azonban a színházak – akárcsak a bordélyok – az egyház fennhatósága alá tartoztak. A cenzúráról és a gyülekezési jogról a városi hatóságok döntöttek. Ha pestis pusztított, a színészeknek vándorútra kellett menniük, mert a színház bezárt. Egy-egy ilyen színészcsapat legnagyobb kincse a klasszikus és királyi kosztümök, a kéziratgyűjtemény és a fantáziafigurák voltak.
Sok vita folyik az Erzsébet korabeli színházak pontos szerkezetét, a színpad felépítését illetően. A színház általában kerek épület volt, toronnyal. A színpad és az a technika, melyet ez megkövetelt, közvetlenül a középkoriból fejlődött ki. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún. öltözőház húzódott meg, ami a szobajelenetek helyszínéül is szolgált. Az öltözőház tetejét balkonszerűre képezték ki, ahol általában zenészek muzsikáltak az előadás előtt. Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az eső elől a színészek drága és mutatós jelmezeit. (Meg egy kicsit a színészeket is. A nézők nem számítottak annyira.)
Az előadás kezdetét trombitaszó jelezte. Az előadások kora délután kezdődtek, kb. 2 és 5 óra között, a színészek pedig megállás nélkül, egyvégtében játszottak. Mivel a próbákra nem nagyon volt idő, ezért a legjobban fizető állás a súgóé volt akkoriban. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották. Rendező annak idején nem volt, a színészek karakterszereplőként feleltek a prózában, verses drámában írt előadásért, melyek kézirataiért jó esetben 10 font ütötte a szerző markát. A közönség együtt lélegzett a darabbal: beleszólt, kiabált, fütyült, a kiállhatatlan szerep tulajdonosa felé tárgyak bedobálásával adott nagyobb nyomatékot emócióinak. Óriási jelentősége volt a dús dekorációnak és a színpadi hatásoknak: a süllyesztőknek, bűvésztrükköknek, kasírozott figuráknak. Színház volt a színházban a nemesség gazdagon és tarkán öltözött sokaságának látogatása – az ő soraiból kerültek ki a mecénások is. Ezeket hajkurászta minden szerző, hisz író volt elég! Az Erzsébet-kori Angliában több mint 2000 színdarab született. Lévén a kézi másolás költséges, a színészek csak a végszavakat és saját szerepüket kapták kézhez, a mű így puzzle-játékként állt össze a próbán.
A Globe színház
Shakespeare, akinek színpadi szerzőként (de színészként is) 1594-től saját, állandó színtársulata volt, A Lordkamarás Emberei (Lord Chamberlain's Men), 1599-ben (egy évvel a Theatre lebontása után) színházat építtetett magának, amely a Globe (földgolyó) nevet viselte. Az elnevezés feltételezhetően abból ered, hogy a bejárattal szemben, a színház címerpajzsán a Totus mundus agit histrionem (Az egész világ színészkedik) jelmondat fölött egy a glóbuszt a vállán tartó Héraklészt ábrázoló dombormű volt látható. Az Erzsébet korabeli színházaknál egyébként gyakori volt, hogy ikonikus képeket használtak dekorációnak. Először is: a tetőt mennynek, a süllyesztőt pedig, amely a színpad közepén helyezkedett el, pokolnak nevezték. Így az előadás a menny és a pokol közt, a földgolyón, tehát a Globe-on játszódott. Ilyen kézenfekvő a válasz. A 16. századi angliai színjátszásnak a vallásos ismeretterjesztés volt a célja, ami csak kicsit tűnik ellentmondásosnak a reneszánsz ember életörömét, újkeletű szenvedélyességét tekintve. Ebből a kissé politikai indíttatású stílusirányzatból Shakespeare drámái érezhetően kilógnak.
Harminc méter átmérőjű, felül nyitott faépítmény volt, és mintegy háromezer nézőnek biztosított helyet. Míg alsó társadalmi rétegekhez tartozó nézők rendszerint a díszes oszlopokkal épített, megemelt, fedett színpadhoz simuló, egypennys állóhelyeket nyújtó porondot foglalták el; ezt zsöllyesorok zárták le ovális arénaszerűen. A nádtetővel fedett karzatok, amelyek a magasabb rangú nézőknek biztosítottak ülőhelyeket két pennyért, három szinten helyezkedtek el a színház falai mentén.
Szerkezetét illetően az épület kétségtelenül sokszög vagy kör alakú volt; valószínű, hogy kívül sokszög (talán oktaéder), belül pedig kör.
A Globe színpada észak felé nézett, azért hogy a nap ne károsítsa a színészek ruháit. A színpad szintén nádtetővel volt fedve, emiatt is égett le később a színház (ez 1613 nyarán, Shakespeare VIII. Henrik című darabjának egyik előadása során történt, amikor egy lövést adtak le darab közben, és ez lángra lobbantotta a tetőt). Méreteit tekintve a színpad kb. 43 láb széles, 27-28 láb mély volt, 5 láb magasságban a földtől. A színpadot három oldalról vette körül a nézőtér, a negyedik oldalon pedig az öltözőház volt, ahol a színészek jelmezeket váltottak. A színházban nem használtak világítást, a természetes napfény szolgálta ezt a célt, tehát az előadásokat valószínűleg délután tartották.
A legfontosabbak a jelmezek voltak az előadások során; a királyokat, királynőket, római katonákat, szellemeket és bohócokat drága jelmezekbe öltöztették. Kellékeket használtak; az ágyakat, trónokat, sátrakat felülről engedték le, vagy a színpadon lévő csapóajtón keresztül vitték a színpadra.
Díszlet gyakran nem volt a színpadon, bár néha festett szöveteket használtak díszítésként. Díszlet hiányában, valamint mert függöny sem volt (csak néhány jelzésszerű kellék), a dráma szövegében pontosan meg kellett jelölni és le kellett írni a színhelyet.
1613-as leégése után egy évvel a Burbage testvérek, akik A Lordkamarás Embereinek meghatározó színészei voltak, újjáépítették a Globe-ot. Ez a második színház egészen 1642-ig működött, amikor is az új, puritán kormány az összes többi szórakozóhellyel együtt bezáratta. Két évig üresen állt az épület, aztán 1644-ben lebontották.
1997-ben nyílt meg a nagyközönség előtt a mai, rekonstruált Globe színház, a Shakespeare's Globe. A Temze jobb oldalán helyezkedik el, közel ahhoz a helyhez, ahol az 1599-ben emelt épület állt.
Page updated
Google Sites
Report abuse