Terem ugyanott.
A Hall in the Castle.
A
Hamlet és néhány színész jő
HAMLET
Szavald a beszédet*, kérlek, amint én ejtém előtted: lebegve a nyelven; mert ha oly teli szájjal mondod, mint sok színész, akár a város dobosa kiáltaná ki verseimet. Ne is fűrészeld nagyon a levegőt kezeddel, így; hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi zuhataga, szélvesze, s mondhatnám, forgószele közepett is bizonyos mérsékletre kell törekedned és szert tenned, mi annak simaságot adjon. Ó, a lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká a szenvedélyt, csak hogy a földszint állók* füleit megrepessze, kiknek legnagyobb részét semmi egyéb nem érdekli, mint kimagyarázhatatlan némajáték és zaj. Én az ilyen fickót megcsapatnám, amiért a dühöncöt* is túlozza és heródesebb Heródesnél. Kerüld azt, kérlek.
ELSŐ SZÍNÉSZ
Bízza rám, fönséges úr.
HAMLET
Csakhogy aztán fölötte jámbor se légy, hanem menj saját ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. No már, ha ezt túlozza valaki vagy innen marad, bár az avatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház másokénál. Ó, vannak színészek, én is láttam játszani - s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig -, kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztény, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni, úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.
ELSŐ SZÍNÉSZ
Remélem, hogy mi azt a modort már meglehetősen levetkeztük.
HAMLET
Vessétek le egészen! No, meg aki köztetek a bohócot játssza, ne mondjon többet, mint írva van neki; mert vannak azok közt is, kik magok nevetnek, hogy egy csapat bárgyú néző utánok nevessen; ha szinte a darabnak éppen valamely fontos mozzanata forog is fent. Ez gyalázatosság, és igen nyomorú becsvágyra mutat a bohóc részéről, ki e fogással él. Menjetek, készüljetek.
Színészek el.
A
Enter HAMLET and certain Players.
Ham.
Speak the speech, I pray you, as I pronounced it to you, trippingly on the tongue; but if you mouth it, as many of your players do, I had as lief the town-crier spoke my lines. Nor do not saw the air too much with your hand, thus; but use all gently: for in the very torrent, tempest, and—as I may say—whirlwind of passion, you must acquire and beget a temperance, that may give it smoothness. O! it offends me to the soul to hear a robustious periwig-pated fellow tear a passion to tatters, to very rags, to split the ears of the groundlings, who for the most part are capable of nothing but inexplicable dumb-shows and noise: I would have such a fellow whipped for o’er-doing Termagant; it out-herods Herod: pray you, avoid it.
First Play.
I warrant your honour.
Ham.
Be not too tame neither, but let your own discretion be your tutor: suit the action to the word, the word to the action; with this special observance, that you o’erstep not the modesty of nature; for anything so overdone is from the purpose of playing, whose end, both at the first and now, was and is, to hold, as ’twere, the mirror up to nature; to show virtue her own feature, scorn her own image, and the very age and body of the time his form and pressure. Now, this overdone, or come tardy off, though it make the unskilful laugh, cannot but make the judicious grieve; the censure of which one must in your allowance o’erweigh a whole theatre of others. O! there be players that I have seen play, and heard others praise, and that highly, not to speak it profanely, that, neither having the accent of Christians nor the gait of Christian, pagan, nor man, have so strutted and bellowed that I have thought some of nature’s journeymen had made men and not made them well, they imitated humanity so abominably.
First Play.
I hope we have reformed that indifferently with us.
Ham.
O! reform it altogether. And let those that play your clowns speak no more than is set down for them; for there be of them that will themselves laugh, to set on some quantity of barren spectators to laugh too, though in the mean time some necessary question of the play be then to be considered; that’s villanous, and snows a most pitiful ambition in the fool that uses it. Go, make you ready.
Exeunt Players.
szavald a beszédet: ebben és a színészeknek adott többi utasításában is Hamlet azokat a kívánalmakat fogalmazza meg, amelyeket Shakespeare kora valóban támasztott a színjátszással szemben.
a földszint állók: Arany János jegyzete: "Shakespeare idejében a legolcsóbb hely a színházban", azaz a közönség legszegényebb és legműveletlenebb rétege.
dühönc: az eredetiben a Termagant név szerepel; a középkori misztériumjátékok erőszakos, durva figuráját hívták így.
B
Polonius, Rosencrantz és Guildenstern jőnek
HAMLET
Nos, uram? Eljön a király megnézni a darabot?
POLONIUS
El, a királyné is, mindjárt pedig.
HAMLET
Mondd a színészeknek, siessenek.
Polonius el
B
Enter POLONIUS, ROSENCRANTZ, and GUILDENSTERN.
Ham.
How now, my lord! will the king hear this piece of work?
Pol.
And the queen too, and that presently.
Ham.
Bid the players make haste.
Exit POLONIUS.
C
HAMLET
S önök, mindketten, úgye szívesek
Lesznek segítni a siettetésben?
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Megyünk, fönséges úr.
Rosencrantz és Guildenstern el
C
Ham.
Will you two help to hasten them?
Ros. & Guil.
We will, my lord.
Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN.
D
HAMLET
Hol vagy, Horatio?
Horatio jő
HORATIO
Itt, kedves úr,
Szolgálatára.
HAMLET
Halld, Horatio:
Te éppen olyan férfi vagy, minővel
Szerettem, hogy közöm volt valaha*.
HORATIO
Ó, kedves úr...
HAMLET
Nem hízelgek, ne hidd;
Mi boldogúlást várhatnék tetőled,
Kinek mid sincs, jó kedveden kivül,
Mely táplál és ruház? Mért hízelegni
Egy ily szegénynek? Nem; a cukrozott nyelv
Ám nyalja a sületlen fényüzést,
Görbessze halós térde kapcsait,
Hol a farkcsóválás hasznot terem.
Hallgass ide.
Mióta választásim asszonya
En drága lelkem*, s emberek között
Különbséget bir tenni: tégedet
Pecsételt el magának; mert te, bár
Szenvedve mindent, úgy től*, mint aki
Semmit se szenved; férfi vagy, ki a
Sors* öklözését vagy jutalmait
Egyképp fogadtad; s áldott az, kinek
Vérével úgy vegyült itélete,
Hogy nem merő síp a sors ujja közt*,
Oly hangot adni, milyent billeget.
Férfit nekem, ki szenvedélye rabja
Nem lett soha! s én szívem közepén,
Szivem szivében hordom azt, miképp
Most tégedet. De már kissé sok is.
Ma színjáték lesz a király előtt,
S egy jelenet közel jár ahhoz, amint
Atyám halálát elmondtam neked;
Kérlek, ha majd ez a rész fölkerül,
Csak mintha enlelkem tolmácsa volnál,
Lesd a királyt jól; ha rejtett büne
Ott egy beszédre lyukból ki nem ugrik:
A kárhozatnak lelke volt, amit
Láttunk együtt, s képzelmem oly sötét,
Mint Vulcán pőrölye*. Jól megfigyeld;
Mert én arcába kapcsolom szemem;
S majd összevessük a látszat felől
Kettőnk itéletét.
HORATIO
Jó lesz, uram;
Ha meglop engem a játék alatt,
S rá nem sütöm: fizetem a lopást.
HAMLET
Már jőnek: bárgyunak kell látszanom.
Foglalj helyet.
D
Ham.
What, ho! Horatio!
Enter HORATIO.
Hor.
Here, sweet lord, at your service.
Ham.
Horatio, thou art e’en as just a man
As e’er my conversation cop’d withal.
Hor.
O! my dear lord,—
Ham.
Nay, do not think I flatter; 20
For what advancement may I hope from thee,
That no revenue hast but thy good spirits
To feed and clothe thee? Why should the poor be flatter’d?
No; let the candied tongue lick absurd pomp,
And crook the pregnant hinges of the knee 25
Where thrift may follow fawning. Dost thou hear?
Since my dear soul was mistress of her choice
And could of men distinguish, her election
Hath seal’d thee for herself; for thou hast been
As one, in suffering all, that suffers nothing, 30
A man that fortune’s buffets and rewards
Hast ta’en with equal thanks; and bless’d are those
Whose blood and judgment are so well comingled
That they are not a pipe for fortune’s finger
To sound what stop she please. Give me that man 35
That is not passion’s slave, and I will wear him
In my heart’s core, ay, in my heart of heart,
As I do thee. Something too much of this.
There is a play to-night before the king;
One scene of it comes near the circumstance 40
Which I have told thee of my father’s death:
I prithee, when thou seest that act afoot,
Even with the very comment of thy soul
Observe mine uncle; if his occulted guilt
Do not itself unkennel in one speech, 45
It is a damned ghost that we have seen,
And my imaginations are as foul
As Vulcan’s stithy. Give him heedful note;
For I mine eyes will rivet to his face,
And after we will both our judgments join 50
In censure of his seeming.
Hor.
Well, my lord:
If he steal aught the whilst this play is playing,
And ’scape detecting, I will pay the theft.
Ham. They are coming to the play; I must be idle: 55
Get you a place.
te éppen olyan férfi vagy, minővel szerettem, hogy közöm volt valaha: Arany fordítása pontatlan is, nehézkes is; a két sor egyszerűen ezt jelenti: Horatio, te vagy az egyik legbecsületesebb ember azok közül, akikkel valaha találkoztam.
mióta választásim asszonya en drága lelkem: értsd: amióta magam tudom eldönteni, kit válasszak ki.
től: értsd: tettél.
sors: az eredetiben itt is Fortunáról, a vaksors istennőjéről van szó.
merő síp a sors ujja közt: értsd: Fortuna tehetetlen játékszere.
Vulcán pőrölye: Vulcanus, azaz Héphaisztosz kovácsisten pörölye, amellyel a tűzből kivett vasat formázza - ennek megfelelően kormos, fekete.
E
Dán induló. Harsonák. Király, királyné, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, Guildenstern és mások jőnek
KIRÁLY
Hogy van Hamlet öcsénk?
HAMLET
Felségesen, mákúgyse, a kaméleon kosztján: levegőt eszem, ígéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így.
KIRÁLY
Semmi közöm e felelettel, Hamlet; ez nem az én mondásom.
HAMLET
Nem ám, de az enyém se már. - Uram, ön játszott egyszer az egyetemen*, mondja?
POLONIUS
Igen, bizony, fönség; s jó színésznek tartottak.
HAMLET
S mi volt a szerepe?
POLONIUS
Julius Caesar; megöltek a Capitoliumon; Brutus ölt meg*.
HAMLET
Na, ugyan brutális szerep volt tőle, megölni egy ily capitális borjút. Készen a játszók?
ROSENCRANTZ
Igenis, fönséges úr; engedelmét várják.
KIRÁLYNÉ
Jer ide, édes Hamlet; ülj mellém.
HAMLET
Nem, kedves anyám; itt vonzóbb érc* van.
POLONIUS
Ahá! Tetszik látni?
HAMLET
Kisasszony, ölébe fekhetem? (Ophelia lábaihoz dőlve)
OPHELIA
Nem, uram.
HAMLET
Azaz, ölébe hajthatom a fejem?
OPHELIA
Igen, uram.
HAMLET
Azt gondolja, pórias értelemben vettem?
OPHELIA
Semmit se gondolok, uram.
HAMLET
Mily szép gondolat, egy szép leány lába közt fekünni!
OPHELIA
Tessék?
HAMLET
Semmit se mondtam.
OPHELIA
Jókedve van, fönséges úr.
HAMLET
Kinek? Nekem?
OPHELIA
Igenis.
HAMLET
Ó, boldog Isten! Hisz én vagyok a világ első bohóca. Ki tehet arról, ha jókedve van; hisz látja, mily vidor az anyám is, pedig az apám most halt meg, csak két órája.
OPHELIA
Dehogy: kétszer két hónapja is van már, fönség.
HAMLET
Oly régen? Gyászolja hát az ördög! Én cobolyköntöst* csináltatok. Uramfia! Két hónapja, s még el sincs felejtve! Úgy hát megérjük, hogy valamely nagy embert fél évvel is túlél az emlékezete; csakhogy, Mária úgyse, templomot építsen ám, különben eszébe sem jut senkinek; úgy jár, mint a fa ló*, melynek sírverse így hangzik: "Mer' ó! már a fa ló el van feledve."
Hoboják*. A némajáték* föllép.
Jő egy király és egy királyné, igen nyájaskodva. A királyné megöleli férjét, letérdel és fogadkozik. A király fölemeli, vállára hajtja fejét; aztán egy virágpamlagra fekszik. A királyné, látva, hogy elszunnyadt, távozik. Most jő egy cinkos, koronáját leveszi, megcsókolja, s mérget töltve a király fülébe, elmegy. A királyné visszatér, halva látván férjét, szenvedélyes mozdulatokba tör ki. A mérgező, két vagy három néma személlyel, ismét megjelenik, s bánkódni látszik a királynéval. A holttestet elviszik. A mérgező ajándékkal udvarol a királynénak; az eleinte utálatot, nemakarást fejez ki, de végre elfogadja szerelmét. Elmennek
OPHELIA
Mit jelent ez, fönséges úr?
HAMLET
E biz alattomos hókuszpókusz*: gonoszt jelent.
OPHELIA
Talán a darab velejét mutatja a némajáték?
E
Danish march. A Flourish. Enter KING, QUEEN, POLONIUS, OPHELIA, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and Others.
King.
How fares our cousin Hamlet?
Ham.
Excellent, i’ faith; of the chameleon’s dish: I eat the air, promise-crammed; you cannot feed capons so.
King.
I have nothing with this answer, Hamlet; these words are not mine. 60
Ham.
No, nor mine now. (To POLONIUS.) My lord, you played once i’ the university, you say?
Pol.
That did I, my lord, and was accounted a good actor.
Ham.
And what did you enact?
Pol.
I did enact Julius Cæsar: I was killed i’ the Capitol; Brutus killed me.
Ham.
It was a brute part of him to kill so capital a calf there. Be the players ready? 65
Ros.
Ay, my lord; they stay upon your patience.
Queen.
Come hither, my good Hamlet, sit by me.
Ham.
No, good mother, here’s metal more attractive.
Pol.
(To the KING.) O ho! do you mark that?
Ham.
Lady, shall I lie in your lap? (Lying down at OPHELIA’S feet.) 70
Oph.
No, my lord.
Ham.
I mean, my head upon your lap?
Oph.
Ay, my lord.
Ham.
Do you think I meant country matters?
Oph.
I think nothing, my lord. 75
Ham.
That’s a fair thought to lie between maids’ legs.
Oph.
What is, my lord?
Ham.
Nothing.
Oph.
You are merry, my lord.
Ham.
Who, I? 80
Oph.
Ay, my lord.
Ham.
O God, your only jig-maker. What should a man do but be merry? for, look you, how cheerfully my mother looks, and my father died within’s two hours.
Oph.
Nay, ’tis twice two months, my lord.
Ham.
So long? Nay, then, let the devil wear black, for I’ll have a suit of sables. O heavens! die two months ago, and not forgotten yet? Then there’s hope a great man’s memory may outlive his life half a year; but, by ’r lady, he must build churches then, or else shall he suffer not thinking on, with the hobby-horse, whose epitaph is, ‘For, O! for, O! the hobby-horse is forgot.’
Hautboys play. The dumb-show enters. 85
Enter a King and a Queen, very lovingly; the Queen embracing him, and he her. She kneels, and makes show of protestation unto him. He takes her up, and declines his head upon her neck; lays him down upon a bank of flowers: she, seeing him asleep, leaves him. Anon comes in a fellow, takes off his crown, kisses it, and pours poison in the King’s ears, and exit. The Queen returns, finds the King dead, and makes passionate action. The Poisoner, with some two or three Mutes, comes in again, seeming to lament with her. The dead body is carried away. The Poisoner, with the Queen with gifts; she seems loath and unwilling awhile, but in the end accepts his love.
Exeunt.
Oph.
What means this, my lord?
Ham.
Marry, this is miching mallecho; it means mischief.
Oph.
Belike this show imports the argument of the play.
ön játszott egyszer az egyetemen: a reneszánszkor angol egyetemi hallgatói gyakran adtak elő latin és angol nyelvű drámákat.
Julius Caesar; megöltek a Capitoliumon; Brutus ölt meg: Shakespeare 1599-ben, két évvel a Hamlet előtt bemutatott Julius Caesar című darabjában valószínűleg ugyanaz a színész játszotta Caesart, aki a Hamletben Polonius szerepét kapta; Brutust és Hamletet ugyanígy egyazon színész alakította. "Hamlet" tehát egyszer már megölte "Poloniust", és ugyanezt a "brutális" szerepet fogja csakhamar újra eljátszani. (B. M. nyomán) Így az egyik előadásban eljátszott emberölés előképévé válik a másik előadás párhuzamos jelenetének.
vonzóbb érc: értsd: mágnes.
cobolyköntös: coboly prémjéből készült köntös. Az eredetiben a gyászolás és a cobolyköntös közti összefüggést az is erősíti, hogy egy mondatban szerepelnek; amelyben nem gyászolásról van szó, hanem a fekete szín viseléséről - a coboly prémje viszont többnyire barna színű, bár létezik fekete is. (let the devil wear black, for I'll have a suit of sables - 'az ördög viseljen feketét, mert nekem cobolyból készült öltözetem lesz'.)
fa ló: az eredetiben hobby-horse, azaz a májusi népi játékokban szereplő vesszőparipa.
hoboja: értsd: oboa (=lágy hangú fafúvós hangszer).
némajáték: a reneszánszban a színi előadás legelején, még a valódi drámajáték előtt a színészek pantomim mozgással eljátszották a darab történetét vagy annak lényeges részeit; így a nézők számára előre ismerhető volt az egész cselekmény. Érdekes, hogy Claudius a némajátékra még nem reagál: vagy nem nézte, vagy tettetett, hogy leplezze magát.
ez biz alattomos hókuszpókusz: Ophelia a némajáték jelentésére kérdez rá (arra, hogy mi történt a színen); Hamlet viszont az eljátszott történet jelentését minősíti alattomos gaztettként (az eredetiben ugyanis a miching malicho kifejezés szerepel).
F
Prológus jő
HAMLET
Mindjárt megtudjuk eme fickóktól: mert a színészben nem áll a szó; kibeszél az mindent.
OPHELIA
Elmondják, mit jelent e némajáték?
HAMLET
El ám, s minden némajátékot, amit velök játszanék; csak ne szégyelljen velök játszani, ők bizony nem szégyellik elmondani, mit jelent.
OPHELIA
Be hamis, be hamis. Én a darabra figyelek.
PROLÓGUS
"Magunk imé, s tragédiánk
Fölségtek elé borulánk:
Kérjük, figyeljen tűrve ránk."
HAMLET
Prológus ez, vagy gyűrűbe vésett jelige?
OPHELIA
Rövid biz az, fönség.
HAMLET
Mint a nő szerelme.
F
Enter Prologue. 90
Ham.
We shall know by this fellow: the players cannot keep counsel; they’ll tell all.
Oph.
Will he tell us what this show meant?
Ham.
Ay, or any show that you’ll show him; be not you ashamed to show, he’ll not shame to tell you what it means.
Oph.
You are naught, you are naught. I’ll mark the play.
Pro.
For us and for our tragedy, 95
Here stooping to your clemency,
We beg your hearing patiently.
Ham.
Is this a prologue, or the posy of a ring?
Oph.
’Tis brief, my lord.
Ham.
As woman’s love. 100
G
Jön a színpadi király és királyné
SZÍNÉSZ KIRÁLY
Már Phoebus ím, harmincadszor kerűl
Neptun sós árja s a földgömb körűl;
S harminc-tizenkét hold kölcsön világa
Tizenkét harmincszor tűnt a világra;
Hogy viszonos szent frigy kapcsol velem:
Kezünket Hymen*, szívünk szerelem.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ
Még egyszer annyi holdat és napot
Érjünk, mielőtt szerelmünk elapad.
De jaj! felséged máris oly beteg
- Ép volta eltünt, kedve csüggeteg -,
Hogy félve-féltem. De bár féltsem én,
Uram, ne hagyjon téged a remény;
Arányt tart nőben féltés, szerelem:
Vagy semmi, vagy mindkettő szertelen.
No már, szerelmem jól tudod, minő:
Félelmem azzal egy arányba nő;
Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.
SZÍNÉSZ KIRÁLY
Itt hagylak, édes, nem soká pedig:
Szerves erőm már lanyhán működik;
Te élj, szeretve és tisztelve, még
E szép világban; s tán egy oly derék
Férj oldalán...
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ
Ne a többit! ne, ó,
Ily szerelem szivemnek áruló!
Másod férjemmel átkozott legyek;
Máshoz csak az mén, ki megölt egyet.
HAMLET
(félre) Üröm, üröm.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ
A második nász inditó oka
Szennyes haszonvágy, szerelem soha;
Másodszor öltem meg holt férjemet,
Ha második férj csókol engemet.
SZÍNÉSZ KIRÁLY
Most, elhiszem, úgy érzesz, mint beszélsz;
De fogadásunk gyakran füstbe vész.
Föltételünk emlékezésnek rabja:
Vérmes szülött, de már számlálva napja;
Míg éretlen gyümölcs, fáján tapad;
Ha megpuhúl: rázatlan leszakad.
De kell, szükség felednünk e rovást,
Az ily magunkra felrótt tartozást:
Mert amit így fogad a szenvedély,
A szenvedéllyel oda lesz a cél.
Erős bú, vagy öröm, feltétele
Foganatát magával rontja le:
Mert hol öröm s bú van legfőbb fokon,
Az sír, ez örvend minden kis okon.
Nem örök e világ; az sem csoda,
Ha sorsunkkal a szeretet oda:
Mert hogy melyik vezérli, vitapont:
Szerelem-é a sorsot, vagy viszont?
Nagy férfi buktán, lásd, kegyence fut;
Szegény kapós lesz, amint polcra jut:
Így, a szeretet sorsunk követi;
Ki nem szorul barátra, lesz neki;
S ki álbarátot szükségben kisért,
Ellent csinálni biztos útra tért.
De, visszatérve honnan indulék:
Sors, akarat oly ellensarki vég,
Hogy terveink legtöbbször füstbe mennek;
Miénk a szándok, nem sükere ennek.
Te sem mégy máshoz, most úgy gondolod;
De elhal eszméd, ha férjed halott.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ
Ne adjon tápot a föld, fényt az ég!
Élvét, nyugalmát éj s nap vonja még!
Kétségre váljon remény, bízalom!
Börtön magánya légyen vígaszom!
Dúljon gyönyör-sápasztó baleset,
Ha mire vágytam, minden kedveset!
Szenvedjek itt s ott öröklétü kínt:
Ha, egyszer özvegy, nő leszek megint!
HAMLET
Ha most ezt megszegné!
SZÍNÉSZ KIRÁLY
Nagy eskü ez. De lelkem oly alélt:
Menj, hadd csalom meg ezt a hosszu délt
Álommal, édes. (Elalszik)
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ
Ringasson az álom;
Ármány soha kettőnk közé ne szálljon. (El)
G
Enter two Players, King and Queen.
P. King.
Full thirty times hath Phœbus’ cart gone round
Neptune’s salt wash and Tellus’ orbed ground,
And thirty dozen moons with borrow’d sheen
About the world have times twelve thirties been, 105
Since love our hearts and Hymen did our hands
Unite commutual in most sacred bands.
P. Queen.
So many journeys may the sun and moon
Make us again count o’er ere love be done!
But, woe is me! you are so sick of late, 110
So far from cheer and from your former state,
That I distrust you. Yet, though I distrust,
Discomfort you, my lord, it nothing must;
For women’s fear and love holds quantity,
In neither aught, or in extremity. 115
Now, what my love is, proof hath made you know;
And as my love is siz’d, my fear is so.
Where love is great, the littlest doubts are fear;
Where little fears grow great, great love grows there.
P. King.
Faith, I must leave thee, love, and shortly too; 120
My operant powers their functions leave to do:
And thou shalt live in this fair world behind,
Honour’d, belov’d; and haply one as kind
For husband shalt thou—
P. Queen.
O! confound the rest; 125
Such love must needs be treason in my breast:
In second husband let me be accurst;
None wed the second but who kill’d the first.
Ham.
(Aside.) Wormwood, wormwood.
P. Queen.
The instances that second marriage move, 130
Are base respects of thrift, but none of love;
A second time I kill my husband dead,
When second husband kisses me in bed.
P. King.
I do believe you think what now you speak;
But what we do determine oft we break. 135
Purpose is but the slave to memory,
Of violent birth, but poor validity;
Which now, like fruit unripe, sticks on the tree,
But fall unshaken when they mellow be.
Most necessary ’tis that we forget 140
To pay ourselves what to ourselves is debt;
What to ourselves in passion we propose,
The passion ending, doth the purpose lose.
The violence of either grief or joy
Their own enactures with themselves destroy; 145
Where joy most revels grief doth most lament,
Grief joys, joy grieves, on slender accident.
This world is not for aye, nor ’tis not strange,
That even our love should with our fortunes change;
For ’tis a question left us yet to prove 150
Whe’r love lead fortune or else fortune love.
The great man down, you mark his favourite flies;
The poor advanc’d makes friends of enemies.
And hitherto doth love on fortune tend,
For who not needs shall never lack a friend; 155
And who in want a hollow friend doth try
Directly seasons him his enemy.
But, orderly to end where I begun,
Our wills and fates do so contrary run
That our devices still are overthrown, 160
Our thoughts are ours, their ends none of our own:
So think thou wilt no second husband wed;
But die thy thoughts when thy first lord is dead.
P. Queen.
Nor earth to me give food, nor heaven light!
Sport and repose lock from me day and night! 165
To desperation turn my trust and hope!
An anchor’s cheer in prison be my scope!
Each opposite that blanks the face of joy
Meet what I would have well, and it destroy!
Both here and hence pursue me lasting strife, 170
If, once a widow, ever I be wife!
Ham.
If she should break it now!
P. King.
’Tis deeply sworn. Sweet, leave me here awhile;
My spirits grow dull, and fain I would beguile
The tedious day with sleep. (Sleeps.) 175
P. Queen.
Sleep rock thy brain;
And never come mischance between us twain! (Exit.)
Phoebus: a napistenként tisztelt Apollón másik neve a görög mitológiában (ejtsd: főbusz).
Hymen: Hümenaiosz, a házasság istene a görög mitológiában. Nevének latinos alakja a Hymen, illetve a Hymenaeus.
H
HAMLET
Asszonyom, hogy tetszik a darab?
KIRÁLYNÉ
A hölgy mintha nagyon is fogadkoznék.
HAMLET
Ó, de szavát tartja ám!
KIRÁLY
Hallottad a meséjét? Nincs benne valami bántó?
HAMLET
Nincs, nincs: hiszen csak tréfálnak, tréfából mérgeződnek; semmi bántó a világon.
KIRÁLY
Hogy is hívják a darabot?
HAMLET
Az egérfogó. Hogy miért úgy? Képletesen*. A darab egy Viennában* történt gyilkosságot ábrázol; Gonzago neve a fejedelemnek; nője Baptista. Mindjárt meglátják. Gonosz egy darab, az igaz; de hát aztán? Felséged lelkiösmerete tiszta, a miénk is; minket hát nem érdekel: kinek nem inge, ne vegye magára*.
H
Ham.
Madam, how like you this play?
Queen.
The lady doth protest too much, methinks.
Ham.
O! but she’ll keep her word. 180
King.
Have you heard the argument? Is there no offence in ’t?
Ham.
No, no, they do but jest, poison in jest; no offence i’ the world.
King.
What do you call the play?
Ham.
The Mouse-trap. Marry, how? Tropically. This play is the image of a murder done in Vienna: Gonzago is the duke’s name; his wife, Baptista. You shall see anon; ’tis a knavish piece of work: but what of that? your majesty and we that have free souls, it touches us not: let the galled jade wince, our withers are unwrung.
képletesen: értsd: jelképesen, szimbolikusan értendő a cím (nem valódi egér megfogásáról szól).
Vienna: értsd: Bécs.
kinek nem inge, ne vegye magára: az eredetiben: let the galled jade wince, our withers are unwrung - 'a túros hátú ló csak rugdosson, a mi hátunk nincs feltörve'. Arany János jegyzetében egy további szólással magyarázza ezek értelmét: Aki rühös, vakarózzék.
I
Lucianus jő
HAMLET
Ez valami Lucianus, a király öccse*.
OPHELIA
Fenséged nagyon jó kórus*.
HAMLET
Igen jó tolmács tudnék lenni ön és szerelme közt, csak már látnám a szökdelő bábokat.
OPHELIA
Csapkod, uram, csapkod.
HAMLET
Bezzeg jajgatna ám belé, míg el tudná venni az ostorom csapóját.
OPHELIA
Mindegyre jobb - s rosszabb.
HAMLET
Arra esküsznek* férjeikkel is. - Kezdj belé már, gyilkos; ne vágj oly veszett pofákat, hanem kezdd el. Hadd lám:
"A károgó holló bosszút üvölt..."*
LUCIANUS
Szándok sötét, kéz kész, biztos szerem.
Idő szolgál, s egy lélek sincs jelen.
Te, szörny-itallá főtt éjféli gyom,
Melyet Hekate hármas átka nyom,
Varázserőd, ádáz tulajdonod
Ez ép élten most kell bitorlanod.
(Mérgét az alvó fülébe önti)
HAMLET
Kertjében mérgezi meg, a birtokáért. Neve, mondom, Gonzago; igaz, meglett történet, meg is van írva választékos olasz nyelven. Mindjárt meglátják, hogyan nyeri el a gyilkos Gonzago nője szerelmét.
OPHELIA
A király föláll.
HAMLET
Mit! Megijedt, vak tűztől?
KIRÁLYNÉ
Hogy van, felséges férjem?
POLONIUS
Félbe kell hagyni a darabot.
KIRÁLY
Világot* ide! Menjünk.
MIND
Világot! világot!
Mind el Hamleten és Horatión kívül
I
Enter Player as Lucianus. 185
Ham.
This is one Lucianus, nephew to the king.
Oph.
You are a good chorus, my lord.
Ham.
I could interpret between you and your love, if I could see the puppets dallying.
Oph.
You are keen, my lord, you are keen.
Ham.
It would cost you a groaning to take off my edge. 190
Oph.
Still better, and worse.
Ham.
So you must take your husbands. Begin, murderer; pox, leave thy damnable faces, and begin. Come; the croaking raven doth bellow for revenge.
Luc.
Thoughts black, hands apt, drugs fit, and time agreeing;
Confederate season, else no creature seeing;
Thou mixture rank, of midnight weeds collected, 195
With Hecate’s ban thrice blasted, thrice infected,
Thy natural magic and dire property,
On wholesome life usurp immediately.
(Pours the poison into the Sleeper’s ears.)
Ham.
He poisons him i’ the garden for’s estate. His name’s Gonzago; the story is extant, and writ in very choice Italian. You shall see anon how the murderer gets the love of Gonzago’s wife.
Oph.
The king rises. 200
Ham.
What! frighted with false fire?
Queen.
How fares my lord?
Pol.
Give o’er the play.
King.
Give me some light: away!
All.
Lights, lights, lights!
Exeunt all except HAMLET and HORATIO. 205
öccse: értsd: unokaöccse (az eredetiben nephew).
kórus: értsd: magyarázó.
esküsznek: értsd: önök, nők (erre esküsznek, amikor házasságot kötnek férjeikkel: for better and worse, azaz 'jóban-rosszban'.
"A károgó holló bosszút üvölt": idézet az ismeretlen szerzőjű III. Richárd igaz tragédiája című darabból.
Világot: értsd: világosságot (az eredetiben: light, illetve lights).
J
HAMLET
Ám sírjon a nyíl verte vad:
Ép gímnek tréfaság:
Mert ki vigyáz, ki meg szunyad:
Így foly le a világ.
Nos, barátom (ha másképp szerencsém hátat fordítana), ez, meg egy tollerdő, meg egy pár vidékies szalagcsokor kivágott cipőimen, nem bejuttatna engem akármely színészcsapatba, vagy hogy?
HORATIO
Fél jutalomjátékra.
HAMLET
Egészre, ha mondom.
Mert hát, tudod, hű Dámonom*,
Ez ország, bírta bár
Hajdan Jupiter: bírja most
Egy, egy füles - pityke.
HORATIO
Rímelhetett volna, fönség.
HAMLET
Ó, édes Horatióm! Most már tízezer forintot mernék tenni a szellem szavára. Vetted észre?
HORATIO
Nagyon jól, fenséges úr.
HAMLET
Mikor a mérgezés következett.
HORATIO
Nagyon jól megjegyeztem.
HAMLET
Ha, ha! - Te, valami zenét! Fuvolákat ide, hé!
Mert hát, ha a király nem szereti
Komédiánkat - hát nem kell neki.
J
Ham.
Why, let the stricken deer go weep,
The hart ungalled play;
For some must watch, while some must sleep:
So runs the world away.
Would not this, sir, and a forest of feathers, if the rest of my fortunes turn Turk with me, with two Provincial roses on my razed shoes, get me a fellowship in a cry of players, sir? 210
Hor.
Half a share.
Ham.
A whole one, I.
For thou dost know, O Damon dear,
This realm dismantled was
Of Jove himself; and now reigns here 215
A very, very—pajock.
Hor.
You might have rimed.
Ham.
O good Horatio! I’ll take the ghost’s word for a thousand pound. Didst perceive?
Hor.
Very well, my lord.
Ham.
Upon the talk of the poisoning? 220
Hor.
I did very well note him.
Ham.
Ah, ha! Come, some music! come, the recorders!
For if the king like not the comedy,
Why then, belike he likes it not, perdy.
Come, some music! 225
Ám sírjon a nyíl verte vad...: Hamlet e négy sorban vagy egy konkrét balladát, vagy a balladák stílusát idézi.
Dámon: egyike a két barátsága révén legendássá vált görög filozófusnak. Damón vállalta a fogságot a halálra ítélt Püthiasz helyett arra az időre, amíg barátja elrendezi otthon a dolgait. Ha Püthiasz határidőre nem tért volna vissza, Damónt végezték volna ki helyette, de mindenki várakozásával szemben Püthiasz nem szökött meg, hanem időben megérkezett. E végtelen baráti szeretet láttán mindkettőjüket szabadon engedték.
K
Rosencrantz és Guildenstern jőnek
HAMLET
Zenét, hé!
GUILDENSTERN
Fönséges úr, engedjen egy szót.
HAMLET
Akár egy históriát, uram.
GUILDENSTERN
Fönséges úr, a király...
HAMLET
Nos, mi lelte?
GUILDENSTERN
Egész magánkívül lett szobájában.
HAMLET
Italtól, uram?
GUILDENSTERN
Nem, fönség, inkább az epétől.
HAMLET
Ön bölcsessége dúsabbnak mutatkoznék, ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót neki, az még inkább epesárba* ejtené.
GUILDENSTERN
Édes jó uram, ejtse valahogy rendesebben szavait, ne tegyen oly vad szökelléseket tárgyamtól.
HAMLET
Szelíd vagyok, uram; beszéljen.
GUILDENSTERN
Anyja, a királyné, a legnagyobb lelki aggodalomban küldött fenségedhez.
HAMLET
Örvendek, hogy szerencsém van.
GUILDENSTERN
Nem úgy, fenséges úr; ez az udvariság nincs itt helyén. Ha fönséged méltóztatik ép feleletet adni, úgy végzem anyja parancsát; ha nem, úgy fönséged bocsánata s az én visszatértem leend vége küldetésemnek.
HAMLET
Uram, azt nem tehetem.
GUILDENSTERN
Mit, fönség?
HAMLET
Hogy önnek ép feleletet adjak. Elmém beteg; de oly válasszal, aminő telik tőlem, parancsoljon ön, vagy inkább, mint mondá, az anyám. Erről hát ne többet, hanem a tárgyra. Az anyám, mondá ön...
ROSENCRANTZ
Igen, ezt izeni. Fönséged magaviselete őfelségét megdöbbenté s bámulatba ejté.
HAMLET
Ó, csudálatos fiú, ki egy anyát így megdöbbenthet! De semmi következmény nincs anyám bámulatának sarkában, ugye? Tudassa.
ROSENCRANTZ
Mielőtt fenséged lefekünnék, beszélni kíván vele magánszobájában.
HAMLET
Engedelmeskedni fogunk, még ha tízszer anyánk volna is. Van még valami ügyök velem?
ROSENCRANTZ
Fönséges úr, engem egykor szeretett.
HAMLET
Most is; esküszöm e csenőkre és lopókra*!
ROSENCRANTZ
Édes jó uram, mi hát oka e levertségnek? Önkényt zárja be saját szabadsága kapuját, ha búja közlését megtagadja barátjától.
HAMLET
Előmozdítás kellene, uram.
ROSENCRANTZ
Hogy lehet az, mikor maga a király szavát adta, hogy örökössé teszi Dániában?
HAMLET
Jaj, uram, de "míg a fű megnő"* - a közmondás egy kissé kopott.
Fuvolát hoznak
Ó, a fuvola! Hadd lám - csak hogy szabaduljak tőletek. - Miért akartok ti kerülgetve szelet fogni tőlem, mintha hálóba akarnátok terelni*?
GUILDENSTERN
Ó, kegyelmes úr; ha kötelességem túlbuzgó, szeretetem is udvariatlan.
HAMLET
Ezt nem értem világosan. Nem játszanál egyet e sípon?
GUILDENSTERN
Nem tudok fenség.
HAMLET
De ha kérlek.
GUILDENSTERN
Higgye el, nem tudok.
HAMLET
Esedezem.
GUILDENSTERN
Egy billentést sem tudok, fenséges úr.
HAMLET
Hisz az oly könnyű, mint hazudni: kormányozd e szellentyűket ujjaiddal s hüvelykeddel; száddal lehelj belé; s a legremekebb zenét fogja beszélni. Látod, ezek a billentyűi.
GUILDENSTERN
De én éppen azokat nem bírom harmóniazengedezésre vezényelni; nincs hozzá ügyességem.
HAMLET
No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget*, de nem bírok játszani rajtam.
K
Re-enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN.
Guil.
Good my lord, vouchsafe me a word with you.
Ham.
Sir, a whole history.
Guil.
The king, sir,—
Ham.
Ay, sir, what of him? 230
Guil.
Is in his retirement marvellous distempered.
Ham.
With drink, sir?
Guil.
No, my lord, rather with choler.
Ham.
Your wisdom should show itself more richer to signify this to his doctor; for, for me to put him to his purgation would perhaps plunge him into far more choler.
Guil.
Good my lord, put your discourse into some frame, and start not so wildly from my affair. 235
Ham.
I am tame, sir; pronounce.
Guil.
The queen, your mother, in most great affliction of spirit, hath sent me to you.
Ham.
You are welcome.
Guil.
Nay, good my lord, this courtesy is not of the right breed. If it shall please you to make me a wholesome answer, I will do your mother’s commandment; if not, your pardon and my return shall be the end of my business.
Ham.
Sir, I cannot. 240
Guil.
What, my lord?
Ham.
Make you a wholesome answer; my wit’s diseased; but, sir, such answer as I can make, you shall command; or, rather, as you say, my mother: therefore no more, but to the matter: my mother, you say,—
Ros.
Then, thus she says: your behaviour hath struck her into amazement and admiration.
Ham.
O wonderful son, that can so astonish a mother! But is there no sequel at the heels of this mother’s admiration? Impart.
Ros.
She desires to speak with you in her closet ere you go to bed. 245
Ham.
We shall obey, were she ten times our mother. Have you any further trade with us?
Ros.
My lord, you once did love me.
Ham.
So I do still, by these pickers and stealers.
Ros.
Good my lord, what is your cause of distemper? you do surely bar the door upon your own liberty, if you deny your griefs to your friend.
Ham.
Sir, I lack advancement. 250
Ros.
How can that be when you have the voice of the king himself for your succession in Denmark?
Ham.
Ay, sir, but ‘While the grass grows,’—the proverb is something musty.
Enter Players, with recorders.
O! the recorders: let me see one. To withdraw with you: why do you go about to recover the wind of me, as if you would drive me into a toil?
Guil.
O! my lord, if my duty be too bold, my love is too unmannerly. 255
Ham.
I do not well understand that. Will you play upon this pipe?
Guil.
My lord, I cannot.
Ham.
I pray you.
Guil.
Believe me, I cannot.
Ham.
I do beseech you. 260
Guil.
I know no touch of it, my lord.
Ham.
’Tis as easy as lying; govern these ventages with your finger and thumb, give it breath with your mouth, and it will discourse most eloquent music. Look you, these are the stops.
Guil.
But these cannot I command to any utterance of harmony; I have not the skill.
Ham.
Why, look you now, how unworthy a thing you make of me. You would play upon me; you would seem to know my stops; you would pluck out the heart of my mystery; you would sound me from my lowest note to the top of my compass; and there is much music, excellent voice, in this little organ, yet cannot you make it speak. ’Sblood, do you think I am easier to be played on than a pipe? Call me what instrument you will, though you can fret me, you cannot play upon me.
epesár: az eredetiben szereplő into far more choler kifejezés a kolerikus vérmérsékletre utal, amelynek jellemzője a sárga epe túltengése a szervezetben. Guildenstern is cholerről beszél az eredetiben.
csenők és lopók: értsd: a kezei (az eredetiben: pickers and stealers). Egy Shakespeare korabeli imakönyvben szerepel a fogadalom, amelyet az éppen keresztelt hívő tesz: keep my hands from picking and stealing - 'visszatartom kezeimet a csenéstől és lopástól'.
"míg a fű megnő...": egy régi angol közmondás idézése: míg a fű nő, a ló éhezik (while the grass grows the horse/steed starves). Arany fordítása súlyosbít ezen a Claudiusra és Hamletre vonatkoztatandó kifejezésen, mert így kezdi a közmondást: míg a fű megnő - ennek megfelelően a folytatás ez lenne: addigra éhen hal a ló.
miért akartok ti engem kerülgetve szelet fogni tőlem, mintha hálóba akarnátok terelni: utalás arra a vadászfogásra, amikor a vadász szándékosan szél iránt áll, hogy a vad megérezze a szagát és ellenkező irányba meneküljön, ahol már hálóval várja a többi vadász. (B. M.)
rám tehetitek a nyerget: az eredetiben: you can fret me, azaz 'felbundozhattok'. A bund egyes húros hangszereken, mint pl. a gitár vagy a mandolin, a húrok alatt, rájuk merőegesen elhelyezett, a nyakra kötözött damil vagy a fogólapba épített fém elválasztók, amik a húrokat félhangokra tagolják, így megkönnyítik a tiszta játékot a hangszeren (a két bund között mindegy, hogy hol fogja a zenész a hangot; nem kell hajszálpontosan eltalálni a megfelelő helyet, mint pl. a hegedűn vagy a csellón). A felbundozás az, amikor a hangszer nyakát bundokkal látják el, beosztják félhangokra. A felbundozhattok kijelentés értelme ennek megfelelően az, hogy megpróbálhatjátok könnyebbé tenni a rajtam való zenélést.
L
Polonius jő
Isten áldja, uraim.
POLONIUS
Uram, a királyné beszélni akar fönségeddel, mindjárt pedig.
HAMLET
Látja-e azt a felhőt? Majdnem olyan, mint egy teve.
POLONIUS
Isten engem, valóságos teve alakú.
HAMLET
Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.
POLONIUS
A háta olyan, mint a menyétnek.
HAMLET
Vagy inkább cethalforma?
POLONIUS
Nagyon hasonló a cethalhoz.
HAMLET
No, hát mondja anyámnak, megyek tüstint. - Csak addig tesztek engem bolonddá, ameddig kedvem tartja. - Megyek tüstint.
POLONIUS
Mondom (El)
L
Enter POLONIUS. 265
Ham.
God bless you, sir!
Pol.
My lord, the queen would speak with you, and presently.
Ham.
Do you see yonder cloud that’s almost in shape of a camel?
Pol.
By the mass, and ’tis like a camel, indeed.
Ham.
Methinks it is like a weasel. 270
Pol.
It is backed like a weasel.
Ham.
Or like a whale?
Pol.
Very like a whale.
Ham.
Then I will come to my mother by and by. (Aside.) They fool me to the top of my bent. (Aloud.) I will come by and by.
Pol.
I will say so. (Exit.) 275
M
HAMLET
"Tüstint" szó könnyű mondani. - Hagyjatok egyedül, barátim.
Rosencrantz, Guildenstern és Horatio el
M
Ham.
By and by is easily said. Leave me, friends.
Exeunt all but HAMLET.
N
HAMLET
Most van az éjnek rémjáró szaka,
Minden sir ásít, s maga a pokol
Dögvészt lehell ki. Most hő vért meginnám,
S oly szörnyü tettet bírnék elkövetni,
Hogy a napfény reszketve nézne rá.
De csitt! anyámhoz. - Ó, szív! el ne nyomd
Természeted, s ne hadd, hogy e kebelbe
A Néro lelke szálljon valaha:
Legyek kegyetlen, ne vértagadó,
Dobjon szavam tőrt, ne rántson kezem,
Nyelv s szándok ebben kétszinű legyen:
Hogy, bármi zokon ejtsem a beszédet,
Tettel ne nyomjon lelkem rá pecsétet. (El)
N
Ham.
’Tis now the very witching time of night,
When churchyards yawn and hell itself breathes out
Contagion to this world: now could I drink hot blood,
And do such bitter business as the day 280
Would quake to look on. Soft! now to my mother.
O heart! lose not thy nature; let not ever
The soul of Nero enter this firm bosom;
Let me be cruel, not unnatural;
I will speak daggers to her, but use none; 285
My tongue and soul in this be hypocrites;
How in my words soever she be shent,
To give them seals never, my soul, consent! (Exit.)