Szoba ugyanott.
The QUEEN’S Apartment.
A
Királyné és Polonius jő
POLONIUS
Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném!
Nincs mód kiállni, mondja, csínjait;
Most is csupán felséged állt közötte
S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom;
Csak kérem, bánjon kereken vele.
HAMLET
(künn) Anyám, anyám, anyám!
KIRÁLYNÉ
Csak bízza rám: ne féltsen engemet.
Vonuljon vissza: hallom lépteit.
Polonius elrejtezik.
A
Enter QUEEN and POLONIUS.
Pol.
He will come straight. Look you lay home to him;
Tell him his pranks have been too broad to bear with,
And that your Grace hath screen’d and stood between 5
Much heat and him. I’ll silence me e’en here.
Pray you, be round with him.
Ham. (Within.)
Mother, mother, mother!
Queen.
I’ll warrant you;
Fear me not. Withdraw, I hear him coming.
POLONIUS hides behind the arras.
B
Hamlet jő
HAMLET
Nos hát, anyám, mi tetszik?
KIRÁLYNÉ
Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.
HAMLET
Anyám, nagyon megsértetted atyámat.
KIRÁLYNÉ
Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.
HAMLET
Menj, menj: kötözködő nyelved gonosz.
KIRÁLYNÉ
Mi volt ez, Hamlet?
HAMLET
Mi baj, édesem?
KIRÁLYNÉ
Feledtél?
HAMLET
Nem, a szent keresztre! nem:
Ön a királyné, férje öccse nője;
De - bár ne volna az - anyám is ön.
KIRÁLYNÉ
Ha így van, küldöm, aki bír veled.
HAMLET
Jer, jer, ne moccanj; ülj le csöndesen:
Tapot se innen, míg tükrömbe nem nézsz,
Mely megmutatja szíved bensejét.
KIRÁLYNÉ
Mit akarsz velem? csak nem akarsz megölni?
Segítség!
POLONIUS
(a kárpit megett) Hó! segítség! hej! segítség!
HAMLET
Hahó! patkány?
(Kardot ránt)
Meghalt; itt egy arany rá!
Meghalt. (Átszúr a kárpiton)
POLONIUS
(a kárpit megett) Végem van. Ó...
KIRÁLYNÉ
Jaj! mit tevél?
HAMLET
Hát tudom én, mit. A királyt?...
(Fölemeli a kárpitot s előhúzza Poloniust)
KIRÁLYNÉ
Ó, mily hebehurgya, véres munka ez!
HAMLET
Véres biz ez, s majd oly gonosz, anyám, mint
Megölni egy királyt, s öccsével élni.
KIRÁLYNÉ
Királyt, megölni?
HAMLET
Azt mondám, igen -
(Poloniusra)
Szegény izgága vén bolond, nyugodj.
Különbnek véltelek; magad kerested:
Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom.
Ne törd kezed. Pisz! ülj le csöndesen,
És hadd töröm a szíved; mert fogom
Ha törhető anyagból van csinálva;
Ha átkos megszokás úgy meg nem edzé,
Hogy minden érzés ellen bástya lett.
KIRÁLYNÉ
Mit tettem én, hogy nyelved ily gorombán
Mer rám zajongni?
HAMLET
Oly tettet, mitől
Lehámlik a kegy, az illem pirul;
Képmutató lesz az erény; lehull az
Ártatlan szerelem szép homlokáról
A rózsa, és pokolvar váltja föl;
Mitől olyan lesz a nász-fogadás,
Mint kockajátszók hazug esküi.
Oly tettet, ó! mely ama testi frigynek
Kitépi lelkét, szó-árrá teszi
A hit malasztját. Az ég arca lángol,
Sőt e szilárd föld, e vegyes tömeg,
Bús képpel, mint majd ítélet-napon,
Belébetegszik.
KIRÁLYNÉ
Hajh! miféle tett az,
Mely már a címlapon így mennydörög?
HAMLET
Tekints e képre, s e másikra itt*,
Két férfi-testvér hű ábráira.
Nézd, mennyi fönség űl e homlokon:
Hypérjon fürtök: homlok Jupiter
Sajátja; szem Mársé, mely fenyeget
S parancsol egyben; állás Mercuré,
Most száll le, egy égcsókoló tetőre;
Oly összetétel és idom, valóban,
Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet
Nyomott reája, biztosítani
Egy férfit a világnak. Ez vala
Férjed; tekintsd már a következőt.
Im, férjed ez; mint üszögös kalász
Az ép testvért rohasztva. Van szemed?
Elhagyhatád e szép hegylegelőt,
Hogy e mocsáron hízz? Hah! van szemed?
Szerelmed nem okolhadd; hisz korodban
A hejjehujja vér szelíd, hunyász,
S hallgat az észre; de micsoda ész az,
Mely ettül erre száll! Érzésed, az van,
Mert hogy mozognál másképp: ámde béna
Érzék az; ilyet őrült sem hibáz,
Így elmehábor sem tevé soha
Rabbá az érzést, hogy választani
Épen ne tudjon, ily különbözőkben.
Mi ördög volt hát a szem-bekötősdi,
Mely rászedett? Szem érzés nélkül, érzet
Látás nekül, vagy fül, szem kéz nekül,
Szaglás minden nekül, vagy bármi hű
Érzéked egy-egy kóros része, így
El nem tompulhatott.
Fuj! nem pirulsz el? Pártütő pokol,
Ha így lázongsz egy tisztes anyanő
Csontjában, akkor a láng ifjuság
Erénye, öntüzében olvadó
Viasz legyen*; ne mondják, hogy gyalázat,
Midőn az ifju hév ösztön kirúg,
Ha már a csupa fagy ily lánggal ég
S az ész a vágynak keritője lesz!
KIRÁLYNÉ
Ó, Hamlet! ne beszélj.
Lelkem mélyébe forditod szemem,
Hol több olyan folt árnya látszik, amely
Soha ki nem mén.
HAMLET
Hah! egy zsíros ágy
Nehéz szagú verítékében élni;
Bűzben rohadva mézeskedni ott
A szurtos almon...
KIRÁLYNÉ
Ó, ne mondd tovább!
Fülembe mint tőr hatnak szavaid;
Ne többet, édes Hamlet.
HAMLET
Egy gyilkos, egy gaz;
Egy szkláv*, ki első férjed tizedének
Még huszadrésze sincs; egy váz király!
Ország, uralkodás zsebtolvaja,
Ki polcról lopta el a koronát,
Úgy dugta zsebre.
KIRÁLYNÉ
Ó, ne többet.
HAMLET
Egy kapca-, rongykirály -
B
Enter HAMLET.
Ham.
Now, mother, what’s the matter?
Queen.
Hamlet, thou hast thy father much offended.
Ham.
Mother, you have my father much offended.
Queen.
Come, come, you answer with an idle tongue.
Ham.
Go, go, you question with a wicked tongue.
Queen.
Why, how now, Hamlet!
Ham.
What’s the matter now?
Queen.
Have you forgot me?
Ham.
No, by the rood, not so:
You are the queen, your husband’s brother’s wife;
And,—would it were not so!—you are my mother.
Queen.
Nay then, I’ll set those to you that can speak.
Ham.
Come, come, and sit you down; you shall not budge;
You go not, till I set you up a glass 25
Where you may see the inmost part of you.
Queen.
What wilt thou do? thou wilt not murder me?
Help, help, ho!
Pol.
(Behind.) What, ho! help! help! help!
Ham.
(Draws.) How now! a rat? Dead, for a ducat, dead! (Makes a pass through the arras.) 30
Pol.
(Behind.) O! I am slain.
Queen.
O me! what hast thou done?
Ham.
Nay, I know not: is it the king?
Queen.
O! what a rash and bloody deed is this!
Ham.
A bloody deed! almost as bad, good mother, 35
As kill a king, and marry with his brother.
Queen.
As kill a king!
Ham.
Ay, lady, ’twas my word.
(Lifts up the arras and discovers POLONIUS.)
(To POLONIUS.) Thou wretched, rash, intruding fool, farewell!
I took thee for thy better; take thy fortune; 40
Thou find’st to be too busy is some danger.
Leave wringing of your hands: peace! sit you down,
And let me wring your heart; for so I shall
If it be made of penetrable stuff,
If damned custom have not brass’d it so 45
That it is proof and bulwark against sense
Queen.
What have I done that thou dar’st wag thy tongue
In noise so rude against me?
Ham.
Such an act
That blurs the grace and blush of modesty, 50
Calls virtue hypocrite, takes off the rose
From the fair forehead of an innocent love
And sets a blister there, makes marriage vows
As false as dicers’ oaths; O! such a deed
As from the body of contraction plucks 55
The very soul, and sweet religion makes
A rhapsody of words; heaven’s face doth glow,
Yea, this solidity and compound mass,
With tristful visage, as against the doom,
Is thought-sick at the act. 60
Queen.
Ay me! what act,
That roars so loud and thunders in the index?
Ham.
Look here, upon this picture, and on this;
The counterfeit presentment of two brothers.
See, what a grace was seated on this brow; 65
Hyperion’s curls, the front of Jove himself,
An eye like Mars, to threaten and command,
A station like the herald Mercury
New-lighted on a heaven-kissing hill,
A combination and a form indeed, 70
Where every god did seem to set his seal,
To give the world assurance of a man.
This was your husband: look you now, what follows.
Here is your husband; like a mildew’d ear,
Blasting his wholesome brother. Have you eyes? 75
Could you on this fair mountain leave to feed,
And batten on this moor? Ha! have you eyes?
You cannot call it love, for at your age
The hey-day in the blood is tame, it’s humble,
And waits upon the judgment; and what judgment 80
Would step from this to this? Sense, sure, you have,
Else could you not have motion; but sure, that sense
Is apoplex’d; for madness would not err,
Nor sense to ecstasy was ne’er so thrall’d
But it reserv’d some quantity of choice, 85
To serve in such a difference. What devil was ’t
That thus hath cozen’d you at hoodman-blind?
Eyes without feeling, feeling without sight,
Ears without hands or eyes, smelling sans all,
Or but a sickly part of one true sense 90
Could not so mope.
O shame! where is thy blush? Rebellious hell,
If thou canst mutine in a matron’s bones,
To flaming youth let virtue be as wax,
And melt in her own fire: proclaim no shame 95
When the compulsive ardour gives the charge,
Since frost itself as actively doth burn,
And reason panders will.
Queen.
O Hamlet! speak no more;
Thou turn’st mine eyes into my very soul; 100
And there I see such black and grained spots
As will not leave their tinct.
Ham.
Nay, but to live
In the rank sweat of an enseamed bed,
Stew’d in corruption, honeying and making love 105
Over the nasty sty,—
Queen.
O! speak to me no more;
These words like daggers enter in mine ears;
No more, sweet Hamlet!
Ham.
A murderer, and a villain; 110
A slave that is not twentieth part the tithe
Of your precedent lord; a vice of kings;
A cut-purse of the empire and the rule,
That from a shelf the precious diadem stole,
And put it in his pocket! 115
Queen.
No more!
Ham.
A king of shreds and patches,—
Tekints e képre, s e másikra itt: a jelenetet a századok folyamán sokféleképpen játszották. A 17. század második felében Hamlet atyja képét egy medalionban magával hordta, míg Claudius képét, egy másik miniatűrt, anyja kebléről tépte le. Egy 1709-es kiadásban közölt illusztráció szerint Hamlet királyt és Claudiust ábrázoló kép kép függött a királyné szobájának falán. Más megoldás szerint a királyné csak Claudius képét őrzi a szobában, míg Hamlet atyja miniatűr képét a kebléről kapja elő stb. (B. M.)
Ha így lázongsz egy tisztes anyanő csontjában, akkor a láng ifjúság erénye öntüzében olvadó viasz legyen: az eredetiben: If thou canst mutine in a matron's bones, to flaming youth let virtue be as wax and melt in her own fire - azaz 'ha te [mármint a pokol] így bírsz lázongani egy tisztes anyanő csontjában, akkor a lángoló ifjúság számára az erény legyen olyan, mint a viasz, és olvadjon el önnön tüzében'.
szkláv: rabszolga.
C
Szellem jő
Mennybéli őrzők! lengjetek körül
Védszárnyatokkal. Mit kivánsz, kegyes alak?
KIRÁLYNÉ
Haj! őrült csakugyan.
HAMLET
Dorgálni jössz-e késkedő fiad,
Ki múlni hágy időt és szenvedélyt
S nem hajtja végre rettentő parancsod?
Ó, szólj!
SZELLEM
Eszedbe jusson. Csak azért
Jövék, hogy edzzem tompult szándokod.
De nézd, anyádon mily réműlet űl,
Ó, lépj közéje s vívó lelke közzé:
Minél gyöngébb a test, a képzelet
Annál erősben működik.
Szólj néki, Hamlet!
HAMLET
Hogy van, asszonyom?
KIRÁLYNÉ
Ó, jaj! te hogy vagy?
Ki puszta űrbe függeszted szemed,
S beszédbe állsz a test nélkűli léggel?
Kiűl szemedben szellemed vadul
S mint riadókor alvó katonák,
Fekvő hajad, bár lengő élte van csak,
Mind élre szökken. Ó, édes fiam!
Önts lángoló agyrémeid hevére
Hűs béketűrést. Mit nézsz oly merőn?
HAMLET
Őt, őt! Ni, mily halványan rám-mered!
Alakja, sorsa együtt, a kövekbe
Érzést papolna. - Ó, ne nézz reám,
Nehogy siralmas arcod eltereljen
Ádáz müvemtől; és hogy színtelenné
Ne váljon tettem: könnyé, vér helyett.
KIRÁLYNÉ
Kinek beszéled ezt?
HAMLET
Nem látsz te semmit?
KIRÁLYNÉ
Semmit; pedig jól mindent, ami ott van.
HAMLET
Nem is hallottál semmit?
KIRÁLYNÉ
Semmit én
Kettőnk szaván kivűl.
HAMLET
No, nézz oda!
Nézd, hogy lopódzik el! Atyám az, amint
E földön élt, járt. Nézd, ahol megyen:
Most, most suhan az ajtón kifelé!
Szellem el
C
Enter Ghost.
Ham.
Save me, and hover o’er me with your wings,
You heavenly guards! What would your gracious figure? 120
Queen.
Alas! he’s mad!
Ham.
Do you not come your tardy son to chide,
That, laps’d in time and passion, lets go by
The important acting of your dread command?
O! say. 125
Ghost.
Do not forget: this visitation
Is but to whet thy almost blunted purpose.
But, look! amazement on thy mother sits;
O! step between her and her fighting soul;
Conceit in weakest bodies strongest works: 130
Speak to her, Hamlet.
Ham.
How is it with you, lady?
Queen.
Alas! how is ’t with you,
That you do bend your eye on vacancy
And with the incorporal air do hold discourse? 135
Forth at your eyes your spirits wildly peep;
And, as the sleeping soldiers in the alarm,
Your bedded hair, like life in excrements,
Starts up and stands an end. O gentle son!
Upon the heat and flame of thy distemper 140
Sprinkle cool patience. Whereon do you look?
Ham.
On him, on him! Look you, how pale he glares!
His form and cause conjoin’d, preaching to stones,
Would make them capable. Do not look upon me;
Lest with this piteous action you convert 145
My stern effects: then what I have to do
Will want true colour; tears perchance for blood.
Queen.
To whom do you speak this?
Ham.
Do you see nothing there?
Queen.
Nothing at all; yet all that is I see. 150
Ham.
Nor did you nothing hear?
Queen.
No, nothing but ourselves.
Ham.
Why, look you there! look, how it steals away;
My father, in his habit as he liv’d;
Look! where he goes, even now, out at the portal.
Exit Ghost. 155
D
KIRÁLYNÉ
Hiú koholmány ez hevült agyadtól,
Anyagtalan teremtés, aminőben
Nagy mester a rajongás.
HAMLET
Mit, rajongás!
Erem, mint a tiéd, ütenyre vér
S éppoly zenét mond, mint az. Nem bolondság,
Amit beszéltem; tégy próbát velem,
S én szórul szóra elmondom megint,
Holott az őrült ész ugrálna szerte.
Anyám, az Isten szent szerelmiért!
Ne áltasd lelked a csalóka írral,
Hogy őrültségem - nem bünöd - beszél:
Csak béhegeszti hámmal a fekélyt,
Mig láthatatlan terjed a fene,
S mindent aláás. Gyónj meg Istenednek:
Bánd meg a múltat; a jövőt kerüld,
S többé ne trágyázd a gyomot, hogy annál
Bujábbra nőjön. És bocsásd meg ezt az
Erényem; mert a szűkkeblű idők
Zsírjában az erénynek kell magának
A vétket megkövetni, sőt hajolva
Esengni, hagyjon tenni jót vele.
KIRÁLYNÉ
Kettéhasítád szívemet, fiam.
HAMLET
Ó, hát hajítsd el a rosszabb felét
S kezdj a maradttal tisztább életet.
Jó éjt - de bátyám ágyához ne menj:
Mutass erényt, ha nincs is. A szokás -
E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek - angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik éppen. Türtözzél ma éjjel;
S a holnap-éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb azután;
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni. Még egyszer, jó éjszakát!
S ha áldva lenni óhajtasz, anyám,
Úgy kérlek, áldj meg. - Ezt a jó urat (Poloniusra)
Sajnálom; de ha így tetszett az égnek
- Büntetve őt velem, s engem vele -,
Hogy én legyek szolgája, ostora.
Eltakarítom, és kezem miatti
Halálaért felelni én fogok.
Jó éjszakát megint.
Kegyes szándék kegyetlenségre hajt:
Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd.
Egy szót még, asszonyom.
KIRÁLYNÉ
De mit tegyek?
HAMLET
Ezt semmi áron ne, amire kérlek:
Hadd csaljon ágyba a pöffedt király,
Csipdesse arcod, hívjon mucijának,
S egy-két büdös csókért, vagy mert fene
Ujjával ott babirkál nyakadon,
Tálalj ki mindent: hogy hisz voltaképp
Én őrült sem vagyok, csak tettetésből.
Jó lenne ezt tudtára adni; mert
Hiszen melyik szép, józan, bölcs királyné
Tagadna ilyen drága titkot el
Egy béka, egy dög, egy furkó előtt?
Sőt, bár az ész titoktartást javall,
A háztetőn függő kosárt akaszd le,
Röpítsd belőle szét a madarat,
Próbára bújj belé, az egyszeri
Majomként, s törd ki onnan a nyakad*.
KIRÁLYNÉ
Elhidd, ha szó lehelletből leszen,
S lehellet életből: nincs éltem arra,
Hogy kilehelljem a mondottakat.
HAMLET
Most Angliába kell mennem, tudod.
KIRÁLYNÉ
Jaj, azt feledtem; úgy határozák.
HAMLET
Kész a pecsétes írat, s két tanúló-
Társam viendi, kikben úgy bizom,
Mint viperában; útam ők seperjék,
Levén vezérim a gazságra. Hagyján!
Hisz oly derék a tűzmestert saját
Aknája által vetni föl; s ügyetlen
Volnék, ha nálok egy öllel alább
Nem ások és a holdba nem röpítem.
Ó, oly derék az, ha két oldalon
Így összevág két csel, egy vonalon.
Ez ember itt terhemre van: berántom
A lusta bendőt a mellékszobába.
Jó éjt, anyám. - Ez a tanácsos úr -
Éltében oly gaz, locska, balgatag -,
Lám, most komoly, titkot tart, hallgatag.
Gyerünk, barátom! most már végbe viszlek.
Jó éjt, anyám.
Külön el. Hamlet bevonszolja Poloniust
D
Queen.
This is the very coinage of your brain:
This bodiless creation ecstasy
Is very cunning in.
Ham.
Ecstasy!
My pulse, as yours, doth temperately keep time, 160
And makes as healthful music. It is not madness
That I have utter’d: bring me to the test,
And I the matter will re-word, which madness
Would gambol from. Mother, for love of grace,
Lay not that flattering unction to your soul, 165
That not your trespass but my madness speaks;
It will but skin and film the ulcerous place,
Whiles rank corruption, mining all within,
Infects unseen. Confess yourself to heaven;
Repent what’s past; avoid what is to come; 170
And do not spread the compost on the weeds
To make them ranker. Forgive me this my virtue;
For in the fatness of these pursy times
Virtue itself of vice must pardon beg,
Yea, curb and woo for leave to do him good. 175
Queen.
O Hamlet! thou hast cleft my heart in twain.
Ham.
O! throw away the worser part of it,
And live the purer with the other half.
Good night; but go not to mine uncle’s bed;
Assume a virtue, if you have it not. 180
That monster, custom, who all sense doth eat,
Of habits devil, is angel yet in this,
That to the use of actions fair and good
He likewise gives a frock or livery,
That aptly is put on. Refrain to-night; 185
And that shall lend a kind of easiness
To the next abstinence: the next more easy;
For use almost can change the stamp of nature,
And master ev’n the devil or throw him out
With wondrous potency. Once more, goodnight: 190
And when you are desirous to be bless’d,
I’ll blessing beg of you. For this same lord, (Pointing to POLONIUS.)
I do repent: but heaven hath pleas’d it so,
To punish me with this, and this with me,
That I must be their scourge and minister. 195
I will bestow him, and will answer well
The death I gave him. So, again, good-night.
I must be cruel only to be kind:
Thus bad begins and worse remains behind.
One word more, good lady. 200
Queen.
What shall I do?
Ham.
Not this, by no means, that I bid you do:
Let the bloat king tempt you again to bed;
Pinch wanton on your cheek; call you his mouse;
And let him, for a pair of reechy kisses, 205
Or paddling in your neck with his damn’d fingers,
Make you to ravel all this matter out,
That I essentially am not in madness,
But mad in craft. ’Twere good you let him know;
For who that’s but a queen, fair, sober, wise, 210
Would from a paddock, from a bat, a gib,
Such dear concernings hide? who would do so?
No, in despite of sense and secrecy,
Unpeg the basket on the house’s top,
Let the birds fly, and, like the famous ape, 215
To try conclusions, in the basket creep,
And break your own neck down.
Queen.
Be thou assur’d, if words be made of breath,
And breath of life, I have no life to breathe
What thou hast said to me. 220
Ham.
I must to England; you know that?
Queen.
Alack!
I had forgot: ’tis so concluded on.
Ham.
There’s letters seal’d; and my two schoolfellows,
Whom I will trust as I will adders fang’d, 225
They bear the mandate; they must sweep my way,
And marshal me to knavery. Let it work,
For ’tis the sport to have the enginer
Hoist with his own petar: and it shall go hard
But I will delve one yard below their mines, 230
And blow them at the moon. O! ’tis most sweet,
When in one line two crafts directly meet.
This man shall set me packing;
I’ll lug the guts into the neighbour room.
Mother, good-night. Indeed this counsellor 235
Is now most still, most secret, and most grave,
Who was in life a foolish prating knave.
Come, sir, to draw toward an end with you.
Good-night, mother.
Exeunt severally; HAMLET dragging in the body of POLONIUS.
A háztetőn függő kosárt akaszd le, röpítsd belőle szét a madarat, próbára bújj belé, az egyszeri majomként, s törd ki onnan a nyakad: célzás valamilyen népmesére, közmondásra vagy emblémára. Valószínűleg úgy értendő, hogy a madárnak a kosárból való kirepítése Hamlet titkának (annak, hogy őrültsége csak tettetett) felfedése lenne; s e titok felfedésében Gertrud kitörné a nyakát.