Temető.
A Churchyard.
A
Két sírásó* jön, ásóval, kapával
ELSŐ SÍRÁSÓ
El szabad temetni keresztyén temetőbe* egy olyan leányt, ki maga jószántából keresi az üdvösséget?
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy találták, hogy megilleti a keresztyén temetés.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe?
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Már pé'g azt úgy találták.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Se offendendo* kellett esni; nem lehet különben. Mert hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe*: jele, hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint: tenni, cselekedni és elkövetni; ergo készakarva fúlt belé.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Úgy, de hallja csak, pajtásuram...
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az ember, no jó: ha mármost az ember megyen a vízhez, s beléöli magát, az nollé-vellé* annyit tesz, hogy ő megy oda, érted? De ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ergo, ki nem vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életet.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
De hát ez a törvény?
ELSŐ SÍRÁSÓ
E bizony; halottvizsgáló törvény.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony* nem lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát, mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó. Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét*.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát Ádám nemesember volt?
ELSŐ SÍRÁSÓ
A bizony, vele kezdődik a nemesi kar*.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Volt is akkor még olyan kar.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Micsoda! Pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az Írás mondja: "Ádám pedig ásott" - hogy áshatott volna kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést; ha arra meg nem felelsz, ismerd el magadat...
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Halljuk.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves, akár az ács vagy a hajóépítő?
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót is elnyű.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Becsülöm az eszed, biz'isten; az akasztófa éppen jó; de kinek jó? Annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa tartósabb épület a templomnál; ergo, az akasztófa éppen jó neked. No, csak találd ki, gyere.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves, az ács vagy a hajómester?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz pihenni.
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Ahá! Tudom már.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Ki vele hát!
MÁSODIK SÍRÁSÓ
Biz' istók, már nem tudom.
A
Enter two Clowns, with spades and mattock.
First Clo.
Is she to be buried in Christian burial that wilfully seeks her own salvation?
Sec. Clo.
I tell thee she is; and therefore make her grave straight: the crowner hath sat on her, and finds it Christian burial.
First Clo.
How can that be, unless she drowned herself in her own defence?
Sec. Clo.
Why, ’tis found so.
First Clo.
It must be se offendendo; it cannot be else. For here lies the point: if I drown myself wittingly it argues an act; and an act hath three branches; it is, to act, to do, and to perform: argal, she drowned herself wittingly.
Sec. Clo.
Nay, but hear you, goodman delver,—
First Clo.
Give me leave. Here lies the water; good: here stands the man; good: if the man go to this water, and drown himself, it is, will he, nill he, he goes; mark you that? but if the water come to him, and drown him, he drowns not himself: argal, he that is not guilty of his own death shortens not his own life.
Sec. Clo.
But is this law?
First Clo.
Ay, marry, is ’t; crowner’s quest law.
Sec. Clo.
Will you ha’ the truth on ’t? If this had not been a gentlewoman she should have been buried out o’ Christian burial.
First Clo. Why, there thou sayest; and the more pity that great folk should have countenance in this world to drown or hang themselves more than their even Christian. Come, my spade. There is no ancient gentlemen but gardeners, ditchers, and grave-makers; they hold up Adam’s profession.
Sec. Clo.
Was he a gentleman?
First Clo.
A’ was the first that ever bore arms. 15
Sec. Clo.
Why, he had none.
First Clo.
What! art a heathen? How dost thou understand the Scripture? The Scripture says, Adam digged; could he dig without arms? I’ll put another question to thee; if thou answerest me not to the purpose, confess thyself—
Sec. Clo.
Go to.
First Clo.
What is he that builds stronger than either the mason, the shipwright, or the carpenter?
Sec. Clo.
The gallows-maker; for that frame outlives a thousand tenants.
First Clo.
I like thy wit well, in good faith; the gallows does well, but how does it well? it does well to those that do ill; now thou dost ill to say the gallows is built stronger than the church: argal, the gallows may do well to thee. To ’t again; come.
Sec. Clo.
Who builds stronger than a mason, a shipwright, or a carpenter?
First Clo.
Ay, tell me that, and unyoke.
Sec. Clo.
Marry, now I can tell.
First Clo.
To ’t.
Sec. Clo.
Mass, I cannot tell.
sírásó: az eredetiben a clown szó szerepel, amely Shakespeare korában 'egyszerű falusi fickót' is jelentett, nemcsak 'mutatványos bohóc'-ot.
el szabad temetni keresztyén temetőbe: minthogy az öngyilkos Isten ajándékát, az életet veti el magától, az egyház felfogása szerint nem várhatja a feltámadást beszentelt földben - az egyház kezelésében lévő temetőkbe nem is temették el őket.
se offendo: a latin kifejezés helyesen: de defendendo 'önvédelemből'. Shakespeare gyakran ad szereplői szájába hibásan használt idegen szavakat.
ha én készakarva fúlok vízbe...: Shakespeare itt valószínűleg a Sir John Hales öngyilkossága körüli jogi vitákat parodizálja.
nollé-vellé: a latin nolens-volens ('akarva-akaratlanul') kifejezés eltorzítása.
nagy kisasszony: udvarbéli hölgy (gentlewoman).
Ádám mestersége: arra való utalás, hogy a bibliai bűnbeesés-történet szerint Ádám büntetése az volt, hogy művelnie kellett a földet.
a nemesi kar: Arany megoldása annak a szójátéknak a visszaadására, amely a két arm szó ('kar' és 'fegyver' jelentésben) azonos alakúságára épít. Az eredetiben az első sírásó azzal igazolja Ádám nemesember voltát, hogy ő viselt először fegyvert (A' was the first that ever bore arms).
B
Hamlet és Horatio távol megjelennek
ELSŐ SÍRÁSÓ
Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget az a te szamarad jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez, hozz nekem egy icce valamit.
Második sírásó el.
B
Enter HAMLET and HORATIO at a distance.
First Clo.
Cudgel thy brains no more about it, for your dull ass will not mend his pace with beating; and, when you are asked this question next, say, ‘a grave-maker:’ the houses that he makes last till doomsday. Go, get thee to Yaughan; fetch me a stoup of liquor.
Exit Second Clown.
Jáfet: bibliai személynév, itt a kocsmáros neveként szerepel; az Ószövetségben Jáfet Noé fia, Noé pedig az első szőlőtermesztő és borkészítő, talán ezért kapta nevét a Hamletben a kocsmáros
C1
(ELSŐ SÍRÁSÓ)
(ásás közben dalol) Hajdanta, míg ifjú valék*;
Tartottam szeretőt;
Kényemre, hej! kedvemre, húj!
Tölthettem az időt.
HAMLET
Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás?
HORATIO
A megszokás közönyössé tette iránta.
HAMLET
Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése.
ELSŐ SÍRÁSÓ
(dalol)
De meglopott öregkorom,
Öklébe markola;
S elhányt-vetett, hogy azt se t'om,
Ki voltam valaha.
(Feldob egy koponyát)
HAMLET
E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája* volna, ki az első gyilkosságot elkövette*. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?
HORATIO
Lehet, fönséges úr.
HAMLET
Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: "Jó reggelt, édes úr! Hogy vagy, jó uram?" Ez-s-ez őméltósága lehetett, ki égig magasztalta ez-s-ez őméltósága lovát, ha el akarta csalni tőle; ugye, lehetséges?
HORATIO
Igen, fönséges úr.
HAMLET
Hát biz' úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa átalakulás foly itt; ha beléláthatnánk. Hát csak annyiba került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök? Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok.
ELSŐ SÍRÁSÓ
(dalol)
Ásó, kapa, veremvágó,
Egy szemfedő lepel;
Ó! az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi se kell.
(Másik koponyát dob)
HAMLET
Itt egy másik; mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka, birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül, hogy perbe fogná "súlyos testi sérelem" miatt? Hm! - Ez az atyafi meg a maga idejében nagy birtokszerző lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős tanú, térítvény volt. De hát annyi nyugta után itt leve nyugta? Annyi térítvény után ide tért meg? S agya százalék helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem megyéről, csak egy szűk mezsgyéről tanúskodnak? Átruházó oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a birtokosnak sincs tágabb tere? Mi?
HORATIO
Hajszállal sincs, uram.
HAMLET
Nemde juhbőrből készítik a pergament?
HORATIO
Abból, uram; meg borjúbőrből is.
HAMLET
Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot* keres.
C1
(First Clown)
(digs, and sings.) In youth, when I did love, did love,
Methought it was very sweet,
To contract, O! the time, for-a my behove,
O! methought there was nothing meet.
Ham.
Has this fellow no feeling of his business, that he sings at grave-making?
Hor.
Custom hath made it in him a property of easiness.
Ham.
’Tis e’en so; the hand of little employment hath the daintier sense.
First Clo.
But age, with his stealing steps,
Hath claw’d me in his clutch,
And hath shipped me intil the land,
As if I had never been such.
Throws up a skull.
Ham.
That skull had a tongue in it, and could sing once; how the knave jowls it to the ground, as if it were Cain’s jaw-bone, that did the first murder! This might be the pate of a politician, which this ass now o’er-offices, one that would circumvent God, might it not?
Hor.
It might, my lord. 35
Ham.
Or of a courtier, which could say, ‘Good morrow, sweet lord! How dost thou, good lord?’ This might be my Lord Such-a-one, that praised my Lord Such-a-one’s horse, when he meant to beg it, might it not?
Hor.
Ay, my lord.
Ham.
Why, e’en so, and now my Lady Worm’s; chapless, and knocked about the mazzard with a sexton’s spade. Here’s fine revolution, an we had the trick to see ’t. Did these bones cost no more the breeding but to play at loggats with ’em? mine ache to think on ’t.
First Clo.
A pick-axe, and a spade, a spade,
For and a shrouding sheet;
O! a pit of clay for to be made
For such a guest is meet.
Throws up another skull.
Ham.
There’s another; why may not that be the skull of a lawyer? Where be his quiddities now, his quillets, his cases, his tenures, and his tricks? why does he suffer this rude knave now to knock him about the sconce with a dirty shovel, and will not tell him of his action of battery? Hum! This fellow might be in ’s time a great buyer of land, with his statutes, his recognizances, his fines, his double vouchers, his recoveries; is this the fine of his fines, and the recovery of his recoveries, to have his fine pate full of fine dirt? will his vouchers vouch him no more of his purchases, and double ones too, than the length and breadth of a pair of indentures? The very conveyance of his lands will hardly lie in this box, and must the inheritor himself have no more, ha? 40
Hor.
Not a jot more, my lord.
Ham.
Is not parchment made of sheep-skins?
Hor.
Ay, my lord, and of calf-skins too.
Ham.
They are sheep and calves which seek out assurance in that. I will speak to this fellow.
Hajdanta, míg ifjú valék...: a sírásó nótája Thomas Lord Vaux 1557-ben megjelent népszerű versének néhány szakaszát veszi át és variálja. (B. M.)
Káin állkapcája: értsd: az a szamárállkapocs, amellyel (egy legenda, és nem a Biblia szerint) Kain agyonütötte öccsét, Ábelt.
ki az első gyilkosságot elkövette: helyesen: amely az első gyilkosság eszköze volt (that did the first murder). A mellékmondat nem Kainra vonatkozik ugyanis, hanem az állkapocsra.
biztosság: értsd: bizonyíték arra, hogy jogosan birtokolja a tulajdonát.
C2
(HAMLET) (az első sírásóhoz)
Ki sírja ez, hé!
ELSŐ SÍRÁSÓ
Az enyém, uram. (Dalol)
Ó, az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi se kell.
HAMLET
Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha zug sem vagyok benne, mégis enyém.
HAMLET
Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod, mert halottnak való az, nem elevennek.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt tőlem az úrra.
HAMLET
Miféle embernek ásod ezt?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nem-embernek, uram.
HAMLET
Némbernek hát?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Annak se.
HAMLET
Kit temetnek belé?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Aki valaha nő volt; de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott.
HAMLET
Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul* beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával. Uttartson, Horatio, három év óta, úgy veszem észre, oly elménc lett a világ, hogy a paraszt lábujjhegye az udvaronc sarkára tapos. - Mióta vagy sírásó?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast.
HAMLET
Mennyi ideje annak?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték.
HAMLET
Vagy úgy! Aztán mért küldték Angliába?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj.
HAMLET
Miért?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő.
HAMLET
Aztán hogy bolondult meg?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nagyon furcsán, aszondják.
HAMLET
Furcsán? Hogyhogy?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát csak úgy biz'a, hogy elment neki az esze.
HAMLET
A gutába!*
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.
HAMLET
Meddig áll el az ember rothadás nélkül a földben?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva (mert mai napság annyi francu* ette test kerül ide, aki temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy kilenc esztendeig; cserző-varga eláll kilencig.
HAMLET
Miért tovább az, mint más?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert hát, uram, annak bőre úgy kicserződik a mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet; márpedig a víz a leggonoszabb pusztítója ennek a mi kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát; huszonhárom esztendeje fekszik a földben.
HAMLET
Kié volt az?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hej, kurafi bolond egy fickóé volt ez; mit gondol, kié?
HAMLET
Nem tudom.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nyavalya essék a gaz bolondjába! Egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé.
HAMLET
Ez? (Elveszi a koponyát)
ELSŐ SÍRÁSÓ
Éppen ez
HAMLET
Hadd lám. Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! A gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásid, dalaid? Villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg most esett le az állad! No, eredj őasszonysága öltözőjébe, s mondjad neki: fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele. - Valamit kérdek tőled Horatio.
HORATIO
Mi lesz az, fönség?
HAMLET
Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben?
HORATIO
Éppen.
HAMLET
S ilyen szaga volt? Phű! (Leteszi a koponyát)
HORATIO
Éppen, fönség.
HAMLET
Minő aljas célokra használhatnak még bennünket, Horatio! Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát, míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg?
HORATIO
Nagyon tűhegyre vennők, ha így vennők.
HAMLET
Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők őt oda, s valószínűség vezérelne; ilyenformán: Sándor meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért ne dughatnák be a söröshordót?
Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,
Lyukat töm, hogy kizárja a szelet;
Ó, hogy ki a világ félelme volt,
E sár, most egy repedt falon a folt!
De lassan! félre! - Itt jő a király,
C2
(Ham.) (to the First Clown)
Whose grave’s this, sir?
First Clo.
Mine, sir,
O! a pit of clay for to be made
For such a guest is meet. 45
Ham.
I think it be thine, indeed; for thou liest in ’t.
First Clo.
You lie out on ’t, sir, and therefore it is not yours; for my part, I do not lie in ’t, and yet it is mine.
Ham.
Thou dost lie in ’t, to be in ’t and say it is thine: ’tis for the dead, not for the quick; therefore thou liest.
First Clo.
’Tis a quick lie, sir; ’twill away again, from me to you.
Ham.
What man dost thou dig it for? 50
First Clo.
For no man, sir.
Ham.
What woman, then?
First Clo.
For none, neither.
Ham.
Who is to be buried in ’t?
First Clo.
One that was a woman, sir; but, rest her soul, she’s dead. 55
Ham.
How absolute the knave is! we must speak by the card, or equivocation will undo us. By the Lord, Horatio, these three years I have taken note of it; the age is grown so picked that the toe of the peasant comes so near the heel of the courtier, he galls his kibe. How long hast thou been a grave-maker?
First Clo.
Of all the days i’ the year, I came to ’t that day that our last King Hamlet overcame Fortinbras.
Ham.
How long is that since?
First Clo.
Cannot you tell that? every fool can tell that; it was the very day that young Hamlet was born; he that is mad, and sent into England.
Ham.
Ay, marry; why was he sent into England? 60
First Clo.
Why, because he was mad: he shall recover his wits there; or, if he do not, ’tis no great matter there,
Ham.
Why?
First Clo.
’Twill not be seen in him there; there the men are as mad as he.
Ham.
How came he mad?
First Clo.
Very strangely, they say. 65
Ham.
How strangely?
First Clo.
Faith, e’en with losing his wits.
Ham.
Upon what ground?
First Clo.
Why, here in Denmark; I have been sexton here, man and boy, thirty years.
Ham.
How long will a man lie i’ the earth ere he rot? 70
First Clo.
Faith, if he be not rotten before he die,—as we have many pocky corses now-a-days, that will scarce hold the laying in,—he will last you some eight year or nine year; a tanner will last you nine year.
Ham.
Why he more than another?
First Clo.
Why, sir, his hide is so tanned with his trade that he will keep out water a great while, and your water is a sore decayer of your whoreson dead body. Here’s a skull now; this skull hath lain you i’ the earth three-and-twenty years.
Ham.
Whose was it?
First Clo.
A whoreson mad fellow’s it was: whose do you think it was? 75
Ham.
Nay, I know not.
First Clo.
A pestilence on him for a mad rogue! a’ poured a flagon of Rhenish on my head once. This same skull, sir, was Yorick’s skull, the king’s jester.
Ham.
This!
First Clo.
E’en that.
Ham.
Let me see.—(Takes the skull.)—Alas! poor Yorick. I knew him, Horatio; a fellow of infinite jest, of most excellent fancy; he hath borne me on his back a thousand times; and now, how abhorred in my imagination it is! my gorge rises at it. Here hung those lips that I have kissed I know not how oft. Where be your gibes now? your gambols? your songs? your flashes of merriment, that were wont to set the table on a roar? Not one now, to mock your own grinning? quite chapfallen? Now get you to my lady’s chamber, and tell her, let her paint an inch thick, to this favour she must come; make her laugh at that. Prithee, Horatio, tell me one thing. 80
Hor.
What’s that, my lord?
Ham.
Dost thou think Alexander looked o’ this fashion i’ the earth?
Hor.
E’en so.
Ham.
And smelt so? pah! (Puts down the skull.)
Hor.
E’en so, my lord. 85
Ham.
To what base uses we may return, Horatio! Why may not imagination trace the noble dust of Alexander, till he find it stopping a bung-hole?
Hor.
’Twere to consider too curiously, to consider so.
Ham.
No, faith, not a jot; but to follow him thither with modesty enough, and likelihood to lead it; as thus: Alexander died, Alexander was buried, Alexander returneth into dust; the dust is earth; of earth we make loam, and why of that loam, whereto he was converted, might they not stop a beer-barrel?
Imperious Cæsar, dead and turn’d to clay,
Might stop a hole to keep the wind away: 90
O! that that earth, which kept the world in awe,
Should patch a wall to expel the winter’s flaw.
But soft! but soft! aside: here comes the king.
kótábul: értsd: kottából, azaz nagyon pontosan (by the card).
a gutába!: a szójáték visszaadására tett kísérlet. Az eredetiben Hamlet nem szitkozódik, hanem megkérdezi, "milyen értelemben" (upon what ground) ment el az esze Hamletnek a sírásó szerint. Erre csap le a válasz, hogy "Hát itt, Dániában" (Why, here in Denmark).
francu: franc vagy franciakór, francia betegség: szifilisz. Az eredetiben: pocky, azaz 'himlőhólyagos' - a Hamlet-kommentárok szerint viszont nemi betegségről van szó.
D1
Király, királyné, Laertes, urak és egy pap, Ophelia koporsóját kísérve jőnek
(HAMLET)
Királyné s udvaroncok. Kit temetnek
Ily csonka szertartással? Ez jele,
Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel
Végezte éltét; bárha rangbeli.
Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez.
(Hátravonul Horatióval)
LAERTES
S mi szertartás még?
HAMLET
Ez Laertes,
Igen derék ifjú; figyelj csak.
LAERTES
Mi szertartás még?
PAP
A temetésben annyit kedvezénk,
Amennyit csak szabad: halála kétes,
S ha egy parancsszó rendet nem zavar,
Beszenteletlen várná e gödörben
Ama vég-harsonát: imák helyett
Cserép, kavics, kő hullna rá; de így
Szűz dísze a virághintés, harangszó,
S köz temető-hely megengedtetett.
LAERTES
Ennél több nem szabad?
PAP
Több nem szabad,
Fertőzve lenne gyászszolgálatunk
A requiem-mel*, mely békében elszállt
Lelkekre mondatik.
LAERTES
Tegyék a földbe;
Szeplőtlen szűz testéből violák
Fakadjanak! De tudd meg, durva pap,
Szolgáló angyal lesz hugom, midőn te
Ott lenn üvöltesz.
HAMLET
Mi! Ophelia!
KIRÁLYNÉ
(virágot hintve) Kedvest a kedvesnek: Isten veled.
Reméltem, Hamletemnek nője léssz,
Azt gondolám, nászágyadat vetem meg,
Nem sírodat hintem, kedves leány.
LAERTES
Háromszoros jaj, ó! harmincszoros,
Fejére az átkozottnak, ki gonosz
Tettével megrabolta dús eszed!
Ne még a földet! hadd szorítom újra
Karomba egyszer. Most halmozzatok
(A sírba ugrik)
Port elevenre, holtra, míg hegyet
Emeltek e lapályon, mely tetőzze
Vén Peliont* s Olympus kék fejét.
D1
Enter Priests, &c., in procession: the Corpse of OPHELIA, LAERTES and Mourners following; KING, QUEEN, their Trains, &c.
(Ham.)
The queen, the courtiers: who is that they follow? 95
And with such maimed rites? This doth betoken
The corse they follow did with desperate hand
Fordo its own life; ’twas of some estate.
Couch we awhile, and mark.
(Retiring with HORATIO.)
Laer.
What ceremony else? 100
Ham.
That is Laertes,
A very noble youth: mark.
Laer.
What ceremony else?
First Priest.
Her obsequies have been as far enlarg’d
As we have warrantise: her death was doubtful, 105
And, but that great command o’ersways the order,
She should in ground unsanctified have lodg’d
Till the last trumpet; for charitable prayers,
Shards, flints, and pebbles should be thrown on her;
Yet here she is allow’d her virgin crants, 110
Her maiden strewments, and the bringing home
Of bell and burial.
Laer.
Must there no more be done?
First Priest.
No more be done:
We should profane the service of the dead, 115
To sing a requiem, and such rest to her
As to peace-parted souls.
Laer.
Lay her i’ the earth;
And from her fair and unpolluted flesh
May violets spring! I tell thee, churlish priest, 120
A ministering angel shall my sister be,
When thou liest howling.
Ham.
What! the fair Ophelia?
Queen.
Sweets to the sweet: farewell! (Scattering flowers.)
I hop’d thou shouldst have been my Hamlet’s wife; 125
I thought thy bride-bed to have deck’d, sweet maid,
And not have strew’d thy grave.
Laer.
O! treble woe
Fall ten times treble on that cursed head
Whose wicked deed thy most ingenious sense 130
Depriv’d thee of. Hold off the earth awhile,
Till I have caught her once more in mine arms.
Leaps into the grave.
Now pile your dust upon the quick and dead,
Till of this flat a mountain you have made,
To o’er-top old Pelion or the skyish head 135
Of blue Olympus.
requiem: gyászmise
Pelion: Pélion, 1624 méter magas hegy Thesszália délkeleti részén; a mitológia Kheirón kentaur lakhelyeként, illetve Péleusz és Thétisz esküvőjének helyszíneként ismeri.
Olympos: Olümposz, hegység Thesszália és Makedónia határán, legmagasabb csúcsa 2919 méteres; a mitológia a legfontosabb tizenkét isten lakhelyeként ismeri.
D2
HAMLET
(előlép) Ki az, kinek fájdalma elbir íly
Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára
Bűvölten áll a vándor csillag is,
S döbbenve hallgatózik? - Én vagyok,
Hamlet, a dán.
(A sírba ugrik)
Birkóznak
LAERTES
Ördög lelked vigye
Pokolba hát.
HAMLET
Nem jól imádkozol.
Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid;
Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,
Veszélyes is van bennem valami:
Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed.
KIRÁLY
Szét kell cibálni őket.
KIRÁLYNÉ
Hamlet! Hamlet!
MIND
Urak...
HORATIO
Türelmet, édes jó uram!
A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból
HAMLET
Hagyján! e pontért* harcolok vele,
Mig a szemem héját mozdíthatom.
KIRÁLYNÉ
Fiam, fiam! miféle pontért?
HAMLET
Szerettem Opheliát; negyvenezer
Testvér szerelme, összefogva, nem
Ér az enyimmel. Mit tennél te érte?
KIRÁLY
Ó, hisz bolond, Laertes.
KIRÁLYNÉ
Tűrd néki, az Isten szerelmiért!
HAMLET
Krisztusra! mit tennél meg érte, hadd lám:
Sirnál? viaskodnál? tépnéd magad?
Innál-e mérget? ennél krokodilt?
Én megteszem. Hát ríni jössz ide?
S hogy sírba ugrálj, engem azzal ölj?
Jer hát, temetkezz mellé eleven,
Én kész vagyok; s ha bércekről fecsegsz,
Hadd hányjanak ránk annyi milljom holdat*,
Míg a tetőhöz, melynek homlokát
A lángoló napkör megperzseli,
Az Ossa* egy bibircsó lesz. Na ládd,
Ha szájaskodni tudsz, én is tudok.
KIRÁLYNÉ
Őrült beszéd ez; így tart egykorig,
Ha rájön a láz; majd türelmesen,
Mint nőgalamb aranyszin pelyhesi
Fölött, alélva gubbaszt hallgatása.
HAMLET
Hallod-e, hé! mért bánsz te így velem?
Mindig szerettelek; de semmi, no;
Bár Hercules, amit bír, tegye meg:
A macska nyávog, és megvész az eb*. (El)
D2
Ham.
(Advancing.) What is he whose grief
Bears such an emphasis? whose phrase of sorrow
Conjures the wandering stars, and makes them stand
Like wonder-wounded hearers? this is I, 140
Hamlet the Dane.
Leaps into the grave.
Laer.
The devil take thy soul! (Grapples with him.)
Ham.
Thou pray’st not well.
I prithee, take thy fingers from my throat;
For though I am not splenetive and rash 145
Yet have I in me something dangerous,
Which let thy wisdom fear. Away thy hand!
King.
Pluck them asunder.
Queen.
Hamlet! Hamlet!
All.
Gentlemen,— 150
Hor.
Good my lord, be quiet.
The Attendants part them, and they come out of the grave.
Ham.
Why, I will fight with him upon this theme
Until my eyelids will no longer wag.
Queen.
O my son! what theme?
Ham.
I lov’d Ophelia: forty thousand brothers 155
Could not, with all their quantity of love,
Make up my sum. What wilt thou do for her?
King.
O! he is mad, Laertes.
Queen.
For love of God, forbear him.
Ham.
’Swounds, show me what thou’lt do: 160
Woo ’t weep? woo ’t fight? woo ’t fast? woo ’t tear thyself?
Woo ’t drink up eisel? eat a crocodile?
I’ll do ’t. Dost thou come here to whine;
To outface me with leaping in her grave?
Be buried quick with her, and so will I: 165
And, if thou prate of mountains, let them throw
Millions of acres on us, till our ground,
Singeing his pate against the burning zone,
Make Ossa like a wart! Nay, an thou’lt mouth,
I’ll rant as well as thou. 170
Queen.
This is mere madness:
And thus a while the fit will work on him;
Anon, as patient as the female dove,
When that her golden couplets are disclos’d,
His silence will sit drooping. 175
Ham.
Hear you, sir;
What is the reason that you use me thus?
I lov’d you ever: but it is no matter;
Let Hercules himself do what he may,
The cat will mew and dog will have his day. (Exit.) 180
e pontért: értsd: ezért az ügyért (upon this theme)
Ossa: Ossza, hegység Thesszáliában, amelynek legmagasabb csúcsa 1950 méteres. A mitológia a kentaurok lakóhelyeként ismeri.
hold: területmérték értelemben (az eredetiben: acres) - azaz hadd hányjanak ránk annyi millió holdnyi földet
Bár Hercules amit bír, tegye meg: a macska nyávog, és megvész az eb: pontosabban: Tegye csak meg Hercules maga, amit megtehet - A macska nyávogni fog, a kutyának meg eljön a napja (Let Hercules himself do what he may, The cat will mew and dog will have his day). Hamletre és Laertesre vonatkoztatva: az előbbi mint hérosz tehet bármit, az utóbbi képtelen megállni, hogy ostoba macskaként vagy kutyaként igyekezzen felhívni magára a figyelmet.
E
KIRÁLY
Kérlek, vigyázz rá, jó Horatio.
Horatio el
E
King.
I pray you, good Horatio, wait upon him.
Exit HORATIO.
F
(KIRÁLY)
(Laerteshez) Türelmed edzze múlt éji beszédünk;
Most e lökéshez szabjuk az ügyet.
Édes Gertrud, vigyáztass a fiadra.
E sírra élő emléket teszünk*.
Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára;
Addig türelmet a nehéz munkára.
Elmennek
F
(King.)
(To LAERTES.) Strengthen your patience in our last night’s speech;
We’ll put the matter to the present push.
Good Gertrude, set some watch over your son.
This grave shall have a living monument: 185
An hour of quiet shortly shall we see;
Till then, in patience our proceeding be.
Exeunt.
e sírra élő emléket teszünk: a király arra céloz Laertes számára, hogy Ophelia sírján a még élő Hamlet lesz a síremlék - azaz Hamlet hamarosan halott lesz.