5. felvonás, 1. szín

Temető.

A Churchyard.

A

Két sírásó* jön, ásóval, kapával

ELSŐ SÍRÁSÓ

El szabad temetni keresztyén temetőbe* egy olyan leányt, ki maga jószántából keresi az üdvösséget?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy találták, hogy megilleti a keresztyén temetés.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Már pé'g azt úgy találták.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Se offendendo* kellett esni; nem lehet különben. Mert hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe*: jele, hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint: tenni, cselekedni és elkövetni; ergo készakarva fúlt belé.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Úgy, de hallja csak, pajtásuram...

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az ember, no jó: ha mármost az ember megyen a vízhez, s beléöli magát, az nollé-vellé* annyit tesz, hogy ő megy oda, érted? De ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ergo, ki nem vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életet.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

De hát ez a törvény?

ELSŐ SÍRÁSÓ

E bizony; halottvizsgáló törvény.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony* nem lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát, mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó. Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét*.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát Ádám nemesember volt?

ELSŐ SÍRÁSÓ

A bizony, vele kezdődik a nemesi kar*.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Volt is akkor még olyan kar.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Micsoda! Pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az Írás mondja: "Ádám pedig ásott" - hogy áshatott volna kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést; ha arra meg nem felelsz, ismerd el magadat...

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Halljuk.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves, akár az ács vagy a hajóépítő?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót is elnyű.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Becsülöm az eszed, biz'isten; az akasztófa éppen jó; de kinek jó? Annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa tartósabb épület a templomnál; ergo, az akasztófa éppen jó neked. No, csak találd ki, gyere.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves, az ács vagy a hajómester?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz pihenni.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Ahá! Tudom már.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ki vele hát!

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Biz' istók, már nem tudom.

A

Enter two Clowns, with spades and mattock.

First Clo.

Is she to be buried in Christian burial that wilfully seeks her own salvation?

Sec. Clo.

I tell thee she is; and therefore make her grave straight: the crowner hath sat on her, and finds it Christian burial.

First Clo.

How can that be, unless she drowned herself in her own defence?

Sec. Clo.

Why, ’tis found so.

First Clo.

It must be se offendendo; it cannot be else. For here lies the point: if I drown myself wittingly it argues an act; and an act hath three branches; it is, to act, to do, and to perform: argal, she drowned herself wittingly.

Sec. Clo.

Nay, but hear you, goodman delver,—

First Clo.

Give me leave. Here lies the water; good: here stands the man; good: if the man go to this water, and drown himself, it is, will he, nill he, he goes; mark you that? but if the water come to him, and drown him, he drowns not himself: argal, he that is not guilty of his own death shortens not his own life.

Sec. Clo.

But is this law?

First Clo.

Ay, marry, is ’t; crowner’s quest law.

Sec. Clo.

Will you ha’ the truth on ’t? If this had not been a gentlewoman she should have been buried out o’ Christian burial.

First Clo. Why, there thou sayest; and the more pity that great folk should have countenance in this world to drown or hang themselves more than their even Christian. Come, my spade. There is no ancient gentlemen but gardeners, ditchers, and grave-makers; they hold up Adam’s profession.

Sec. Clo.

Was he a gentleman?

First Clo.

A’ was the first that ever bore arms. 15

Sec. Clo.

Why, he had none.

First Clo.

What! art a heathen? How dost thou understand the Scripture? The Scripture says, Adam digged; could he dig without arms? I’ll put another question to thee; if thou answerest me not to the purpose, confess thyself—

Sec. Clo.

Go to.

First Clo.

What is he that builds stronger than either the mason, the shipwright, or the carpenter?

Sec. Clo.

The gallows-maker; for that frame outlives a thousand tenants.

First Clo.

I like thy wit well, in good faith; the gallows does well, but how does it well? it does well to those that do ill; now thou dost ill to say the gallows is built stronger than the church: argal, the gallows may do well to thee. To ’t again; come.

Sec. Clo.

Who builds stronger than a mason, a shipwright, or a carpenter?

First Clo.

Ay, tell me that, and unyoke.

Sec. Clo.

Marry, now I can tell.

First Clo.

To ’t.

Sec. Clo.

Mass, I cannot tell.

B

Hamlet és Horatio távol megjelennek

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget az a te szamarad jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez, hozz nekem egy icce valamit.

Második sírásó el.

B

Enter HAMLET and HORATIO at a distance.

First Clo.

Cudgel thy brains no more about it, for your dull ass will not mend his pace with beating; and, when you are asked this question next, say, ‘a grave-maker:’ the houses that he makes last till doomsday. Go, get thee to Yaughan; fetch me a stoup of liquor.

Exit Second Clown.

C1

(ELSŐ SÍRÁSÓ)

(ásás közben dalol) Hajdanta, míg ifjú valék*;

Tartottam szeretőt;

Kényemre, hej! kedvemre, húj!

Tölthettem az időt.

HAMLET

Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás?

HORATIO

A megszokás közönyössé tette iránta.

HAMLET

Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése.

ELSŐ SÍRÁSÓ

(dalol)

De meglopott öregkorom,

Öklébe markola;

S elhányt-vetett, hogy azt se t'om,

Ki voltam valaha.

(Feldob egy koponyát)

HAMLET

E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája* volna, ki az első gyilkosságot elkövette*. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?

HORATIO

Lehet, fönséges úr.

HAMLET

Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: "Jó reggelt, édes úr! Hogy vagy, jó uram?" Ez-s-ez őméltósága lehetett, ki égig magasztalta ez-s-ez őméltósága lovát, ha el akarta csalni tőle; ugye, lehetséges?

HORATIO

Igen, fönséges úr.

HAMLET

Hát biz' úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa átalakulás foly itt; ha beléláthatnánk. Hát csak annyiba került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök? Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok.

ELSŐ SÍRÁSÓ

(dalol)

Ásó, kapa, veremvágó,

Egy szemfedő lepel;

Ó! az ily vendégnek egy gödör,

Egyéb semmi se kell.

(Másik koponyát dob)

HAMLET

Itt egy másik; mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka, birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül, hogy perbe fogná "súlyos testi sérelem" miatt? Hm! - Ez az atyafi meg a maga idejében nagy birtokszerző lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős tanú, térítvény volt. De hát annyi nyugta után itt leve nyugta? Annyi térítvény után ide tért meg? S agya százalék helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem megyéről, csak egy szűk mezsgyéről tanúskodnak? Átruházó oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a birtokosnak sincs tágabb tere? Mi?

HORATIO

Hajszállal sincs, uram.

HAMLET

Nemde juhbőrből készítik a pergament?

HORATIO

Abból, uram; meg borjúbőrből is.

HAMLET

Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot* keres.

C1

(First Clown)

(digs, and sings.) In youth, when I did love, did love,

Methought it was very sweet,

To contract, O! the time, for-a my behove,

O! methought there was nothing meet.

Ham.

Has this fellow no feeling of his business, that he sings at grave-making?

Hor.

Custom hath made it in him a property of easiness.

Ham.

’Tis e’en so; the hand of little employment hath the daintier sense.

First Clo.

But age, with his stealing steps,

Hath claw’d me in his clutch,

And hath shipped me intil the land,

As if I had never been such.

Throws up a skull.

Ham.

That skull had a tongue in it, and could sing once; how the knave jowls it to the ground, as if it were Cain’s jaw-bone, that did the first murder! This might be the pate of a politician, which this ass now o’er-offices, one that would circumvent God, might it not?

Hor.

It might, my lord. 35

Ham.

Or of a courtier, which could say, ‘Good morrow, sweet lord! How dost thou, good lord?’ This might be my Lord Such-a-one, that praised my Lord Such-a-one’s horse, when he meant to beg it, might it not?

Hor.

Ay, my lord.

Ham.

Why, e’en so, and now my Lady Worm’s; chapless, and knocked about the mazzard with a sexton’s spade. Here’s fine revolution, an we had the trick to see ’t. Did these bones cost no more the breeding but to play at loggats with ’em? mine ache to think on ’t.

First Clo.

A pick-axe, and a spade, a spade,

For and a shrouding sheet;

O! a pit of clay for to be made

For such a guest is meet.

Throws up another skull.

Ham.

There’s another; why may not that be the skull of a lawyer? Where be his quiddities now, his quillets, his cases, his tenures, and his tricks? why does he suffer this rude knave now to knock him about the sconce with a dirty shovel, and will not tell him of his action of battery? Hum! This fellow might be in ’s time a great buyer of land, with his statutes, his recognizances, his fines, his double vouchers, his recoveries; is this the fine of his fines, and the recovery of his recoveries, to have his fine pate full of fine dirt? will his vouchers vouch him no more of his purchases, and double ones too, than the length and breadth of a pair of indentures? The very conveyance of his lands will hardly lie in this box, and must the inheritor himself have no more, ha? 40

Hor.

Not a jot more, my lord.

Ham.

Is not parchment made of sheep-skins?

Hor.

Ay, my lord, and of calf-skins too.

Ham.

They are sheep and calves which seek out assurance in that. I will speak to this fellow.

C2

(HAMLET) (az első sírásóhoz)

Ki sírja ez, hé!

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az enyém, uram. (Dalol)

Ó, az ily vendégnek egy gödör,

Egyéb semmi se kell.

HAMLET

Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha zug sem vagyok benne, mégis enyém.

HAMLET

Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod, mert halottnak való az, nem elevennek.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt tőlem az úrra.

HAMLET

Miféle embernek ásod ezt?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nem-embernek, uram.

HAMLET

Némbernek hát?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Annak se.

HAMLET

Kit temetnek belé?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Aki valaha nő volt; de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott.

HAMLET

Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul* beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával. Uttartson, Horatio, három év óta, úgy veszem észre, oly elménc lett a világ, hogy a paraszt lábujjhegye az udvaronc sarkára tapos. - Mióta vagy sírásó?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast.

HAMLET

Mennyi ideje annak?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték.

HAMLET

Vagy úgy! Aztán mért küldték Angliába?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj.

HAMLET

Miért?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő.

HAMLET

Aztán hogy bolondult meg?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nagyon furcsán, aszondják.

HAMLET

Furcsán? Hogyhogy?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát csak úgy biz'a, hogy elment neki az esze.

HAMLET

A gutába!*

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.

HAMLET

Meddig áll el az ember rothadás nélkül a földben?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva (mert mai napság annyi francu* ette test kerül ide, aki temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy kilenc esztendeig; cserző-varga eláll kilencig.

HAMLET

Miért tovább az, mint más?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Mert hát, uram, annak bőre úgy kicserződik a mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet; márpedig a víz a leggonoszabb pusztítója ennek a mi kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát; huszonhárom esztendeje fekszik a földben.

HAMLET

Kié volt az?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hej, kurafi bolond egy fickóé volt ez; mit gondol, kié?

HAMLET

Nem tudom.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nyavalya essék a gaz bolondjába! Egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé.

HAMLET

Ez? (Elveszi a koponyát)

ELSŐ SÍRÁSÓ

Éppen ez

HAMLET

Hadd lám. Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! A gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásid, dalaid? Villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg most esett le az állad! No, eredj őasszonysága öltözőjébe, s mondjad neki: fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele. - Valamit kérdek tőled Horatio.

HORATIO

Mi lesz az, fönség?

HAMLET

Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben?

HORATIO

Éppen.

HAMLET

S ilyen szaga volt? Phű! (Leteszi a koponyát)

HORATIO

Éppen, fönség.

HAMLET

Minő aljas célokra használhatnak még bennünket, Horatio! Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát, míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg?

HORATIO

Nagyon tűhegyre vennők, ha így vennők.

HAMLET

Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők őt oda, s valószínűség vezérelne; ilyenformán: Sándor meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért ne dughatnák be a söröshordót?

Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,

Lyukat töm, hogy kizárja a szelet;

Ó, hogy ki a világ félelme volt,

E sár, most egy repedt falon a folt!

De lassan! félre! - Itt jő a király,

C2

(Ham.) (to the First Clown)

Whose grave’s this, sir?

First Clo.

Mine, sir,

O! a pit of clay for to be made

For such a guest is meet. 45

Ham.

I think it be thine, indeed; for thou liest in ’t.

First Clo.

You lie out on ’t, sir, and therefore it is not yours; for my part, I do not lie in ’t, and yet it is mine.

Ham.

Thou dost lie in ’t, to be in ’t and say it is thine: ’tis for the dead, not for the quick; therefore thou liest.

First Clo.

’Tis a quick lie, sir; ’twill away again, from me to you.

Ham.

What man dost thou dig it for? 50

First Clo.

For no man, sir.

Ham.

What woman, then?

First Clo.

For none, neither.

Ham.

Who is to be buried in ’t?

First Clo.

One that was a woman, sir; but, rest her soul, she’s dead. 55

Ham.

How absolute the knave is! we must speak by the card, or equivocation will undo us. By the Lord, Horatio, these three years I have taken note of it; the age is grown so picked that the toe of the peasant comes so near the heel of the courtier, he galls his kibe. How long hast thou been a grave-maker?

First Clo.

Of all the days i’ the year, I came to ’t that day that our last King Hamlet overcame Fortinbras.

Ham.

How long is that since?

First Clo.

Cannot you tell that? every fool can tell that; it was the very day that young Hamlet was born; he that is mad, and sent into England.

Ham.

Ay, marry; why was he sent into England? 60

First Clo.

Why, because he was mad: he shall recover his wits there; or, if he do not, ’tis no great matter there,

Ham.

Why?

First Clo.

’Twill not be seen in him there; there the men are as mad as he.

Ham.

How came he mad?

First Clo.

Very strangely, they say. 65

Ham.

How strangely?

First Clo.

Faith, e’en with losing his wits.

Ham.

Upon what ground?

First Clo.

Why, here in Denmark; I have been sexton here, man and boy, thirty years.

Ham.

How long will a man lie i’ the earth ere he rot? 70

First Clo.

Faith, if he be not rotten before he die,—as we have many pocky corses now-a-days, that will scarce hold the laying in,—he will last you some eight year or nine year; a tanner will last you nine year.

Ham.

Why he more than another?

First Clo.

Why, sir, his hide is so tanned with his trade that he will keep out water a great while, and your water is a sore decayer of your whoreson dead body. Here’s a skull now; this skull hath lain you i’ the earth three-and-twenty years.

Ham.

Whose was it?

First Clo.

A whoreson mad fellow’s it was: whose do you think it was? 75

Ham.

Nay, I know not.

First Clo.

A pestilence on him for a mad rogue! a’ poured a flagon of Rhenish on my head once. This same skull, sir, was Yorick’s skull, the king’s jester.

Ham.

This!

First Clo.

E’en that.

Ham.

Let me see.—(Takes the skull.)—Alas! poor Yorick. I knew him, Horatio; a fellow of infinite jest, of most excellent fancy; he hath borne me on his back a thousand times; and now, how abhorred in my imagination it is! my gorge rises at it. Here hung those lips that I have kissed I know not how oft. Where be your gibes now? your gambols? your songs? your flashes of merriment, that were wont to set the table on a roar? Not one now, to mock your own grinning? quite chapfallen? Now get you to my lady’s chamber, and tell her, let her paint an inch thick, to this favour she must come; make her laugh at that. Prithee, Horatio, tell me one thing. 80

Hor.

What’s that, my lord?

Ham.

Dost thou think Alexander looked o’ this fashion i’ the earth?

Hor.

E’en so.

Ham.

And smelt so? pah! (Puts down the skull.)

Hor.

E’en so, my lord. 85

Ham.

To what base uses we may return, Horatio! Why may not imagination trace the noble dust of Alexander, till he find it stopping a bung-hole?

Hor.

’Twere to consider too curiously, to consider so.

Ham.

No, faith, not a jot; but to follow him thither with modesty enough, and likelihood to lead it; as thus: Alexander died, Alexander was buried, Alexander returneth into dust; the dust is earth; of earth we make loam, and why of that loam, whereto he was converted, might they not stop a beer-barrel?

Imperious Cæsar, dead and turn’d to clay,

Might stop a hole to keep the wind away: 90

O! that that earth, which kept the world in awe,

Should patch a wall to expel the winter’s flaw.

But soft! but soft! aside: here comes the king.

D1

Király, királyné, Laertes, urak és egy pap, Ophelia koporsóját kísérve jőnek

(HAMLET)

Királyné s udvaroncok. Kit temetnek

Ily csonka szertartással? Ez jele,

Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel

Végezte éltét; bárha rangbeli.

Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez.

(Hátravonul Horatióval)

LAERTES

S mi szertartás még?

HAMLET

Ez Laertes,

Igen derék ifjú; figyelj csak.

LAERTES

Mi szertartás még?

PAP

A temetésben annyit kedvezénk,

Amennyit csak szabad: halála kétes,

S ha egy parancsszó rendet nem zavar,

Beszenteletlen várná e gödörben

Ama vég-harsonát: imák helyett

Cserép, kavics, kő hullna rá; de így

Szűz dísze a virághintés, harangszó,

S köz temető-hely megengedtetett.

LAERTES

Ennél több nem szabad?

PAP

Több nem szabad,

Fertőzve lenne gyászszolgálatunk

A requiem-mel*, mely békében elszállt

Lelkekre mondatik.

LAERTES

Tegyék a földbe;

Szeplőtlen szűz testéből violák

Fakadjanak! De tudd meg, durva pap,

Szolgáló angyal lesz hugom, midőn te

Ott lenn üvöltesz.

HAMLET

Mi! Ophelia!

KIRÁLYNÉ

(virágot hintve) Kedvest a kedvesnek: Isten veled.

Reméltem, Hamletemnek nője léssz,

Azt gondolám, nászágyadat vetem meg,

Nem sírodat hintem, kedves leány.

LAERTES

Háromszoros jaj, ó! harmincszoros,

Fejére az átkozottnak, ki gonosz

Tettével megrabolta dús eszed!

Ne még a földet! hadd szorítom újra

Karomba egyszer. Most halmozzatok

(A sírba ugrik)

Port elevenre, holtra, míg hegyet

Emeltek e lapályon, mely tetőzze

Vén Peliont* s Olympus kék fejét.

D1

Enter Priests, &c., in procession: the Corpse of OPHELIA, LAERTES and Mourners following; KING, QUEEN, their Trains, &c.

(Ham.)

The queen, the courtiers: who is that they follow? 95

And with such maimed rites? This doth betoken

The corse they follow did with desperate hand

Fordo its own life; ’twas of some estate.

Couch we awhile, and mark.

(Retiring with HORATIO.)

Laer.

What ceremony else? 100

Ham.

That is Laertes,

A very noble youth: mark.

Laer.

What ceremony else?

First Priest.

Her obsequies have been as far enlarg’d

As we have warrantise: her death was doubtful, 105

And, but that great command o’ersways the order,

She should in ground unsanctified have lodg’d

Till the last trumpet; for charitable prayers,

Shards, flints, and pebbles should be thrown on her;

Yet here she is allow’d her virgin crants, 110

Her maiden strewments, and the bringing home

Of bell and burial.

Laer.

Must there no more be done?

First Priest.

No more be done:

We should profane the service of the dead, 115

To sing a requiem, and such rest to her

As to peace-parted souls.

Laer.

Lay her i’ the earth;

And from her fair and unpolluted flesh

May violets spring! I tell thee, churlish priest, 120

A ministering angel shall my sister be,

When thou liest howling.

Ham.

What! the fair Ophelia?

Queen.

Sweets to the sweet: farewell! (Scattering flowers.)

I hop’d thou shouldst have been my Hamlet’s wife; 125

I thought thy bride-bed to have deck’d, sweet maid,

And not have strew’d thy grave.

Laer.

O! treble woe

Fall ten times treble on that cursed head

Whose wicked deed thy most ingenious sense 130

Depriv’d thee of. Hold off the earth awhile,

Till I have caught her once more in mine arms.

Leaps into the grave.

Now pile your dust upon the quick and dead,

Till of this flat a mountain you have made,

To o’er-top old Pelion or the skyish head 135

Of blue Olympus.

D2

HAMLET

(előlép) Ki az, kinek fájdalma elbir íly

Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára

Bűvölten áll a vándor csillag is,

S döbbenve hallgatózik? - Én vagyok,

Hamlet, a dán.

(A sírba ugrik)

Birkóznak

LAERTES

Ördög lelked vigye

Pokolba hát.

HAMLET

Nem jól imádkozol.

Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid;

Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,

Veszélyes is van bennem valami:

Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed.

KIRÁLY

Szét kell cibálni őket.

KIRÁLYNÉ

Hamlet! Hamlet!

MIND

Urak...

HORATIO

Türelmet, édes jó uram!

A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból

HAMLET

Hagyján! e pontért* harcolok vele,

Mig a szemem héját mozdíthatom.

KIRÁLYNÉ

Fiam, fiam! miféle pontért?

HAMLET

Szerettem Opheliát; negyvenezer

Testvér szerelme, összefogva, nem

Ér az enyimmel. Mit tennél te érte?

KIRÁLY

Ó, hisz bolond, Laertes.

KIRÁLYNÉ

Tűrd néki, az Isten szerelmiért!

HAMLET

Krisztusra! mit tennél meg érte, hadd lám:

Sirnál? viaskodnál? tépnéd magad?

Innál-e mérget? ennél krokodilt?

Én megteszem. Hát ríni jössz ide?

S hogy sírba ugrálj, engem azzal ölj?

Jer hát, temetkezz mellé eleven,

Én kész vagyok; s ha bércekről fecsegsz,

Hadd hányjanak ránk annyi milljom holdat*,

Míg a tetőhöz, melynek homlokát

A lángoló napkör megperzseli,

Az Ossa* egy bibircsó lesz. Na ládd,

Ha szájaskodni tudsz, én is tudok.

KIRÁLYNÉ

Őrült beszéd ez; így tart egykorig,

Ha rájön a láz; majd türelmesen,

Mint nőgalamb aranyszin pelyhesi

Fölött, alélva gubbaszt hallgatása.

HAMLET

Hallod-e, hé! mért bánsz te így velem?

Mindig szerettelek; de semmi, no;

Bár Hercules, amit bír, tegye meg:

A macska nyávog, és megvész az eb*. (El)

D2

Ham.

(Advancing.) What is he whose grief

Bears such an emphasis? whose phrase of sorrow

Conjures the wandering stars, and makes them stand

Like wonder-wounded hearers? this is I, 140

Hamlet the Dane.

Leaps into the grave.

Laer.

The devil take thy soul! (Grapples with him.)

Ham.

Thou pray’st not well.

I prithee, take thy fingers from my throat;

For though I am not splenetive and rash 145

Yet have I in me something dangerous,

Which let thy wisdom fear. Away thy hand!

King.

Pluck them asunder.

Queen.

Hamlet! Hamlet!

All.

Gentlemen,— 150

Hor.

Good my lord, be quiet.

The Attendants part them, and they come out of the grave.

Ham.

Why, I will fight with him upon this theme

Until my eyelids will no longer wag.

Queen.

O my son! what theme?

Ham.

I lov’d Ophelia: forty thousand brothers 155

Could not, with all their quantity of love,

Make up my sum. What wilt thou do for her?

King.

O! he is mad, Laertes.

Queen.

For love of God, forbear him.

Ham.

’Swounds, show me what thou’lt do: 160

Woo ’t weep? woo ’t fight? woo ’t fast? woo ’t tear thyself?

Woo ’t drink up eisel? eat a crocodile?

I’ll do ’t. Dost thou come here to whine;

To outface me with leaping in her grave?

Be buried quick with her, and so will I: 165

And, if thou prate of mountains, let them throw

Millions of acres on us, till our ground,

Singeing his pate against the burning zone,

Make Ossa like a wart! Nay, an thou’lt mouth,

I’ll rant as well as thou. 170

Queen.

This is mere madness:

And thus a while the fit will work on him;

Anon, as patient as the female dove,

When that her golden couplets are disclos’d,

His silence will sit drooping. 175

Ham.

Hear you, sir;

What is the reason that you use me thus?

I lov’d you ever: but it is no matter;

Let Hercules himself do what he may,

The cat will mew and dog will have his day. (Exit.) 180

E

KIRÁLY

Kérlek, vigyázz rá, jó Horatio.

Horatio el

E

King.

I pray you, good Horatio, wait upon him.

Exit HORATIO.

F

(KIRÁLY)

(Laerteshez) Türelmed edzze múlt éji beszédünk;

Most e lökéshez szabjuk az ügyet.

Édes Gertrud, vigyáztass a fiadra.

E sírra élő emléket teszünk*.

Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára;

Addig türelmet a nehéz munkára.

Elmennek

F

(King.)

(To LAERTES.) Strengthen your patience in our last night’s speech;

We’ll put the matter to the present push.

Good Gertrude, set some watch over your son.

This grave shall have a living monument: 185

An hour of quiet shortly shall we see;

Till then, in patience our proceeding be.

Exeunt.