A 14. században Európa-szerte felkelések jelzik a feudális rend válságát (1356 polgári lázadás, 1381 az angol parasztok felkelése). Az egyház abszolút hatalma megingott, a művészetek fokozatosan elvilágiasodtak. Az eddigi "névtelen" zenével szemben már sok zeneszerző neve ismerhető.
A reneszánsz Itáliából indult ki, bár a szó francia eredetű (renaissance: 'újjászületés'). Az antik görög szépségideál újjászületése - nem az ókori művészet másolása, hanem éppen a művészet mondanivalójának megújítása. A középkor vallásos szemlélete után a reneszánsz az ember nagyságát és életörömét hirdeti.
A középkor keretein belül kibontakozó polgári fejlődés megváltoztatta a gondolkodásmódot. A kereskedelem, az ipar gyakorlata során számos olyan probléma merült fel, amelyet nem lehetett a hittételeken alapuló magyarázattal megoldani. Az ember rákényszerült, hogy a valós világ dolgait értelmező, tényleges ismeretek megszerzésére törekedjen. Újból értékelni kezdte az e világi életet, s egyre fokozódó érdeklődéssel fordult a létét körülfogó természet felé. Fellendültek a művészetek és a természettudományok, elterjedt az antik kultúra élesztésének nagy hatású szellemi áramlata, a humanizmus, amiben mindennek a középpontjában maga az ember áll. Az új nyersanyagok fölfedezése, a tengeri hajózás fejlődése, a feltörekvő polgárság, az egyházi és a világi főurak művészetpártolása soha nem látott fejlődést, "újjászületést" hozott.
A művészek között többen egyetemes tudású, sokoldalú személyek ún. polihisztorok voltak. E felfogás első képviselői az olasz irodalom késő középkori mesterei, Petrarca és Boccaccio. Évezrednyi feledés után ők fedezték fel újra az ókor római szerzőit, a műveikben azt a polgári világot, amelyet példaként állíthattak az itáliai városok elé.
A humanizmus kifejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a 14. század végétől a Balkánon zajló események. A törökök elől sok görög tudós menekült nyugatra. Segítségük révén az olasz humanisták megismerték s behatóan tanulmányozták a görög műveltséget. A római irodalom mellett az ókor görög kultúrája vált a humanizmus másik alapjává.
A görög gondolkodók megismerésével kiteljesülő humanizmus legjelentősebb központja a 15. században Firenze volt. A város életében vezető szerepet játszó Medici-család maga köré gyűjtötte a kor legkiválóbb tudósait és művészeit. Az új kultúra onnan sugárzott szét Itáliára, majd Európa országaiba. Neves képviselői Itáliában Pico della Mirandola, Németalföldön Rotterdami Erasmus, Franciaországban Francois Rabelais, Angliában Morus Tamás.
A humanizmus széles körű terjedéséhez a 15. század közepén nagyban hozzájárult Gutenberg korszakos jelentőségű találmánya, a könyvnyomtatás. A század végéig számos nyomda alakult az itáliai városokban Németországban, Franciaországban és Angliában. Hazánkban az elsőt, Hess András budai nyomdáját Mátyás király állíttatta fel.
A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A 15. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól. Firenzében a mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai. Foglalkoztak a festészeten és a szobrászaton kívül anatómiával, kémiával s a természetkutatás különféle más területeivel. Ilyen sokoldalú, a tudomány és a művészet majdnem minden ágát művelő, jellegzetesen reneszánsz egyéniség volt a 15-16. század fordulóján Leonardo da Vinci.
A tudomány elválasztása a művészettől a 16. század vívmánya. Főként a csillagászat fejlődött. A bolygómozgás törvényeinek felfedezésével, a napközéppontú (heliocentrikus) magyarázatrendszer kidolgozásával ebben értek el új korszakot nyitó eredményeket. De jelentős találmányok születtek többek között a technika terén is. Ilyen volt, pl. az esztergapad, a tökéletesített szövőszék és a fonógép.
A képzőművészet a reneszánsz korában a természet kutatásának és megismerésének egyik legfontosabb eszköze. A művészek a valóság hiteles bemutatására törekednek. Behatóan tanulmányozzák az emberi test felépítését, a dolgok térbeli tulajdonságait, s mindenekelőtt magát a teret. Kidolgozzák a térbeli kapcsolatok rögzítésének pontos módszerét, a perspektíva szerkesztési szabályait. A kor embereszményének megfelelően a legtöbb művész sokoldalúan képzett: festő, szobrász, ötvös és építész egy személyben.
A reneszánsz kort általában három nagy szakaszra bontják:
1/Trecento - 14. sz. vége - a megismerés kora;
2/Quattrocento - 15. sz. - a valóság realisztikus ábrázolásának kora;
3/Cinquecento - 16. sz. - a kiteljesedett, érett reneszánsz művészet időszaka.