Post date: Jul 12, 2012 10:43:24 AM
Tegnap este megint a Budakeszi Vadasparkban jártunk, de ezúttal már négyen voltunk. Budán a Kolosy térről a Kiscelli "erdő" érintésével másztuk meg a Mátyás-hegyet, innen pedig a kék ösvényen tekertünk fel a HHH csúcsára. Mivel nagyon nem akartam megint a Yoko Ono nevű "DH" pályán menni, egy másik úton rázattuk le magunkat a Határ-nyeregbe, ahonnan szokás szerint a Vadaskerten át gurultunk le a hűvösvölgyi lángososhoz. Innen a Fekete-fejet kikerülve mentünk a Petneházy-rétig. Útközben az erdőben találkoztunk egy lovassal is, aki előzékenyen utat engedett nekünk.
A múltkor kitapasztalt útvonalat követve hatoltunk be a Vadasparkba, amin egyenesen mentünk keresztül. Óvatosan, csendben közlekedtünk, így megint sok szarvast láttunk egész közelről, néhány közülük nem is szaladt el. A park túloldaláról visszakanyarodtunk a főbejárathoz közel eső nagy pihenőréthez, innen a Budakeszi utat keresztezve másztuk meg a János-hegyi nyerget, ahonnan már lámpával mentünk tovább. Itt láttunk valami menyétfélét is, ami leginkább nyuszt lehetett. Szerencsére Albert is hagyta magát rábeszélni, hogy velünk jöjjön Budaörsre.
Az erdő nem tűnt nagyon száraznak, mégis sok port vertünk fel azokon a helyeken, ahol agyagosabb volt a talaj. Az egyik kellemes lejtőn egyszerre csak satuféket húztak az előttem haladók - egy vadmalac került elő a bokrok közül, a lámpáink fényében szegény azt se tudta, hol van. Budaörsön az erdőből kibukkanva az ösvény még egy rövid szakaszon folytatódik két utca között, de ezen csak megállás nélkül lehet áthaladni, annyi szikla van rajta, ha egyszer megállsz, nincs értelme visszaülni. Ráadásul a legelején a bokrok alagútszerűen összenőttek, alig lehetett átférni alattuk. Pedig elvileg ez is egy turistaút...
Mint Zoli a túra végén megjegyezte, egymaga hozta a csapat számára előírt esésmennyiséget. Pár zúzódástól eltekintve komolyabb baja nem lett, pedig rendszerint olyan helyen esett el, ahol durva tereptárgyak vették körül. Engem csak a bokrok karmoltak össze.
Budapesten belül semmi különös nem történt. A ZP-nél megint őrült tömeg volt. Úgy tűnik, nem mindenkinek jutott hely, mert a nép egy része a bringaúton vonult a Petőfi-híd felé.
Tech: A találkozónál kivettem a hátsó fékbetéteket, és lecsiszoltam a felszínüket egy téglakerítésen. Ennek köszönhetően a nyekergő, rezonáló hang szinte teljesen megszűnt. Viszont most már tényleg centrírozni kell, mert 40 km/h felett elengedett kormánnyal az első kerék szitálni kezd.
Adatok: 59,51 km 4:00'46 alatt, ez 14,8 km/h átlagnak felel meg. A maximum 51,5 km/h (Gazdagrét), a szint kb 1050 m volt. Ha jól néztem, valahol a Vadaskert felé sikerült terepen is 47 km/h-t elérni. Otthon megittam legalább 2 liter folyadékot.